we, the media

Fanatikus (erre nem tudok mást mondani) német fejlesztők egy csoportja elkészítette a Quake II portját Java-ra Jake2 néven. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag egy gombnyomás és némi töltögetés után ki tudjuk próbálni a játékot. Kipróbálható ezen a weblapon. Ugyanitt azt olvasom, hogy lehet Mac-en is futtatni, így most live demó következik, hiszen mindig is az installálgatós, próbálgatós kis gyerek voltam, XP volt az anyám.

Az install tényleg egy gomb nyomásával indul. Némi idő elteltével egy képernyő ajánlja fel, hogy töltsük le a demo változat adat filejait (ismeretes, hogy az eredeti C programkód volt, amit a programozó John Carmack közrebocsájtott, a textúrák, hangok, modellek, pályák nem képzik a csomag részét). Szeretem az ilyen konvíniensz dolgokat, nem kell most gyorsan warezolni egy Quake-et, kipróbáláshoz elég a demó is.



Ezután már csak egy laza 38 megás adatfile letöltés van hátra és máris itt figyel A JÁTÉK a desktopon!



1.67 Ghz-es Powerbookon futtattam, meglepően gyors és folyamatos a mozgás a viszonylag kevés 512 mega memória ellenére (ennyivel szállítják a Powerbookot). Mai szemmel iszonyatosan csirke a grafika, idétlen a mozgás, teljesen röhejes az egész. Technológiai demónak viszont ötös, tekintve a seamless installert, ami csak attól halt le, hogy túl sokan töltöttek az idsoftware FTP szerveréről és nem tudtam csatlakozni.

Ó, azok a színezett fények! De készen voltam tőlük 1997-ben.

Hogyan tűnjünk ultimate nördnek? Chris Caines tíz pontja közül néhány:

• Ne használj Homer Simpson egéralátétet, monitortörlő kendőt vagy 300 lemeznél kisebb CD-tárolót, az csak kezdőknek való!
• Soha ne használj 1280x960 alatti felbontást! Akkor se, ha 15 collos monitorod van - futtasd inkább 60 herzen!
• Tanuld meg a mértékegységeket, inkább használj mindenre gigát, mintsem egyszer véletlenül azt mondd a memóriádról, hogy 128 kilomega!  
• Soha ne dugd ki a nyelved böngészés közben!
• Ne játssz minesweepert!

(Eredetiben viccesebb volt, esküszöm.)

Igazán elmondhatná nekem valaki, hogy ez mitől vicces (vagy érdekes -- már amennyiben):

stab_val(stab)->str_nok = 1; /* what a wonderful hack! */ -- Larry Wall in stab.c from the perl source code
Egyébként a Slashdot footerjében láttam. Gondolom olyan poén lesz, mint az, amikor idegen nyelven, amin nem beszélek, elmondják, hogy ezt úgy kell érteni, hogy "igen súlyos szitok kifejezés: szó szerint fordítva azt jelenti, hogy legyél fejjel lefelé a földbe dugott hagyma a sivatagban". (Beröhögök már előre - csak úgy.)

A baloldali képen egy kifagyott(?) Windows látható a Time Squaren napjainkban, a jobboldalon a szerző saját, 1997-ben Amszterdamban készült felvétele ugyanebben a témában. A Flickren egyébként külön pool van a hasonló képeknek Public Computer Crashes néven.

(Hát igen, délutáni uborkaszezon van.)

(via digg.com)

Most, a harmadik negyedévben történt meg először, hogy a Windows bevételben leelőzte a Linuxot a szervercélú operációs rendszerek piacán az IDC szerint. Ez persze csak bevételre igaz (37% (4.6 milliárd dollár) vs 32%), darabszámra több a Linuxos szerver, de azok olcsóbbak (erről konkrét számok sajnos nincsenek). Az eladott Windows Server verziók közül az olcsóbbak ugrottak meg jobban, a legdrágábbak inkább visszaestek. A CoolTechZone szerint a Windows növekvő népszerűsége mögött a .Net egyszerű programozhatósága illetve a Microsoft kitűnő szupportja áll.

Ok, nem DVD, de ha azt írom, hogy diszk, akkor érthetek alatta merevlemezt is, pedig nem az.

Tehát az Inphase Technologies (Lucent-leányvállalat) olyan DVD-méretű lemezt mutatott be múlt héten Tokióban, amire 300 GB adat fér (és még tízszer gyorsabb is a DVD-nél, ha már).

Míg a normál DVD-n, illetve annak most debütáló új verzióin (Blu-ray és HD-DVD) pici gödröcskéket vájnak a lemezre az információ tárolására, az Inphase lemeze holografikus elven működik, két lézersugárral olvasható.

(Tudom, hogy ez pongyola volt, de nem ez az érdekes, hanem az, hogy 300 GB!!!)

Láttunk már ezer olyan transparent desktop típusú képet, ahol némi kaptafa-alapú digitális fotótrükk segítségével a képernyőt olyanra varázsolták egy fényképen, mintha átlátszó lenne. Most viszont valaki egy videót csinált, elsőre egészen megdöbbentő hatással, ugyanis mozgatja a gépet, és a háttér mégis átlátszó marad. Vov. Persze egyszerű bluebox trükk van a mélyén, de akkor is klassz.

(Eszpee, nem érdekel, hogy neked bítlisz :-)

(via Cult of Mac)

Jason Calacanis okosakat ír az AOL Journals hirdetéseivel kapcsolatos botrányról. Elmondja kb. ugyanazokat az okokat, amiről már mi is írtunk, de ő az igazi problémának a kommunikációt látja.

Botrányok történnek, ezzel nincs semmi baj, azonban kritikus, hogyan kommunikál ilyen esetben a Vállalat a Fogyasztókkal. Az AOL PR a következő közleményt bírta kiízzadni magából a felháborodás hatására:

“The decision to implement banner advertising on AOL Journals is consistent with our business and advertising practices.”

Fú, apám! A bloggerek utálnak robotokkal beszélgetni, mondja Calacanis, ők élő embereket, lehetőleg bloggereket akarnak a vonal túlvégén hallani. Mena Trottot hozza pozitív példának, aki a Six Apart eddigi két nagyobb és számtalan kisebb baklövését nem PR-eseinek robotkommunikációjával próbálta lerendezni, hanem kiállt a nép elé, és saját blogján bevállalta a dolgokat. Brutálisan őszintének kell lenni, ez kell a népnek. A Six Apartnak megbocsátottak, Mena hős a bloggerek szemében. A kendőzetlen őszinteség jutalma ugyanis a hitelesség.

Hát az AOL ebben nem volt erős - mondjuk nemcsak most, hiszen hírhedten nem az, igazi arrogáns nagyvállalati kultúrája és kommunikációja van. (Ezt persze Calacanis mint AOL-alkalmazott nem állíthatja.)

Calacanis végső állítása az, hogy a hirdetéseket azonnal le kell venni, meg kell ígérni, hogy ilyet többet soha, meg kell jutalmazni a visszatérő bloggereket, etc. Kérdés, hogy hallgatnak-e rá az AOL-nál.

Hónapok óta azzal van tele az internet, hogy Afrikában és Ázsiában (a fejlett Ázsiát most nem számítva) hatalmas mobiltelefonboom van, ez jelenleg a terjeszkedés fő iránya, a legszegényebb országok rohamléptekkel haladnak a telítődés felé. Ráadásul ez jó biznisz a mobilgyártóknak is, július és szeptember között 22%-kal nőttek a készülékeladások, és ebben vastagon benne van a fejlődő országok piaca.

Úgy tűnik, a mobiltelefon nagyon jó eszköz a szegénység elleni harcban, a Developments elég alapos cikket szentel a témának, érdemes elolvasni. Míg mi itt a világ fejlettebb részén a mobilozást hajlamosak vagyunk egyszerre áldásként és átokként felfogni, a fejlődő országokban az óriási pozitív hatás mellett negatív hatásokról értelmetlen beszélni is. A mobiltelefónia rohamos terjedése lévén a fejlődő országok egyszerűen átugorhatnak bizonyos technikai lépcsőket, a mobil kétségkívül felzárkóztató, nem pedig szakadéknövelő eszköz. 

A dolog teljesen analóg azzal, amit mi éltünk át pár éve - csak jóval brutálisabb. Itthon pl. a mobiltelefónia ugrásszerű elterjedése elfeledtette azt a technikai/gazdasági hátrányt, ami a földi vonalak hiánya jelentett a fejlettebb országokkal szemben. Afrikában ugyanez megy végbe most, csak még rövidebb idő alatt, mint nálunk.

Azért mondjunk negatív impaktot is: az arab országokban a nők mozgolódnak azért, hogy SMS-ben ne lehessen válást deklarálni. A muszlimoknál a válás ugyanis akkor érvényes, ha a férfi háromszor jelenti ki erre vonatkozó szándékát - az utóbbi években viszont nagyon elterjedt lett ezt SMS-ben megtenni.

(via Smart Mobs)

A Google olyan új Adsense hirdetéseket tesztel, ahol a szokásos szöveg alatt egy némileg változó háttér látható, ld. a képen. (A szöveg a kép felett a szokásos stílusban.)

Bár a mozgás láthatóan szándékosan visszafogott, én személy szerint nagyon utálnám, ha megpróbálnák visszacsempészni ezt a súlyosan antiergonómikus hirdetési formát - mozgó objektumok mellett lehetetlen nyugodtan végigolvasni egy bekezdést. (Remélem, mindenki tisztában van vele, hogy ezt a képet elrettentésnek szántam ide :-)

A Google-nak köszönhetjük, hogy az Internet értelmesebb része megszabadult a villogó flashes hirdetés-rémségektől. Nem szeretnénk, ha ez visszafordulna most, halló!

Néha azt gondolom, jó lenne, ha Jakob Nielsen a Google-nak dolgozna.

Update: nos, valójában a Google-nak (is) dolgozik (member of technical advisory board). Thx, GG.

(via Jensense)

A megjelenés első hetében már el is indult a szabad operációs rendszereket (Linux és társai) az Xbox 360-ra portoló projekt, a Free60.org. A régi Xbox-hoz természetesen többféle működő Linux-disztribúció is létezett, az új Xbox azonban teljesen más hardver, még a CPU-t is lecserélték (Pentiumról PowerPC-re). A fenti címen található wiki első körben kiváló forrása lehet az új Xboxszal kapcsolatos dokumentációknak, itt gyűjtik össze ugyanis az elérhető információkat a platformról.

Van tehát egy teljesen zárt fekete (nem szó szerint) doboz, amit vissza kell fejteni, és aztán lehet rá új szoftvereket írni. Ez gyönyörű kihívás, bárcsak lehetnék megint 20 éves! Főleg, hogy az Xbox 360 biztonsági mechanizmusai alaposan megnehezítik a hackerek dolgát, pl.: 

• The flash is encrypted with a per-box key
• The key is stored inside the CPU
• The boot ROM is stored inside the CPU
• Also inside the CPU is a hypervisor that verifies the running state of the kernel, making sure there is no modification (RAM checksums), else the Xbox360 panics and blows up!
• The CPU contains RAM inside of it to store the checksums
• All interrupt/exception handling is done by the hypervisor
• All code runs in kernel mode
• The emulator for first generation games can be updated via an official Microsoft download burned to CD by the user, though the CDs' content will be encrypted and signed with public key cryptography.

Update: Xbox 360 boncolás az AnadTechen.

(via Xbox 360 hacks)

A New york Times cikket közöl a blogoszférába áramló hirdetési pénzekről, ami (mármint a cikk és a téma is) több dolog miatt érdekes.

Az első fontos dolog: ez az első nyilvánosságra hozott adat arról, mekkora összeg áramlik a vállalatoktól a bloggerek felé: 50-100 millió dollár az idei becslés. Az adat Charlene Li-től származik (Forrester Research), akinek hiszek, mivel van blogja (nem ám, igazából azért hiszek neki, mert süt az okosság abból, ahogyan ír).

Az nem annyira hír, de fontos, hogy a vállalatok már érzik, jelen kell lenniük a blogoszférában is. (Vagy ha valakinek hír, akkor tessék.) És persze a másik oldal: a bloggerek egy-két éve kezdik pedzegetni, hogyan tudnának reklámbevételeket termelni blogjukkal.

A blogos hirdetések pionírkorszakának tekinthető idei évben az autós hirdetések tűnnek nagyon sikeresnek és hatékonynak blogokon, több sikersztori is van (ezekről sajnos lusta voltam írni az elmúlt két hónapban). Összvolumenben természetesen a bulk hirdetéseké (AdSense, Chitika, etc.) az oroszlánrész.

És akkor a kínzó kérdés: megőrizhető-e a blogok függetlensége? Vagy saját gyeremeke (a hirdetés) fogja felfalni azt? Ez egy ördögi kör, a blogokon ugyanis azért hirdetnek, mert az emberek bíznak a blogokban, az emberek viszont azért bíznak a blogokban, mert azok függetlenek. Na most ha hirdetnek egy blogon, akkor a függetlenség - látszatban biztosan - csökkenni fog. (Épp ezért logikusak a bulk hirdetések a blogokon, de most épp az 'igazi' hirdetések előretöréséről van szó.)

Aztán az is ott van, hogy a hagyományos média erősebb szabályozottsága és koncentráltsága lehetővé teszi, hogy ott legyen valamilyen reklámetikai kódexszerűség - elméletben legalábbis, a gyakorlatban láttunk már karón varjút, sőt gyakorlatilag ötpercenként látunk. A blogoknál nincs policy, a bloggerek boldog szabályozatlanságban élnek. Ergo két blogger nem biztos, hogy ugyanúgy fog egy hirdető extra kéréséhez hozzáállni.

Na hát ez az a része a Lostnak, amit nemcsak hogy nem láttunk még, de meg sincs még írva.

(via Steve Rubel)

(Nem nekem kéne írnom most ezt a postot, mert tartalmát tekintve visszás lesz, de Sztahanov (blumi) kolléga most disznó gyilkoláson van, én pedig egyedül ülök a szerkesztőségben.)

Eszpee felidegesítette magát ezen a rádió interjún. Uj Péter a mondanivalója egy pontján gyorsan beszúrja, hogy az első és a második blogger is indexes volt. Az első alatt úgy gondolom személy szerint engem és a magyar blogszcéna egén azóta üstökösként (!) szárnyaló plastik médiát értette, a második őszintén szólva nem tudom ki lehetett (talán razzia?).

A plastik 2001. május 20-án 10 óra 10 perckor küldte fel a szerverre első postját. Eszpee ezzel szemben 2001. január 8-án postolta első képét. A dolog attól vitatott, hogy Eszpee angolul nyomja a cuccot (és zsákolja a Google AdSense programból számára pattanó dodó-zsákokat), másrészt az övé fotóblog.

Uj Péter már benne van a korban, ilyenkor az emberek nem annyira szoktak változni, ilyennek kell őt elfogadnunk.

Ettől függetlenül azt gondolom mindenki fejében ott van valami: szerinted ki volt az első magyar blogger úgy egyáltalán?

Sztahanov: Dezső meghalt, az "először a magyar interneten" örökzöld viszont úgy tűnik, nem, már az internettóban akartunk ennek valami alrovatot csinálni, szóval szerintem ez, hogy ki csinált valamit először, tök fontatlan. Bár érdekes :-) Tehát nem lenne hülyeség összegyűjteni - múzeum jelleggel - az induláskori pillanatokat, melyik blog mikor, csak hogy ne felejtsük el. És akkor itt kénytelen vagyok megjegyezni azt, hogy az interneten a keresés mindenhatóságával szemben a múltbeli keresés szinte megoldhatatlan feladat, most próbáltam kicsit Wayback Machine-ozni, de csak morzsákat találtam. (Uj Péter szerintem razziára gondolt, 2001. augusztus 15.)

angelday: Eltartott egy darabig, mire megfejtettem: Dezső = malac. Egyébként fontatlan indeed, én magam ezzel soha nem foglalkoztam (eszpee msg-zett rám), nem mintha magyarázkodni akarnék. Én személy szerint soha sem állítottam, hogy a plastik volt az első blog, én pedig az első blogger - balgaság. Csak annyit, hogy az a legjobb magyar blog (tm), illetve - most már bevallhatom: Carnation kommunikációs stílusban - az magyarország vezető blogja. Nevessetek már, az istenit.

Nos, Firefoxos olvasóink (45%!) elégedetten dőlhetnek hátra a fotelben, végre eltűntek a táblázatok a HTML-ből, remélhetőleg a bal hasáb sem ezer pixel széles immár - ha mégis gáz van, írjatok!

Opera 8.51-ben, Firefox 1.0.7-ben és IE6-ban teszteltem, annyit vesztettünk az átalakítással, hogy mostantól az oldal fix széles, nincs benne vízszintes rugalmasság. Biztos meg lehetne csinálni ezt is, de nem én vagyok a HTML Nehéz-Posony Ference.

angelday: Szeretném jelezni, hogy Safari 2.0.2-ben (aktuális, Mac-en mindenkinek frissített van az update-elés miatt - mármint Tigeren) is jó a layout. Ugyanígy jó a Mac-es Firefox 1.0.6-ban, Camino 1.0a1-ben és OmniWeb 5.1.2-ben is. Egy univerzális layouttal lenne dolgunk?

A sesblog megkérdezte a magyar web krémjét (aki kimaradt, az most rághatja a kefét) arról, hogy szerintük mi a Web 2.0 - 70 szóban. A 13 beérkezett válasz egy oldalon, tanulságos, nekem főleg az, hogy milyen visszafogottak, hát hova tűntek a közelmúlt fikázós felhangjai? Kieresztett a gőz?

Kíváncsian várjuk, ki nyeri meg az új generációs konzolok csatáját. Az Xbox 360 most jelent meg a kategóriában elsőként, és mi innen a Sztahanov szerkesztőségéből csak annyit kívánunk: bárcsak az operációs rendszerek frontján is ilyen intenzitással hoznának ki terméket a redmondi üzletemberek.

Vetélytársként 2006 tavaszán jönnek a japánok. A PlayStation 3 és a Nintendo Revolution megjelenését nagyjából azonos időre spekulálják. A PS3 tűnik kalandosabbnak, mert ott még 2007-es launch date-et is szellőztetnek egyes szaklapok. (Steve Ballmer hátradől a székében és elmormol egy "s_ggfejek" kifejezést.)

A Bona Fide Reviews oldalán a szerkesztő objektivitásában megkérdőjelezhető cikkben azt vizsgálja: vajon mitől lesz a Nintendo Revolution valóban a nyerő platform. Ő abban látja a megfejtést, hogy a Nintendo core biznisze mindig is a játék konzol gyártás volt és ők értenek hozzá a legjobban. A Sony technológiai cég, a Microsoft dettó, bár inkább egy agresszív pénz-éhes szipolybrigád (teszem hozzá objektivitásomban megkérdőjelezhető módon én).

Másrészt a Nintendo kifejlesztette ezt a kontrollert, ami majdnem csont úgy néz ki, mint az Apple remote, vagyis baromi egyszerű, illetve képes 3 dimenziós mozgás érzékelésére. Ezzel lehetővé válik, hogy fizikailag kardozzunk és meghúzódjon a vállunk! Csak viccelek, mert nyilván nem lesz ilyen durva a helyzet.

Noha szemlély szerint én magam is a Nintendo pártján állok, mert felejthetetlen játékokkal jöttek ki és azokra tényleg igaz, hogy lelkük van a mai marketing szeméttel ellentétben, mégsem gondolom, hogy egy háború ezen múlik. A Közgazdaság Tudományi Egyetemen már megtanultam, hogy a piacgazdaság nem az igazságosság és méltányosság elvére épül. A Bill Gates-félék világa ez. Ismeretes, hogy a "Pirates of Silicon Valley" film végén a Steve Jobs-ot alakító Noah Wyle odavágja Bill Gates-nek, hogy "a mi operációs rendszerünk sokkal jobb!", mire Bill: "Nem érted.. ez semmit sem számít."

Még mindig a játékok (és kisebb részben a rájuk épített marketing) az, ami meghatároz egy konzol sikert. A Sony ebben mutatta meg, hogy kell piacvezetőséget kiépíteni, itt jelenik meg ugyanis a legtöbb "független" játék és nem utolsó sorban azért, mert nem proprietary a lemezes technológiájuk, hanem "jól másolható" (bár ez 1995-1999 között a PS1 idejében volt különösen érdekes, amíg meg nem vetették a lábukat a piacon). A Nintendo sajnos ma nagyon rossz irányban van (piacrészük 14%, profitok 21%-kal csökkentek az első félévben a bázis időszakhoz képest - forrás: Bloomberg), ma gyakorlatilag valaki csak néhány selling title (Zelda franchise, Metroid) miatt vesz valaki GC-t. Sajnos.

A Microsoft fél év előnyben van a többiekhez képest egy ronda dizájnú dobozzal, régi típusú kontrollerrel és bika erős hardverrel. Remélem kiépítenek egy 90% feletti piacrészt és mindenkinek ilyen gépe lesz, felmorzsolják a Rootkiten behaló Sony-t, a Nintendo addigra meg leépít és a Segához hasonlóan "visszamegy a balettbe ugrálni".

Így múlik el a világ dicsősége. Igazságosság és méltányosság pedig nem létező fogalmak.

PS: Valójában egyébként a Nintendo iszonyatosat fog comeback-elni az új gépével és a Microsoft lesz piackövető. Van remény.

Többen nyaggattatok, hogy írjak a Google új AdSense (vagy AdWords, ez egy olyan dolog, amiről lemondtam, hogy megértem, mikor kell az egyiknek vagy a másiknak hívni ugyanazt a dolgot) kiegészítéséről, a telefonálós hirdetésekről. Ez egyrészt megtisztelő, mármint a figyelem, másrészt ez egy olyan hír, amivel magamtól is találkoztam vagy ötvenszer az elmúlt 48 órában.

De igazából nem minden hír érdekes a világon, mármint a sztahanov számára. Én pl. kimondottan utálom, ha megcsörren a telefonom, ergo a büdös életben nem fogok egy olyan linkre kattintani, amivel ezt magamnak idézem elő. Így a dolog nem is hoz lázba, még akkor se hozna, ha esetleg világmegváltó jelentősége lenne, de nincsen. Még csak nem is az elsők. (A következő lépés esküszöm, az lesz, hogy beütöd a címed, és öt percen belül megjelenik egy porszívóügynök a lakásodban, uh.)

Szóval ezt inkább írja meg a Konrád. És tényleg!

Rettenetesen nem találó a cím, de mégsem akartam az amúgy korrekt 'bloghálózatok belső struktúrája' címmel riogatni a Doranskyn kívüli közönséget.

Szóval arról van szó, hogy bár a bloghálózatok mint gazdasági illetve médiatényezők erősen virágzási - vagy mondjuk szárbaszökkenési - szakaszban vannak, addig a mögöttük álló elméleti háttér - hogyan működnek? - meglehetősen éretlen, az aktuális hálózatok sokkal inkább gyakorlati, pragmatikus alapokon állnak, más létezők mintáira épülnek.

Mindez Nick Wilson cikkét olvasva jutott eszembe. (Ez a nemrég indult Performancing nevű blogon jelent meg, amiről a zárójelen belül megjegyzem, hogy egy blogok körüli témákról bloggereknek szóló blog, ami mostanában többször nyúlt érdekes és és jó ténákhoz, csak valahogy az a mélység nincs meg a posztokban, amit egy ilyen überszakmai blogtól elvárnék.) Nick arról ír (vagy kezd el írni), hogy milyen belső struktúrája van/lehet egy bloghálózatnak.

Ha a valóságban működő, nagy hálózatokat nézzük, akkor azt látjuk, hogy semmilyen speciális struktúra nincs, van egy blogroll, ahol szépen fel van sorolva az összes blog (esetleg kategorizálva), és ez a lista megjelenik minden egyes blog jobboldali hasábjában valamilyen formában. Esetleg lehet még az utolsó bejegyzések hasonlóan ömlesztett listája valahol.

Gyűjtőoldalak nem nagyon vannak. A b5mediának van egy saját blogja, ami központi oldalnak tekinthető, de ez olyan, mint bármelyik más blog a hálózatban. A 9rulesnak van központi oldala, de inkább formális, némi random frissposztajánlóval kiegészítve.

Az említett cikkben Wilson egy olyan struktúrát ír le, ahol egy központi blog van, illetve körülötte specializált blogok, közöttük csillagkapcsolat. Magyarul a központi blognak saját szerkesztője van, aki a szatelitblogok érdekesebb írásait átszerkeszti és megjelenteti - esetleg néhány semlegesebb, kevésbé speciális poszttal kiegészítve -, így egy általánosabb érdeklődésű olvasót is le tud kötni, de a fő cél az, hogy felhívja a figyelmet a forrásblogokra. Kapásból nem tudok most ilyen bloghálózatot mondani (nem, a memeorandum más), de rögtön eszembe jut pl. a Blogter tervezett szuperblogos, serpás modellje, az valahol ehhez áll közel - bár egy csomó kiindulási pont más, pl. nem fix blogok keringenek a központ körül.

Ennek a csillagalakzatnak lehet aztán egy olyan változata, ami kicsit többdimenziós, azaz több központi blog van, és ezek nem szigorúan kötődnek a szatelitblogok egy-egy halmazához, hanem simán megeshet, hogy két központ ugyanabból a blogból szemez, csak esetleg mást.

Van aztán a csillagmodellel szemben az organikusabb - vagy dialektikusabb, történeti alapokra épülő - modell, ahol a hálózat új blogja mindig valamilyen már létező bloggal fed le közös területet - ennek praktikus okai vannak, könnyebb így indulni, hiszen a létező blogokból lehet látogatókat átvinni az újba.

Szóval van pár ötlet, de ez meg messze van attól a konkrét tudománytól, amit 'Bloghálózatok topológiája' címen külön tantárgyként oktatnak majd az gimnáziumokban úgy 15 év múlva. Csak azért hoztam fel, hogy lássuk, mi az, amin még lehet gondolkodni. Vannak fehér foltok, és ez jó.

Az egy örökzöld konfliktushelyzet szolgáltató és felhasználó között, hogy az ingyen kapott szolgáltatásért cserébe a szolgáltató rakhat-e hirdetéseket a felhasználó oldalára (tehát pl. ha valaki blogot vezet egy blogszolgáltatáson). A józan közvélekedés általában az, hogy persze, én azért hozzátenném, hogy ésszel kell csinálni, de vannak olyan vélemények is, hogy a szolgáltatónak a reklámbevételeket meg kellene osztania a tartalmat az oldalra felpakoló felhasználóval (volt erről szó régebben itt).

Most az AOL saját blogszolgáltatása, a 600,000 blogot futtató AOL Journals körül van vihar, mivel váratlanul hirdetéseket pakoltak fel oda és úgy, ahova eddig nem szoktak (nagyok, villognak, színesek, szóval megölik az oldalakat). Persze papíron a jogot eddig is fenntartották, az igazi baj az 'elefánt a porcelánboltban' típusú viselkedéssel van, a hirdetéseket ugyanis úgy sikerült elhelyezni, hogy azokat nem lehet pénzzel kiváltani, a fizetős felhasználóknál is megjelennek (sőt, talán csak az AOL saját felhasználóinál, a részleteket nem fogom pontosan). Áll persze a bál, minden van, ami a jó hangulathoz kell, ordítozás, búcsúzkodó bloggerek, bojkotthirdetés, kellemetlen cikk a Washington Postban.

Egy vállalat PR osztályának 2005-ben trendi, korszerű lázálma nem más, mint egy csorda dühös blogger, akik épp most orroltak meg a cég valamelyik terméke vagy szolgáltatása miatt. Ma már külön szakma az, hogyan kell kezelni ezeket a szituációkat (kérdezzétek Steve Rubelt), mert általában bizony nagyon rosszul kezelik őket a blogoszféra erejéhez nem szokott cégóriások (csak annyit mondok, Kryptonite). De hát az AOL egy olyan cég, ami épp most csengetett ki egy kalap pénzt azért, hogy demonstrálja, igenis nyitott a blogoszféra felé, szeretné magához ölelni a bloggereket, amennyire az lehetséges.

Egy lépés előre, kettő hátra.

(Pontosabban három hátra, nem írtunk az AOL egyik másik orbitális melléfogásáról, kb. egy hete két reklámrobotok telepítettek az összes AIM felhasználó buddy-listájába, de ebbe most ne menjünk bele.)

(via The Blog Herald)

Tegnap már a Microsoft is elismerte, hogy az első leszállított Xbox 360 konzolok között hibás példányok is vannak, de egyelőre elszigetelt jelenségekről beszél. Konkrétan arról van szó, hogy az Xbox elszáll bizonyos programoknál. Az első sejtések szerint túlmelegedésről van szó, egyszerű fix a tápegység jobb szellőztetése.

Mivel a konzol természetesen - a terveknek megfelelően - már az első nap elfogyott mindenhol, az eBayen aktív kereskedés indult meg, egymillió dollárért hirdetett Xboxokat is találni, de persze csak 600-800 dollár körüli áron kelnek el (eddig kb. tízezer darab ment el itt). A legmagasabb kifizetett ár 3,000 dollár volt, de ez nem kereskedelemben kapható, hanem az első tíz amerikai gép egyike volt.

Közben a Microsoft egyelőre 126 dollárt veszít minden egyes eladott konzolon (mások szerint az összeg 150 dollár felett is lehet).

Hát ez is eljött: minden idők egyik legnagyszerűbb és legtöbb tejet fejő tehene, a World of Warcraft egy esztendős. Először csak Észak-Amerikában, Ausztráliában és Új-Zélandon (oda akarok menni vz+) debütált, hogy aztán idén márciusban eljusson hozzánk is.

Én nem töltöttem túl sokat vele, hamar rájöttem, hogy van élet ezen kívül is, de azért jó sok felejthetetlen percet okozott a cuccos. (Sosem fogom elfelejteni, hogy majdnem lett mountom, a pénzt előre megszereztem rá, aztán végül nem jutottam el az implementációig. Csak viszonyítás miatt: kezdő játékosnak egy hónapnál is tovább kell játszania napi rendszerességgel, mire eléri a 40. szintet és a hozzá kellő 100 aranyat. Kis csirke voltam a játékban végig egyébként. Egy svéd faszival kalandozgattunk nyár elején, jó volt, sokat nevettünk, sok XP-t zsákoltunk, jó partikban voltunk.)

A játék akkora phenomenon lett, hogy az amerikai Jeopardy című műsorba is bekerült már egy válasz formájában:

A blogoszféra egyik legnagyobb blogja, az Engadget (faviconjuk idegesítően hasonlít a mienkre) hétfőn kikapcsolta a kommentezési lehetőséget a szájton - bár mint utólag kiderült, csak ideiglenesen. Azóta megint lehet kommentezni, csak valamit javítottak a rendszeren, mert a spam és a flame mennyisége kezelhetetlenné vált.

Az Engadget (WIN birodalom) sokak szerint azért előzte meg nézettségben örök ellenfelét, a Gizmodót (Gawker birodalom), mert lehetett rajta kommentezni. Most (vagy egy-két éve) úgy tűnik, a kommentezés egyre nehezebben menedzselhető műfajjá válik (még a sztahanov méretében is, hehe), ezért érdekes figyelni, meddig bírja az Engadget, milyen módszereket vet be. (Mert nem csak spamről van itt szó, hanem flame-ről és a kommentek minőségéről is, utóbbiakat nem lehet egyszerű technikai eszközökkel visszaszorítani.) A Gizmodo - erről írtam régebben - másik utat választott, ők a kommentnélküliségből egy ellenőrzött, meghívásos kommentrendszerre váltottak, ezzel nem kevés kritikát kiváltva, mindenesetre egyelőre működik a dolog és nem kíván sok karbantartást (tudod, a blogod nem azért van, hogy legyen mit takarítanod!).

Ja és a múlt héten a Signal vs. Noise is felfüggesztette a kommentezési lehetőséget - pontosabban már nem default minden poszt mellett. Ez azért szomorú, mert elvileg egy nagyon niche szájtról van szó - de úgy látszik, már nem vagyunk biztonságban itt sem.

angelday: a 37Signals-os Jason Fried egyébként azt írja, hogy alig kellett törölni - nos, lehet, hogy csak én voltam annyira ott, de véletlenül pont a helyszínen refresheltem, amikor töröltek néhány postot. Egyáltalán nem volt gáz egyébként azok tartalma, a csávók valami homofób poénkodásba vitték el a dolgot - ennek kellett mennie. Fried egyébként meglepően érzékeny, úgy vélem.

Közben Duncan Riley azt írja, hogy Hálaadása napján minden blogger mondjon köszönetet az első kommentezőjének, haha. Ez eredeti poszt itt van, és most már értem is a dolgot, mert a Hálaadás az indiánoknak szól, akik megmentették az első amerikába érkező zarándokok életét, és hogy ez milyen analóg a kommentezőkkel, akik meg a bloggerek lelkét mentik meg. (Az indiánok később csúnyán jártak.)

For immediate release:

Mától angelday (plastik) a sztahanovon! Vagyis a sztahanov immár nem one-man-show többé! Angelday természetesen csak technológiai tárgyú írásait kontributálja a ide, a többi marad a plastikon. Posztjai és beszúrásai narancs headinget kapnak, az enyémek maradnak tompamágenták, hogy messziről lehessen látni, ki írt mit.

József, fogd a csákányt, jó munkát!

Én arra számítottam, hogy az 1.5 RC2 után már jön a hivatalos 1.5-ös kiadás, de ez nem történt meg, a Mozilla Foundation megjelentette az 1.5 RC3-at (nem új, november 17-én jelent meg). Mindegy, aki meat-re vágyik, máris töltögethet, frissíthet.

A Firefox volt az egyértelmű böngésző preferenciám a Windows XP időkben, viszont Mac-en már nem ennyire egyértelmű a helyzet. A motor tényleg nagyon gyors és minden benne van, aminek lennie kell, de van egy nagyon komoly ellenérv mellette: nem elég natív cocoa alkalmazás. Nézzük meg ezeket a rádió gombokat:










Ez nem az én felfedezésem, Asa Dotzler a Mozillától is erre jutott az egyik postjában még annak idején, bár az igaz, hogy ő nem Mac specifikus problémaként említi a Firefox formjait.

Most pedig tekintsük át, mi frissült ebben a kiadásban:

• egyszerűbb, jobban streamlineolt automatikus frissítés
• előre/hátra gomb teljesítmény növelés (jobban mozog, síkosabban csúszik)
• tab átrendezési lehetőség (HUHUHU! Ez itt a gigantikus fícsőr, Safariból mennyire hiányzik már!)
• jobb privacy kontrollok - egy gombnyomással minden szenzitív info, password, cookie lementhető, ami abban a sessionben bekerült
• answers.com bekerült az automata legördülő listába ott a Google alatt a jobb oldalon (bezzeg a Wikipédiát még mindig kézzel kell beletenni - mi a szomfám ez?!)
• korruptul megjelent weblapokra van reportoló gomb
• Mac-es fejlesztések (profil migráció - yeah, whatever)

Nekem még mindig a Safari marad az általánosan elindított böngésző, mert amíg nem lesz natív, addig nincs értelme használni. Olyan, mintha egy spártai platformon ülnék. Menjünk, installáljunk, ha nem tettük volna meg eddig:

Kinéztem az ablakon és az van, hogy annyira utálom a telet és különösen a havat, hogy együtt tudok érezni ezzel az iPod-tulajdonossal, aki kesztyűjén olyan zsebet alakított ki, amibe a - rendesen melegedő - iPodot bele lehet csúsztatni, kézmelegítési célzattal. A szájton részletes elkészítési útmutató is található, a mű eredetileg a MenKnit magazinnak készült.

(Két iPod persze jobban melegíthet, mint egy, mert két kezünk van, de lehet cserélgetni is.)

(via Cory Doctorow)

Mivel még mindig nem sikerült meghívót szereznem a Measure Map bétájába, kénytelen voltam kölcsönkérni a szerencsésebb csillagzat alatt született Plastik accountját, hogy turkálhassak kicsit a program belsejében.

A Measure Map egy látogatáselemző program illetve szolgáltatás. Mostanság divatosak lettek ezek a cuccok, bár az ingyen Google Analytics majd remélhetőleg elveszi a többiek kedvét a nagy versenyzéstől. Az MM abban nagyon más, hogy egyrészt kimondottan blogokra készült, tehát ismeri az általános blogfelépítést (posztok és kommentek szerepelnek a mért egységek között), másrészt a felülete - Adaptive Path termékről van szó - nagyon letisztult, célorientált, kiemelős, nem pedig az a pepecselős, bürokrata interfész, mint a Google Analytics - egyébként az általam ismert néhány hasonló termék közül a MM illetve a GA esik egymástól a legtávolabb, tűz és víz.

A cikk nem ér véget, csak túl sok lett a screenshot, ezért beljebb folytatódik.

Míg a régi szép időkben - a Web 1.0-ban, igen - minden az USA-ban történt, mára a hely kezdi jelentőségét veszteni. Ez azért  meglepő csak, mert elméletben az internet mindig is módot adott arra, hogy mondjuk egy csapat tagjai a Föld különböző pontjain dolgozzanak, de a gyakorlatban ez mégsem volt annyira általános. Most viszont.

Az A-listás blogokat olvasva az embernek sokszor fogalma sincs, hogy hol írják őket, utánanézve pedig az derül ki, hogy nagyon sok ausztrál, Új Zéland-i, német, indiai, kanadai, stb. blogger áll mögöttük. A bloghálózatok természeseten könnyen globalizálódhatnak, erre jó példa a b5media. A vállalkozásoknál, startupoknál van precedens arra, hogy csak a cég fele van az USA-ban, a másik pl. Indiában dolgozik, de ez még nem általános.

Dan Grossmann viszont azt írja egy WSJ-ben megjelent cikk alapján, hogy itt az ideje a munkaerő kihelyezésének is. A WSJ szerint ugyanis a Szilícium-völgy cégóriásai (Google, Yahoo!, Amazon, eBay, stb.) olyan ütemben és erővel szívják fel a tehetséges munkaerőket, hogy a startupok nehezen tudnak versenyképesek maradni velük. Mivel a mai helyzet alapján ez a tendencia még jó ideig így marad, a Szilícium-völgy technológiai vállakozásai rá lesznek kényszerülve egyre több völgyönkívüli munkaerő foglalkoztatására.

Az nem alternatíva, hogy maguk a cégek elköltözzenek Kaliforniából, egyszerűen van az IT üzleti életnek egy olyan szocializációs vonala, ami nagyon erős személyes kapcsolatokra épül, ld: Is Web 2.0 just one big party?

Nick Denton úgy döntött, bezárja a Gawker egyik - nézettségben - kevéssé sikeres blogját, az online fogadással foglalkozó OddJacket. Nick szerint a tanulság: "Könnyű elindítani egy szájtot, de nehéz népszerűvé tenni."

A.J. Daulerio, az OddJack bloggere rezignáltan veszi tudomásul a dolgot, önéletrajz írását tervezi, illetve azt mondja: "A szüleim nagyon boldogok lesznek, hogy a hálaadásnapi vacsorán az állástalanságomról beszélgethetünk a barátokkal és rokonokkal." 

(Duncan Riley már az OddJack megmentéséért indított petícióról számol be, hehe.) 

Jason Calacanis persze nem hagyja annyiban, odaszúr és munkát ajánl Daulerionak a Weblogs Inc. hasonló blogján.

Mire Denton visszaszúr, hogy nem kéne-e Calacanisnak is megszabadulnia inkább attól az ötven blogtól, amik névleg a WIN részei, de már rég nem frissülnek. Calacanis szerint természetesen azok jól vannak így, nem kérnek enni, van valamekkora forgalmuk, termelnek egy kis bevételt, bármikor újraindíthatók és ami a legfontosabb - persze ezt nem ő mondja - mindegyik linkel az összes többi WIN blogra, sokat, és ez persze jót tesz a rankingeknek. A kommentekben egyébként azt javasolja valaki, hogy fenn kell hagyni a zombiblogokat, de jól láthatóan jelezni kell, hogy ezek most épp nem működnek.

Nekem is van pár ilyen zombiblogom, sőt, a blogoszféra tekintélyes része ilyenekből áll.  Szóval, mi legyen egy élőhalott bloggal? Vegetáljon vagy pusztuljon?

Update: hehe, Nick Dentonnak is tetszik a zombiblog kifejezés, ezt írta az előbb a blogján:

Zomblog · Slang for zombie blog, a site that should be buried with dignity, but stumbles around the web, half-dead and ghoulish.

Zseniális bejegyzés a 37signals blogjában, a Signal vs. Noise-ban: Don Schenck arról elmélkedik, fontosak-e az apró részletek egy oldal dizájnjában:

I’ve heard it many, many times: “Don’t fuss over minute details that don’t really matter”. Bull. I say, “Do Fuss”.

Igen, egy szín órákig tartó kiválasztása vagy egy doboz két pixellel arrébb tolása - ez adja meg a szájtodnak azt a kis pluszt (életednek pedig a teljességet).

Majdnem ugyanerről vitáznak a népek a Performancing blogon: To Favicon Or Not? És a kommentezők döntő többsége hitet tesz amellett, hogy favicon szép, a favicon jó, a favicon Istennek tetsző, és ha azt akarjuk, hogy komolyan vegyenek minket, akkor csinálnunk kell, mert mi is komolyabbnak gondolunk másokat, akiknek van. Jesz. Mégse pusztul a világ!

Én egyébként a gyakorlati hasznukban is hiszek, pl.:

• ki szoktam draggelni toolbarra linkeket, sokat, a szöveget törlöm, így ha nincs favicon, akkor nekem kell kézzel csinálni, amit utálok
• a saját bookmarklistámban is faviconokat használok, így ld. mint fent
• amikor sok tab van nyitva (mindig), csak a faviconok látszanak rajtuk
• az aggregátorok is hülyén néznek ki faviconok nélkül (bár ez a túlburjánzó feedburneres favicon se sokkal jobb)
• az apache teleírja a logot hibaüzenetekkel, ha nincs favicon.

József, neked miért nincs faviconod??

(via tybalt)

Amerikában tegnap került a boltokba az Xbox 360, és a Microsoft 'kiéheztetéses launch' stratégiájának meg is lett az eredménye: mindenhol sokórás sorbanállások, néhol tömegverekedések, sőt, Virginiában egy boltban fegyveres kényszerítette az eladót két konzol átadására.

Csak néhány mazsolaszem. Képriport egy manhattani éjféli launchról. Aztán már Paris Hiltonnak is van, vov. Persze nem vette, hanem kapta, és valószínűleg is nem tudja, mi van a dobozban. Egy nagyobb teszt a Hard|OCP-n. Megjöttek az első elszállások is. És túl vagyunk az első rituális konzolpusztításon.

Nagyobb összefoglaló itten. Meg persze ez folyik a blogoszféra fülén is.

Kicsit debil, de vicces szpot!

Cory Doctorow rosszul tudja, nem a Boing Boing a legtöbbet linkelt blog, hanem a WIN zászlóshajója, az Engadget, legalábbis a Feedster ehavi 500-as listája (ez befele mutató linkek alapján készül) szerint. Egész pontosan az Engadget linkjeinek száma 165 ezer fölött van, a Boing Boing 82 ezer linkje a második helyre elég. Meglepő, hogy egyik kedvenc Lost-related blogom, a TV Squad (szintén WIN) jött be harmadiknak.

A Feedster toplistáján most először vannak tagek is, tehát több altoplistát is meg tudunk nézni, de persze a nyilvánvalóan rossz tagelés (pl. a weblogsinc nincs minden WIN blognál) miatt ez egyelőre inkább demó, mint feature.

Érdekes, hogy a Technorati Top 100 listáján továbbra is a Boing Boing vezet (és Doctorow nyilván ennek hisz) az Engadget előtt (69 ezer vs 65 ezer link), nem csoda, hogy Jason Calacanis gyakran gyalázza ezt a listát. A Feedster listája egyébként jobban aktualizált, azaz a frissebb linkek többet érnek, de persze abban is van különbség, hogyan kanonizálják a linkeket (tehát hogy mi szerint számít két hasonló linkelés egynek vagy kettőnek), illetve a Technorati nem is az egyes linkek, hanem a linkelő szájtok száma alapján állítja fel a sorrendet.

Minimál és minimál között is van különbség, dizájnt váltott a del.icio.us, de nem egyszerű megmondani, mi változott: nos a világosszürke hátteret fehérre cserélték! (Szerintem jobb volt a szürke, kicsit fárasztóbb most olvasni.) A címlap szerkezete is átalakult, balra a legfrissebb, jobbra a legnépszerűbb bookmarkok kerültek.

Cory Doctorow az én hősöm, illetve felteszem, nem csak az enyém, szóval ő a mi Robin Hoodunk, na. Ezenkívül poliészter is, de most nem szeretném bemutatni, a sztahanov olvasói nyilván ismerik. Namost a Kultplay Bécsben, a Roboxotica kiállításon összefutott vele, és akkor már rögtön csináltak egy terjedelmes interjút is.

Csak az kattintson a cikkre, aki lélekben felkészült arra, hogy Cory - úristen, őt is megvezették! - a Web 2.0 fogalmát szemrebbenés nélkül, pozítív értelemben használja mondataiban. Sőt, még egy gyors definícióra is elragadtatja magát:

A Web 2.0 arról szól, hogy fogod az emberek információit, szolgáltatásait, weboldalait, akármit, és új információs szolgáltatásokat és weboldalakat készítesz belőlük, menet közben remixeled őket, aztán ők remixelnek téged, és így tovább. Ez teljesen koherens a piac ideológiájával és a piacellenes ideológiával is, ahogy vesszük; merőleges a piac témájára annyiban, hogy ez valójában az emberi fejlődés liberális demokratikus agendája. A liberális demokráciát centralizált vagy decentralizált gazdasági intézkedésekkel is művelhetsz.

Hát hova jutott a világ, Harry?

Bevallom, az elején nem hittem a millió dolláros honlapban, de 630,000 dollárhoz közel már semmiképpen nem lehet buktának nevezni a történetet. A WSJ ír róla most éppen, ami érdekes belőle, az az, hogy akik hirdettek az oldalon, nem jártak rosszul, van értékelhető átkattintás. Az kisebb meglepetés, hogy a szánalmas másolatoknak nem megy fényesen, hiszen itt nem egy működő üzleti modellről van szó, hanem arról, hogy Alan Tew azt használta ki, hogy neki jutott valami először az eszébe, és a dolog hírértékét, a körülötte keletkező hájpfaktort aratta le.

(via Google Blogoscoped)

Pollner írja, hogy a podcasting mennyire gyorsan ért a csúcsra, bár azt nem tudja ő se, hogy eszköznek, műfajnak, megoldásnak vagy minek kell nevezni.

Én megmondom: ez egy elnevezés. És semmi több. A podcasting úgy lett a hype alanya és futott be óriási karriert, hogy valójában semmi új nincs benne. A podcasting nem más, mint mp3 letöltés. Csak ez utóbbi egy rosszízű szóösszetétel, a podcasting meg menő, olyan mekkes. Persze, eredetileg azt jelentette, hogy 'mp3 letöltés' + 'feeden jönnek az új letölthető anyagok címei', de ez már csak történelem, a podcasting ma azt jelenti, hogy feldobok egy mp3 file-t egy szerverre és a posztban írok hozzá egy linket, hogy töltsétek le. Attól lett menő, hogy sikerült ennek a mozzanatnak nevet adni. Pont.

Ezért engem az egész podcasting sikersztori mérhetetlenül irritál. Kb. annyira, mint benneteket a web 2.0 (pedig az ezzel ellentétben nem meleg levegő). Köszönöm, hogy elmondhattam.

Na épp most indult be a Blogter, az első hazai web 2.0-s blogszolgáltatás, többek között Doranskyval a kulisszák mögött. Sok sikert, vesézés majd később!

Koincidencia vagy sem, de a Microsoft is tegnap jelentette be SSE (Simple Sharing Extensions) nevű specifikációját, ami kétirányúvá alakítja az RSS-t. Tehát a feedben immár nem csak egy irányba lehet küldeni az elemeket, hanem szinkronizálni lehet, megosztani őket kettő vagy több összelinkelt forrás között. Ráadásul Creative Commons licensz alatt jött ki, a Microsoft teljesen megőrült.

SSE FAQ, Ray Ozzie (Microsoft) bejelentő posztja, itt pedig Dave Winer teszi fel a kérdést, hogy mi tartott ennyi ideig.

(via Techcrunch)

Jason Calacanis kivesz egy szabadnapot és ezzel kapcsolatban elejt egy megjegyzést, nevezetesen hogy ha eközben tudni akarja majd, mi a helyzet kollégáival, barátaival, ismerőseivel, akkor majd benéz a blogjukba. Mert blog az új email. Ez azért jó, mert teljesen értem, hogy mire gondol, és Dick Costolo után ez nekem sikerélmény és önigazolás.

Dick Costolo (Feedburner CEO) valószínűleg megkerülhetetlen, mindazonáltal számomra kissé kínaiul hangzó cikket írt a vállalati blogba arról, hogyan változtatják meg a feedek a tartalom terjesztését, fogyasztását, értékelését. Már szerinte, ami persze nem keveset jelent, hiszen az új irányokat a Feedburner hamarosan új funkciókkal fogja támogatni, így azok akkor is elterjednek majd, ha éppen teljes hülyeség lenne az egész - de reménykedjünk. 

Azzal kezdi, hogy két év alatt sikerült elérni azt, hogy ma már az RSS nem a blog szó szinonímája, hanem annál jóval szélesebb szolgáltatási körben használt eszköz. (Nekem sose volt a két szó szinoníma, ez valami fránya amerikás médiadolog lehet, mindegy.)

Aztán nézzük, mik is az RSS előnyei más médiával (inkább talán csatornával) szemben:

• beépített notifikációs mechanizmus (inkább email, mint web ebből a szempontból)
• a feliratkozás segítségével állandó kapcsolatot lehet teremteni az olvasó és a publikáló fél között
• a tartalom valamennyire strukturált formában jön át a csatornán.

Idáig tutkóra vágom, innen viszont nemigen értem, az én agyam sajnos konkrétumok nélkül nem fog fel egy ennyire lila szöveget (írni viszont tudok ilyet!).

Costolo javasol néhány lehetséges új felhasználást, ami a világot előreviszi. Az első a feed kétirányúsítása: ha a feedben a tartalom strukturált, akkor könnyen lehet hozzáadni más adatokat (pl. metaadatokat, ilyesmi már most is működik), de az igazi lecsó ott van, hogy ez a kiegészített feed visszajuthat a forrásszájtra. Itt bármilyen konkrétum helyett egy üres mondat van, "We can leverage the benefits of feed structure to allow publishers to provide a feedback loop to the Web site". Ezt a kétirányúságot tehát nem tudom értelmezni, nyilván idióta vagyok, de majd talán Doransky holnap elmagyarázza.

Ír még arról a problémáról, hogy a feedek atomizálása nem egyszerű feladat, tehát hogy egy szájt inkább néhány általános vagy sok specializált feedet adjon-e, a problémát értem, amit utána ír, hogy hogyan kellene megoldani, azt sajnos egyáltalán nem. Van még szó arról, hogy a feedeket ki kéne egészíteni a tartalomelem mellett a hozzá tartozó kommunikációval (kommentek és hivatkozások), amiről így messziről is látszik, hogy a feedeket jelenleginél jóval általánosabb leíró és kommunikációs eszközzé emelné, de a mechanizmus pontosabb leírása hiányában mérnöki agyam megintcsak nem tudja, hogyan képzelje ezt el.

Elhangzik még a monetization szó is, mondom, mindenképpen olvassátok el, jó kis cikk. 

Hilarious részlet a legutóbbi Saturday Night Live adásából: Steve Jobs bemutatja az iPod Micrót (15,000 dal), majd fél perc múlva, amikor az elavul, az iPod Pequenót (egymillió dal!), végül az iPod Invisát (ez láthatatlan és lebeg a levegőben), csekély angoltudással is sokat lehet nevetni rajta, LOL.

(És akkor már belinkelem az iPod Flea klipjét is.)

(via Jason Calacanis [via engadget])

Nem nagyon szeretnék ma már a Google-ról többet posztolni, így most több dolgot is belezsúfolok ebbe.

A délutáni leállást nem csak a magyar blogoszféra vette észre, ír róla pl. a Google Blogoscoped - bár jut eszembe, az német, lehet, hogy Európából látszott csak fekete lyuk a Google helyén?

Aztán ott van az Analytics, annak a teljesítményére egybehangzóan panaszkodik az egész világ, bár a mérőpontok eddig mindig rendben lejöttek, csak a statisztikákkal volt gond - ma délután viszont az internet jelentős része lassult be amiatt, hogy a szájtokba bekötött mérőpontok is behaltak a Google-val együtt. Az Analytics egyébként be is zárt tegnap, egy ideig nem lehet regisztrálni illetve új szájtokat hozzáadni (eddig 234,725 felhasználó regisztrált). A Google méretezésben nem szokta elszámítani magát, hát most megtörtént, nem számítottak erre az érdeklődésre, vagy csak szimplán alulbecsülték a teljesítményigényt.

Megjelentek az első leírások arról, hogyan pakoljuk fel dolgainkat a Google Base-be, és persze megérkezett a pornó is - bár erre azért számítani lehetett. Csakhogy a Google eddig nem hosztolt idegen tartalmat, leszámítva mondjuk a Blogspotot, csak keresett közöttük. Szóval most lehet foglalkozni a mit cenzúrázzunk hogyan kérdésével, éljen.

Aztán két biztonsággal kapcsolatos hír. Az egyik az, hogy a Gmail egy hiba október 18-i javításáig bizony sebezhető volt, mégpedig bizony úgy, hogy bármelyik postafiókhoz hozzá lehetett férni, lépések itt. A másik a Google Sitemapsben tette lehetővé, hogy megnézzük más szájtok adatait, már ez is javítva van.

Ez utóbbi érdekes, mert én is értem, mi volt a baj. A Google Sitemaps úgy azonosít be egy felhasználót egy szájt tulajdonosaként, hogy mutat neki egy nagyon hosszú és fura filenevet, és megkéri, ugyan hozza már létre ezt a szájt gyökérkönyvtárában, aztán ha a Google meg tudja ezt nyitni, akkor elhiszi, hogy ő a gazda, ha nem tudja megnyitni, akkor nem hiszi el. A baj az volt, hogy egy csomó szájtnál (pl. AOL, Orkut, eBay, etc.) bármilyen filenevet akarunk megnyitni, soha nem kapunk hibazünetet, hanem a rendszer igyekszik, és elvisz minket egy ajánló vagy segítő típusú oldalra. Ezzel persze a Sitemaps ellenőrzőjét is át lehett verni.  

Fiúk, a világuralom megszerzéséhez ennél sokkal jobban kell koncentrálni!

Vagy nem tudom, mi van, de se a Yahoo!, se a Google nem jön be. Mi van már?

Update: a yahoo.com megjött, de a google.com nem, sőt, már a gmail is meghalt!

Update @16:50: na azért.

Mégse lesz a Wordpressből 1.6, mert bár a múltkor még erről a verzióról volt szó, közben megjelent a 2.0 bétája! Juhéj! Ugyanakkor a Wordpress.com is nyitott lett, tehát immár nemcsak meghívóval lehet hosztolt Wordpresst használni.

Egyre kevesebb mentsége van annak, aki még Moveable Type-ot használ szólóblogra.

(via The Blog Herald)

Hát azt megjósolom, hogy pollnernak nem fog tetszeni, mármint a téma maga, ettől elvonatkoztatva, a kivitelezés ötös, ha nem is web 2.0, de legalább 1.8. Szóval ilyen 2005-ös, rendesen becsomagolt dolog a HCDB (Hungarian Celebrity Database), látszik, hogy nem a kirowski tervezte - vagy írhattam volna bármelyik hazai fogalom nélküli interaktív kommunikációs csodacéget.

(És Görög Zita rögtön előzött!!)

Robert Cringely szerint a harc az internet jövőbeli pozícióiért eldőlt. A net a Google kezébe kerül, méghozza úgy, hogy önszántunkból adjuk azt oda neki.

Cringely két dolgot emel ki a keresőóriás számtalan aktuális projektje közül. Egyrészt a Google mostanában sok kihasználatlan, de kiépített sávszélességet  (dark fiber) vásárol, de nem valószínű hogy az ISP biznisz sikamlós talajára merészkedne, a sávszélesség saját célokra kell neki. Hogy mire is? Hát ott vannak a hírhedt Google data-centerek:

...in a secret area off-limits even to regular GoogleFolk, is a shipping container. But it isn't just any shipping container. This shipping container is a prototype data center. Google hired a pair of very bright industrial designers to figure out how to cram the greatest number of CPUs, the most storage, memory and power support into a 20- or 40-foot box. We're talking about 5000 Opteron processors and 3.5 petabytes of disk storage that can be dropped-off overnight by a tractor-trailer rig.

Aha, szóval a dark fiberre épülő alternatív hálózat azért kell, hogy legyen hova lerakni a data centereket! Ezekből már most 64 van, két éven belül meglesz a 300, márpedig ennyi kell ahhoz, hogy a Google minden nagyobb internetcsomóponthoz be tudjon kötni. Lesz tehát egy olyan árnyékhálózat, ami az internet minden fontosabb pontjára direktben csatlakozik, ezzel a Google az összes felhasználóhoz nagyon közel kerül - mármint hálózati távolságban értve. Ennek számtalan előnye van, kezdve azzal, hogy nem fog problémát jelenteni semmilyen on demand multimédia broadcast vagy bármilyen központosított alkalmazási igény kielégítése, de egyébként is, ez egy óriási számítási és tárolási kapacitású háló, egy jól disztributált Föld-méretű számítógép lesz...

A többiek labdába sem fognak rúgni a Google szuperinternete mellett, véli Cringely, és azt ígéri, jövő héten folytatja a sztorit.

Csak annyit fűznék hozzá, hogy bár az elmélet fő iránya korrekt, azért az korántsem biztos, hogy ennyire gyorsan domináns szereplővé nőheti ki magát a Google, ezen pedig sok múlik. Nyilván a többi nagynak is van agya, és nemcsak a pénz számolására használják. Bár ebben tévedhetek.

(via kzamm & karlsruhe)

Azt szeretném, ha a Need For Speednek még életemben lenne olyan kiadása, amiben a fíling, a hangulat és a látvány felér ezzel régi, rosszminőségű, alulvilágított 8 perces párizsi száguldással. Letölthető itt, az útvonal Google Mapsben emitt, sebességelemzés pedig imhol.

A film egyébként a sztahanovhoz közelálló őrült francia rendező, Claude Lelouch műve, az a címe, hogy 'C’etait Un Rendez Vous'. Több verzió kering az interneten a mű születésével kapcsolatban, kb. az a sztori, hogy 1976 egyik augusztusi hajnalán Lelouch giroszkópos kamerát szerelt egy Ferrari 275 GTB orrára, ami trükkök és vágás nélkül száguldott keresztül a még szerencsére alvó francia fővároson, pont abban a stílusban, amiben az NFSUG2-ben mi is hasítunk. (Csak ez jobb.) A kocsit nem ő vezette, hanem egy profi autóversenyző, a hossz pedig azért csak 8 perc, mert nem lehetett menet közben filmet cserélni a kamerában. Lelouch megpróbálta elérni, hogy lezárhasson néhány utcát, de végül erre nem kapott engedélyt, így teljesen valós forgalomban kellett felvenni a száguldást - egyetlen segítője volt a Louvre-nál, de annak elromlott az adóvevője (mesélik az öregek).

A film első publikus bemutatója után Lelouchot letartóztatták - más források szerint csak büntetést kapott. A rendező soha nem fedte fel a sofőr kilétét, évekkel később már azt nyilatkozta, hogy ő ült a volánnál. Az autó sem biztos, hogy Ferrari volt, lehet, hogy Lelouch saját Mercedesét használta, a Ferrari hangját csak utólag keverték rá. Csak két éve jelent meg DVD-n, addig underground kultfilm volt, ami VHS-másolatokon terjedt. Szóval ilyen legenda ez, aminek a részletei ködbe vesznek, Lelouch pedig már nem nagyon akarja kiegyenesíteni a szálakat, de ez így szép.

(via subbacultcha [via kzamm.com])

Valószínűleg holnap indítja az Index régóta tervezett, vadiúj, nagy durranás típusú szolgáltatását. Kémeink belenéztek és vovoztak, mert a téma feldolgozását meglehetősen internetesnek találták, nem beszélve az AJAX-tól csöpögő oldalakról, illetve arról, hogy szemrevételezés közben a nanobotok köröttünk kerengő felhői a participáció illetve a kommuniti szavakat suttogták, jól érthetően. Szóval ez egy adatbázis, amibe bárki kontributálhat, ha akar, ehhez klassz felületek vannak benne (de azért nem egy wikiről van szó, szerkesztői kontroll működik), és jól integrálódik a lap szerkesztett, igazi tartalmához.

(Csak második szezonosoknak!)

Ha valaki nem csak nézni szeretné a Lostot, hanem kicsit át is élni, nos, a Konfabulatorhoz kijött egy widget, ami Macen és Windowson is fut, és a Hatch-beli visszaszámoló rendszert jeleníti meg a desktopon, képben, hangban, működésben élethűen, amennyire csak lehet. (Nem tudom, mi történik, ha lejár és nem ütjük be a számokat, még csak egy órája megy.)

(via TV Squad)

A Think Secret értesülései szerint (be szoktak jönni) már a januári San Francisco-i Macworld Expón bemutatja az Apple az első Intel processzoros iBookokat, méghozzá az olcsóbb kategóriában. A pontos processzortípust és árat még nem lehet tudni, de az iBookok ára mindenképpen csökkenni fog, hogy még több ingadozó Windows-felhasználót tudjanak elérni. Valószínű, hogy a Pentium M-et leváltó, Yonah kódnevű mobil processzor kerül majd az iBookokba, bár az még nem világos, hogy annak egy- vagy kétmagos változata.

A komolyabb gépekekben csak később jelenik meg a Pentium. Ennek az a fő oka, hogy mintegy 30%-os sebességcsökkenéssel kell számolni addig, amíg a PowerPC-re írt programokat a Rosetta emulátoron keresztül lehet csak futtatni Intel processzorokon, és ezt a drágább gépek felhasználói kevésbé bocsátják meg. Persze ahogy a szoftvergyártók átdolgozzák termékeiket Intel-platformra - kb. jövő év közepéig -, ez az overhead eltűnik.

Jeff Jarvis azt írja, hogy a smarter way bizony a Yahoo!-nak az a stratégiája, hogy minél több független bloggal próbál kapcsolatokat kiépíteni. Persze ezt az AOL blogfelvásárlós stratégiája ellenében mondja - mivel egyszerűen túl sok blog van ahhoz, hogy megvehesd őket. Calacanis  szerint viszont Jeff egy okostóni, aki a partvonalon túlról szereti megmondani a frankót, és persze azzal riposztol, hogy az ő blogjai immár komoly médiabrandek, nem pedig énblogok, amikből milliók vannak.

Michael Arrington kicsit az ellenkezőjét mondja, mint Jeff Jarvis, szerinte a nagyok csak kontrollált minőségű tartalmat hajlandók maguk alá integrálni, ergo csak relatív kevés számú blogot húzhatnak magukhoz.

De az is ott van a levegőben, hogy amikor egy nagy bevásárol egy bloghálózatot, akkor szinte biztos, hogy annak lesz olyan eleme, amit nem lehet beilleszteni a nagy meglévő tartalmi policyjába. Konkrét példa erre a Weblogs. Inc. HackADay blogja, ami kimaradt a felvásárlásból, de a Yahoo! valószínűleg a Gawker Fleshbotját sem tudná integrálni, ebből a szempontból jobb a lazább kapcsolat, a nagyobb függetlenség.

Ha már a kontroll, a Yahoo! bizony kontrollálja a Gawkerből átvett tartalmakat, még ha a cenzúra olyan buta is, hogy maga paródiájává válik, a képen látható, hogy a Dick szót kicsillagozták az amerikai védelmi miniszter nevéből, lol. Itt lehet megnézni a Yahoo!-n.

Végül Calacanis azon sír, hogy nem hívták meg arra a Yahoo!-Gawker-Huffington közös bulira, ahova sajnos engem se, node őt meg szokták, és egyébként is a Nick már nem szereti őt. (Képek a buliról itt.)