we, the media

Az arab világban elsősorban nem a mozikban jelentenek gondot a bekapcsolva hagyott mobilok, hanem a mecsetekben. Az imámot idézzük: “I warn them time and time again against bringing mobile phones inside mosques. If these people were meeting with their company boss they would turn off their phones. Why is it when they’re meeting with God they don’t extend the same courtesy?”

Hírbehozó podcasting-temető posztjára válaszul előrángatjuk saját írásunkat még novemberből, és önelégült mosollyal hümmögünk, önnön éleslátásunktól eltelve. Na jó, még nincs lejátszva.

Elnézést, de ez kihagyhatatlan: Meg Hourihan (Pyra Labs (Blogger), Kinja, etc.) és Jason Kottke (Jason Kottke) a hétvégén összeházasodtak. Ahogy a wedding listjüket elnézem az Amazonon, sok időt fognak a konyhában tölteni. (Azt írja a ValleyWag, hogy ez a "Most Flickr'd ceremony ever".)

Dave Winer a Vista 60%-os álhíréről: "You can view the 60-percent-Vista-rewrite story as something of a software development IQ test. Anyone who believes that it's conceivable is someone who hasn't got the most basic clue about how software development works."

Don Park azon elmélkedik, hogy az üzleti életben a csapatmunka mennyivel hatékonytalanabb, mint a World of Warcraft világában - vagy úgy általában, bármilyen online játékban. Hogy miért? 

It is because the culture of the business world totally differs from that of the gamers world. Gamers in a team, especially as you described, work together in more of symbiotic relationship that is much more open, trusting, honest, and caring of one another. Most businesses don't have these cultural values and I don't think I need to explain why.

A játékok tanulságai alapján kétféle csapatkommunikációs modell működhet nagyon hatékonyan: 

Best form of teamwork requires no communication at all because everyone knows what needs to be done and in what order.

illetve

Group members don't just separately and occasionally exchange emails and chat over IM. They are in full contact all the time and each of them are fully aware of what others are doing at all times.

Na jó, a játékokban megy ez a kettő, a valóságban a hetékonytalan hierarchikus modellt használjuk, illetve ez az utóbbi az, amerre tartunk, Park szerint legalábbis.

(via Dave Winer)

Megeszik-e reggelire a kiadók a YouTube.com-ot vagy sem - egy hosszabb cikk. A YouTube már túl van néhány 'leszedetésen', naponta 20000 új klipet töltenek fel. Itt harc lesz, ehhez nem kell nagy jósnak lenni.

Az Office 2007 kereskedelmi forgalomba kerülése is átcsúszik jövőre. (Azért kell ilyen körmönfontan fogalmazni, mert túl sok csatornán, különböző variációkban is időpontokban lesz elérhető.) Közben újraírják a a Vista kódjának 60%-át (ezt nem hiszem el egyébként).

Az USA hálózatának erősen absztrahált (tehát nem geográfiai) vizualizációja, legalábbis a gerinceké (több, mint 130 ezer router szerepel benne). Nagyobb felbontású verzió is van a cikk mellett, a színek a szolgáltatókat jelölik. Szép, ebből is lehetne szőnyeget csinálni.

Múlt hét óta van ugye megoldás arra, hogyan lehet XP-t dualbootban telepíteni inteles Macre (narfék már talán el is költötték a 14,000 dolláros jutalmat), most az UNEASYsilence készített egy videótutorialt arról, hogyan is megy ez a gyakorlatban. Végignéztem, hát, elég pilótavizsgásnak tűnik a dolog, gyenge lelkűek ne vágjanak bele.

A Sony befejezte a PSOne gyártását, amiben nem ez a hír, hanem az, hogy egyáltalán még gyártották, több mint 11 évvel a premier után. Vajon minek? Kicsit olyan, mint a fauvé bogár, amit még természetes elmúlása után sok évvel is gyártottak Dél-Amerikában. A PSP-re lesz viszont PSOne emulátor, ha valaki nagyon olyan játékkal akar játszani, ami csak arra jött ki.

Kipróbáltam végre a Riyát, mit kipróbáltam, elcsesztem vele a mai nap nagy részét. De kezdjük az elején, ugye pár napja már kifejeztem kételyemet egy ilyen rendszer működhetőségével kapcsolatban, de persze érdekelt a dolog, hogy akkor mégis mi van. A tesztről szerencsére csak azokat a részeket kell megírnom, amiket Hírbehozó nem koverolt itt és itt, ami azért könnyebbség.

A tesztmódszer az volt, hogy feltöltöttem egymás után 6 albumot, mindegyik arcot pontosan beazonosítottam, és utána megnéztem, hogy a következő albumból a Riya mit ismert fel magától, azután azt az albumot is végigpontosítottam, és így tovább. A hat albumban összesen 10+31+57+23+71+81, azaz több, mint 250 kép volt. Mindegyik képen 1 vagy több személy szerepelt, voltak nagyon gyakoriak (>50) és kevésbé gyakoriak, összesen kb. 15 ember.

Az első dolog - és ennek még semmi köze a képfelismeréshez - az, hogy a Riya felhasználói felülete borzalmas. Ez két dolgot jelent: nagyon nehézkes egy csomó gyakori, ismétlődő művelet elvégzése (pl. arc azonosítása után általában kapunk egy dialógust, amit mindig nem válasszal csukunk be, egy idő után ez elég dühítő munkalassítás tud lenni) illetve a fontosabb: a felület mindent megpróbál, hogy összezavarjon bennünket. Nem vagyok egy mai csirke, láttam már weben varjút, de a Riyában sose voltam képes magabiztosan hinni abban, hogy most éppen melyik fázisában vagyok melyik műveletnek. Lehetőség szerint próbáltam mindent sorban csinálni, egyenként végigmenni a képeken, a Riya viszont állandóan megpróbált kizökkenterni ebből és kerülőutakra vinni. Oké, mondjuk, hogy béta, és ez még változhat.

Ami az arcfelismerést illeti, először a jó hír: a Riya nagyon nagy biztonsággal képes kideríteni, hogy egy képen hol vannak arcok (ezek köré téglalapot rajzol). (Ezt a képet tényleg csak merő rosszindulatból tettem be ide, a majd 300 képből csak 2-3 képnél hibázott ekkorát, de hát ez a különbség az analóg és a digitális intelligencia között, utóbbi ha hibázik, akkor legalább nagyot.) A rossz hír viszont az, hogy teljesen képtelen a bejelölt arcokat felismerni.

Miután az egyes albumokat felvittem, persze soha nem voltam benne biztos, hogy mit kell csinálni ahhoz, hogy a Riya megpróbálja felismerni a képeket - természetesen az addig beazonosított képek ismeretében. Minden album összes képén végigmentem és beazonosítottam őket - a Riya sajnos előre egyikről sem mondta meg, hogy szerinte ki lehet a képen (5-600 arc volt összesen).

Az egyetlen intelligenciára utaló jelet az utolsó album feltöltése után találtam, a Bulk training opció alatt, ahol a Riya elvileg megmutatja, hogy a szerinte összetartozó arcok kik. Bár nagyon sok összetartozó arc volt az utolsó batchben, összesen hat párat volt képes azonosítani a 80 képből, ebből két pár tényleg ugyanaz a személy volt (az egyik bajszos, a másik is eltéveszthetetlenül karakteres), három rossz párt azonosított, a hatodik pár pedig a képen látható.

Nem kell hamut hintenem a fejemre, a Riya humbug, nem képes felismerni az arcokat, legfeljebb tízből egyszer, véletlenül, vak tyúk is talál szemet alapon. Higgyetek nekem, nem is lesz ilyen technológia a következő tíz évben (pedig a filmekben nagyon király módon működik már évtizedek óta). Parasztvakítás az egész.

Update: bocs, kimaradt a lényeg: azért az arcfelismerés nélkül a Flickr ennél 100-szor jobb.

A Turul írja, hogy Gyurcsány biztonsági öve nincs bekötve legújabb kampányfilmjében, de hát nem ez a legnagyobb baj vele, hanem. Miniszterelnökünk az egyik snittben irodájában dolgozik, laptopon. Ami önmagában nem lenne baj, de én, mint választópolgár, elvárom, hogy ne egy laptop billentyűzetét használja munkára, egészen egyszerűen azért, mert egy laptopon mindig lassabban és bénábban lehet gépelni, mint egy igazi billentyűzeten. Én pl. a laptopra applikálom rá a normál billentyűzetet, és úgy dolgozom, hogy hatékony legyek, és ezt javaslom Gyurcsány Ferencnek is, aki mindannyiunk helyett gépel.

A 3G telefónia megváltoztatja a felhasználók szocializációs szokásait - semmi meglepő, de az új kifejezések, mint piratopians vagy High Street Hedonists - megragadtak, azonkívül: "Some exceptionally tech-savvy young men, the report found, won the hearts of women simply by impressing them with the use of their hi-tech tool."

Danny Sullivan két cikke: a két héttel ezelőtti 25 Things I Hate About Google még rendben van, a tegnapi 25 Things I Love About Google már elég sekély (a feldolgozásra értem, nem a hozzáállásra). (Legjobb persze a ValleyWag vicces fordítása.)

Már csak a téma miatt sem nem nagyon érdekel a néhány napja kijött Google Finance, a szakértő szerint meg gagyi (én csak annyit látok, hogy kevesebb betű van rajta, mint a Yahoo! Finance-on), mindenesetre a yahoo-s Jeremy Zawodny hosszan nyavalyog és ostorozza saját cégét amiatt, hogy nem használta ki az elmúlt éveket arra, hogy jobban elhúzzon ezen a fronton: "It makes me sad because virtually all of the new/innovative/cool features in Google Finance are things we talked about YEARS ago. Many of them I'd lobbied for repeatedly. Some were even prototyped."

Volt valaha a magyar internettel kapcsolatban egy olyan javaslat, hogy az embereket úgy kellene közel hozni a nethez, - eloszlatni azt a misztikus ködöt, ami a fejükben él arról a műszaki boszorkánykonyháról, ami minden valószínűség szerint a netet hajtja -, hogy pl. az origó szerkesztőségét be kell vinni a belvárosba, berakni egy nagy kirakatba, és hagyni, hogy az emberek az üvegfalon keresztül testközelből figyelhessék, hogyan készül a web. És most Nick Denton megcsinálja, de a többit Hírbehozó már megírta.

Nem az a kimondott világszenzáció, de Google Earth-fan lelkemet melengető hír, hogy egy irán művész amerikarában szőnyeget csinált a környék műholdképéből, középen a Sacramento folyó kanyarog. (Egy repülőtér függőfolyosója egyébként a tetthely, tehát ki van találva, ezt látják kb. az áldozatok a magasból, mielőtt megérkeznek.) Akarok ilyet.

(via Boing Boing)

Hírbehozónál láttam egy linket a sesblogra, akik a Homárra hivatkozva linkelnek erre a zseniális IE7 reklámfilmre. A Homár sajnos nem értette meg - nem a featúrák felsorolása a lényeg itt, hanem a fíling, ez egy közutálatnak örvendő termék átpozícionálásának első, okos lépése.

Riya update: el is indult, meg nem is, szóval akik korábban jelentkeztek emailben tesztelni, azok kaptak most belépési lehetőséget, a tömegnek még várnia kell. A blogjukon közzétettek egy érdekes dolgot: mivel a képeket nem csak tárolják, hanem előképfeldolgozzák is, azt találták ki, hogy ne az ő szerverük haljon le ettől a terheléstől, hanem ezt az előfeldolgozást kirakták a kliens gépére - az uploader program csinál egy csomó mindent az aktuális feltöltés előtt! Ez jó ötlet, na.

Nem lesz idén Vista, írja az Ars Technica, 1-2 hónap az újabb csúszás, tehát 2007 januárja az új becslés. Én speciel örülnék, ha nem kéne újra laptopot cserélni a következő 12 hónapban, tehát hajrá, még, még, még!

Újabb szöget vertek a sajtóközlemények koporsójába: a Google News kitiltotta forrásai közül az I-Newswire nevű 'press release center' híreit. Az I-Newswire maga az élő agyhalál, bárki beküldheti sajtóközleményeit, az ott megjelenik, a szájt olvasása csak védőruhában javasolt, olyan mondatok vannak rajta lépten-nyomon, mint (sírjunk együtt):

Donald Dion, Jr., President of Fidelity Independent Adviser and Dion Money Management said, “I am very impressed with the quality of PowerShares ETFs. They take ETF investing to the next level as they try to do better than the relevant index, not just match it.”

Oklahoma gourmet food supplier Hottie Pickles announces launch of its new website with improved functionality and features.

ScienceSoft’s excellence in delivering offshore software development services is verified by the DIN EN ISO 9001:2000 (TGA) certification.

Thousands of people from across the country claim they were inspired by George Stella and his family to lose weight. In a time when obesity in America is on everybody's lips, the Stella Family are taking matters into their own hands.

A dolog konkrét előzménye az, hogy az I-Newswire-on keresztül hamis hírek is bejutottak a Google News aggregátorába, ezek ma már csak a hálón több helyen megőrzött screenshot formájában égetik tovább a kontrollálatlan médát, ami kinek jó. Az egyik egy 16 (más források szerint 15) éves diák által generált hír, ami arról szól, hogy őt felvették a Google-hoz, a másik pedig Will Ferrell (gyengébbek kedvéért: Mugatu) remek hollywoodi filmszínész siklóernyő-balesetben történt elhunytáról szól. De hát nem is halt meg. Viszont a sajtóközlemények, azok meg fognak.

(Szántó Balázs némileg cizelláltabb véleménye itt.)

(via Google Blogoscoped)

Oké, kipróbáltam a myheritage.comot, az is ilyen arcfelismerős móka, fel kellett töltenem egy képet magamról (szemüvegben balra nézek), ő pedig megmondja, melyik hírességre hasonlítok. Nos, kiadott rengeteg hírességet Larry Kingtől Matthew Perryig, egyikre sem hasonlítok (se ők egymásra), viszont mind szemüveges és balra néz. Hm. (Azért Anna Lindh durva volt.)

A Techcrunch még úgy tudta reggel, hogy ma indul el publikusan a Riya (régebben írtuk róla, hogy megvette a Google, persze az rémhírnek bizonyult), de most épp az van a regisztrációs oldalra kiírva, hogy még néhány hét. Azért szeretném kipróbálni minél hamarabb, mert szerintem egy nyilvánvaló hazugságra építő startupról van szó, én egyszerűen nem hiszem el, hogy felismeri az arc alapján az embereket a fényképeken. Ilyen nincs.

Kipróbáltam a linktert, no, ez nem egyszerű digg-klón, látszk, hogy dolgoztak vele, vannak igazi extrái, mint pl. az elrakott linkek, szóval majdnem bookmarkmanager, viszont a dizájnnal továbbra sem sikerült megbarátkoznom, elnézést. Annak a megítélésére nem vállakozom, hogy mennyire lesz sikeres, az tény, hogy elég sok átkattintás jött a sztahanovra a linkterre felkerült egy darab cikkre, de a konkurrencia éppen ma jelent meg a Freeblog címlapján - bár az a szituáció még nem tiszta nekem (de rajta vagyok a sztorin) -, szóval harc, az lesz.

Néhány kérdést természetesen azon melegiben iziben nekiszögeztünk a linkter-crew-nak, válaszol Dobó Mátyás (Doransky) tartalomigazgató:

Q: Úgy tűnik, hamarosan több linkgyűjtő lesz, mint blogszolgáltatás, mit gondolsz, hány él meg a hazai piacon ?

A: Attól függ, hogy mekkora közösséget képesek megfogni ezek a szolgáltatások. Egy Linkterhez hasonló híroldal rendkívüli módon függ az aktív felhasználói bázistól, ha több oldal is képes lesz felhalmozni megfelelő számú résztvevőt, akkor akármennyi megélhet. Ez természetesen független az üzleti megtérüléstől. A versenyben azok maradnak talpon, akik az ügyes kommunikáció mellett elegendő erőforrással rendelkeznek tudás, technológia és közösség szempontjából. Mi mindent megteszünk azért, hogy a fejlesztés alatt megszerzett tudásunkat és a Blogter üzemeltetése kapcsán szerzett tapasztalatokat előnyünkre kamatoztassuk és piacvezetőkké váljunk.

Q: Ha megnézzük a digg-hez képesti extráitokat, a delicious felé mentetek el egy kicsit, hiszen van saját linkgyűjtési lehetőség is. Mik a jövőbeli irányok?

A: Valóban szeretnénk megkülönböztetni a Linktert a többi - Digget szimplán lemásoló - hírgyűjtő oldaltól. Az elkövetkező hetek fejlesztései főleg arra irányulnak majd, hogy olyan extra szolgáltatásokat adjunk a felhasználók kezébe, ami kiterjeszti a lehetőségeiket a Linkter használatával kapcsolatban - illetve azon túl - és segítenek egyedivé tenni a szolgáltatást. Ilyen most első példaként, hogy a blogokba egyszerűen kipublikálhatóvá váltak a Linkteren elmentett kedvencek, ezzel szinte minden nagyobb hazai blogszolgáltatón blogoló blogger értékes tartalmakkal láthatja el az olvasóit.

Q: Mi a kapcsolat a blogter és a linkter között? A linkter jóval általánosabb merítésű, de azért a blogter juzerbázisára épít. Nem lesz-e túl blogtercentrikus?

A: A Blogter felhasználói bázisára nagyon számítunk a Linkter kapcsán. Ők már megmutatták, hogy profikat megszégyenítő minőségű tartalmakat tudnak publikálni és a Blogteren létrejött társas keretrendszer nagyon sok elemében hasonlít Linkterhez. A tervezéskor a bloggerek hatását természetesen számításba vettük és az általad említett blogcentrikusságot egy olyan technológiai keretrendszer ellensúlyozza, ami az egyes témák elharapódzását visszafogja a címlapon.

Q: A digg.hu-t a Blogter foglalta le, és jelenleg is a linkterre van átirányítva. Nem tartotok-e attól, hogy a mostanság egyre aggresszívabbá váló digg.com az orrotokra koppint a domainhasználat miatt?

A: Nem félünk, a domaint csak a biztonság kedvéért védettük le. Az alapötlet átvételén túl nem szeretnénk tovább példaként használni a szolgáltatást, ami - szerintem - amúgy sem fejlődik a legjobb irányba.

Q: Kiemelt tageket látok a linkter címlapján, szóval van valami szerkesztés is az algoritmusban? Tényleg, a kiemelő algoritmust egy mondatban össze tudnád foglalni?

A: Az általunk fejlesztett algoritmus körübelül 5 faktorból számolja a címlapi kiemeléseket, ebből az elsődleges, hogy mennyi felhasználó ment el egy adott cikket. Erre építettük rá azt a súlyozási rendszert, ami mérsékli a társas keretrendszerből eredő torzításokat és egy demokratikus kiemelésen alapuló gazdag tartalomkínálatot hoz létre.

Q: A Digg méretéhez képest meglepően kulturált szolgáltatás, nem féltek-e attól, hogy a helyi viszonyok között a mindent elborító vicc és spamhullám lesz az úr (itthon szerintem nem az újdonság egy link népszerűségének legfontosabb eleme), terveztek-e szerkesztést/cenzúrát/moderálást?

A: A Linkteren nem szeretnénk cenzúrázni - bár lesznek szerkesztők által ajánlott tartalmak -, a "mindent elborító vicc és spam" hullámot a mag felhasználói csoport ösztönzésével és a címlapi kiemelést végző algoritmussal próbáljuk ellensúlyozni. A működésben a változatos tematikára helyezzük a hangsúlyt.

A nézettségi adatok hiányában csinálok néhány publikátor-oldali tesztet, azaz honnan jön egy adott anyagra több link vissza, majd megírom pár nap múlva, mi az eredmény.

Némileg veszett fejsze nyele, de megpróbálom átszaladni jónéhány elmaradt hét feedtermését, csak a gyöngyszemekre koncentrálva. Ilyen az a - kb. három hetes - bejegyzés, amit Tom Foreski írt meglehetősen heves vérmérsékletű hangnemben (bármit is jelentsen ez) a SiliconValleyWatcherben a sajtóközlemények végső felszámolását követelve - mivel szívből gyűlölöm a műfajt is, a presszrilízekből szerkesztett (magyarul kopipésztelt) cikkeket meg főleg, legszívesebben belevésném egy bazinagy kőbe:

Press releases are nearly useless. They typically start with a tremendous amount of top-spin, they contain pat-on-the-back phrases and meaningless quotes. Often they will contain quotes from C-level executives praising their customer focus. They often contain praise from analysts, (who are almost always paid or have a customer relationship.) And so on...

Press releases are created by committees, edited by lawyers, and then sent out at great expense through Businesswire or PRnewswire to reach the digital and physical trash bins of tens of thousands of journalists.

Die! Press release! Die! Die! Die!

Ajánl is helyette egy másik modellt, ami a sajtóközlerményhez felhasznált összes anyag megfelelő preparációjából és átadásából áll, ez persze nyilvánvalóan működésképtelen, bár Foreski meglehetős alapossággal ecseteli. A probléma szerintem egyszerű: ameddig léteznek olyan lusta és igénytelen újságírók (hogynemondjam amíg többégben vannak), addig ezt a fekélyt nem állítja meg semmi. De azért érezzék már magukat rosszul.

(via Jeremy Zawodny)

Elindult a linkter és első blikkre ijesztő vörös. De később megnézzük mélyebben is. (Csak most kapkodás van - értsd: éppen a harmadik magyar linkgyűjtőt fejlesztjük, haha.)

Mivel a digg elképesztő sikere láttán gombamódra szaporodtak el a különböző klónok, várható volt, hogy itthon is megjelennek az első ásófecskék. Amennyire tudjuk, egyszerre jó sokan kezdtek el ezen gondolkodni, pl. a Blogter, aki viszont elkövette azt a bakit, hogy a gépházában jó előre - már két hete - beharangozta a dolgot, mint első magyar web2.0-és linkgyűjtőt. A Linkter ugyan még nem jött ki, a héten elindult viszont az InterNetMedia.hu, mi pedig meggyorsinterjúztuk Petényi Márkot, a szülőapát:

A dolog kapcsán egyébként az indulatok némileg kavarognak, ami felesleges, mert eddig minden tapasztalat azt mutatja, hogy 'A' szolgáltatás nem azért lesz sikeresebb 'B' szolgáltatásnál, mert egy héttel előbb indult, hanem ennél bonyolultabb tényezők játszanak itt szerepet. (De azért tanulság: sose hirdess meg valamit úgy, mint első magyar, amíg nem vagy benne biztos, hogy tényleg te leszel az. Ennél persze többet is mondhatunk: az egész elsőmagyarozás baromság.)

A világ pusztulásáról: az új Google Toolbarban valami idióta ötlettől vezérelve kidobták a historyt és berakták a helyére a Suggestet, ami magában egy jópofa játék, munkaszerű felhasználásra viszont teljesen alkalmatlan (tudom, hogy mit keresek, azt, amit tíz perce, nem kell ajánlgatni, köszönöm). De hát miért? Miért??? Most telepítsem vissza a régit?

Kiosztották hétfőn a 2006-os Bloggies díjakat (ez olyan, mint a GoldenBlog, csak azt állítja magáról, hogy "world's most established weblog awards"). Túl a usual suspects díjazottakon több díjat is besöpört pl. a Post Secret (szerepelt már a linkblogban ősszel, de annyira azért nem jó, kb. olyasmi mint a szánalmas with a twist), ami talán azt a vágyat tükrözi az emberekben, hogy jó lenne, ha az énblog műfajnak is lenne olvasható vetülete. (Vagy nem.)

Egyébként az egészet komolytalanná teszi szerintem az, hogy a tömeg szavaz, így pl. a Blogger bírt nyerni a Flickr, delisusz, WordPress, stb. előtt a legjobb alkalmazás kategóriában, vagy a Slashdot mint legjobb tech blog, hát broáf. De nem is az az érdekes, hogy ki nyer, a Bloggies legnagyobb pozitívuma az, hogy egy oldalon megtaláljuk több mint 100 jó (vagy legalábbis fontos) blog címét (as of now). Egy szép nagy direktori arról, mi most a trendi a blogszférában.

A Subbacultcha Celebspottingja illetve a Velvet feljentője után a Gawker is felfedezte, milyen hálás téma nyomonkövetni azt, melyik híresség melyik épp közértben vásárolja meg a vacsorára való virslit. A lecsó viszont az, hogy a Gawker Stalker mostantól Google Maps mashupként is működik, legalábbis New Yorkban, így nagyjából realtime be lehet lőni, melyik celeb épp merre lézeng. Na ez az, amikor a korszerű technológiát a megfelelő cél érdekében használjuk fel, szép volt, Nick!

Így kezdődik Limor Fried bemutatkozása, és ez a legkevesebb, amit elmondhat magáról. Az MIT-n nemrég végzett lány a geektársadalom nagy boldogságára hosszú idő óta nem csak saját szórakozására építgeti elektronikus játszóterét. Régóta figyeljük a tevékenységét, készített már Altoids dobozba épített MP3-lejátszótól kezdve teljes a teljesnél erősebb funkcionalitású TB-303 klónig sokmindent. Lelkesedése kifogyhatatlannak tűnik, egyik legutóbbi projektje a képen is látható bringás POV, vagyis egy programozható ledsor, amit egy bicó kerekére szerelve elámíthatjuk a következő Critical Mass közönségét.
Limor egyébként a nyákrajzok kivételével mindent kirak a webre, de ha valakinek nincs ínyére egyedül szenvedni a nyáktervezéssel, kitként megrendelheti az egyes cuccokat - nem is annyira borsos áron. Igazán szép példája ez a hobbiból pénzt csinálásnak, csettintenénk az ollónkkal, ha mi lennénk a Homár.

Firefoxhoz (de ez most lényegtelen) igényes emberek csináltak egy extensiont, ami arra jó, hogy a Gmail defaultban csodálatos (azaz funkcionális és szép) szkinjét elcsessze, gratulálok. Nem, nem viccelek, itt van két szkrínshot:

(***xos népek kezébe még színesceruzát se lenne szabad adni.)

(via mcbuddha)

Gyönyörű összefoglaló a CNN-en a cubicle-történelemről (nem tudom, hogy van magyarul) a bútortervező álmától a múzeumig. Egy Robert Propst nevű dizájner/kutató találta fel az open office elvét a hatvanas években, ha nem teszi, soha nem készülhetett volna el az Office Space című filmremek és valószínűleg az egész világ sokkal boldogtalanabb hely lenne, sokkal kevesebb frusztráltabb dolgozóval (de ez csak látszólagos ellentmondás).

Na akkor elő a farbával, az átalakításnak az volt a legfőbb oka, hogy szeretnék több rövidet posztolni, olyanokat, mint ez. (Remélem, sikerül, hehe.) Tehát mostantól kétféle poszt van, hurrá!

Nincs boldogabb érzés, mint megint bétának lenni.

(Nem ígérhetek mást, csak vért, verítéket és könnyeket.)

Elindult a Weblabor-közeli web.zin.hu, ahol - de hadd ne én mondjam, mi ez: 

A web.zin.hu oldal célja a webfejlesztőknek szóló hírforrások, blog tartalmak összegyűjtése, és egy oldalon történő "aggregált" publikálása.

Magyarul egy tematikus aggregátor (:-), ami a Planet PHP és hasonló szájtok mintájára készült és ahol egyelőre még kevés forrás van fent, de tessék jelentkezni, ha valaki úgy gondolja, hogy az ő blogja odaillik, és akko rmajd sok lesz.

A re.blog nemrég igazi rant blogként indult, mindenféle, de különösen webkettes fikázásokat ígért, és bár kevésbé lett aggresszív, mint behirdette, van pár dolog, amin el lehet csámcsogni. A webkettes sorozatban volt már egy tag-kritika, most pedig egy generálisabb, ami a the web as platform örökérvényűt próbálja meg kizökkenteni a sarkaiból, kénytelen vagyok átmenni és durván kommentezni, hasonló szellemben.

Tulajdonképpen annyi remek webkettes blog nőtt ki a földből hirtelen, hogy mire eljutok odáig, hogy megírjak valamit, már olvasom is valahol, pl. Hírbehozónál vagy pollnernél. És ha már itt tartunk, Hírbehozó és barátai épp nemrég egy igazi hardcore ajaxos blogot is fellőttek webketto.blogter.hu címen (belépés csak védőruhában!), a képen ennek a blognak a keresőstatisztikáját láthatjátok, azért ez ígéretes, nem?

Ha pedig sztahanovot akartok olvasni, a tévémacin vendégposztolok mostanában pár dolgot a web 2.0 és a sorozatok eddig fel nem derített titkos összefüggéseiről.

A plastikon angelday provokációja nem maradt hatástalan, Handras (xms) beígérte az ingyenes Mini-tesztet:

Amint kijon az uj Macmini kaptok belole tesztre, ez mar el van dontve.

Azért másolom át ide is, nehogy valahogy elfelejtődjön! És szeretném jelezni, hogy én szóltam!

A következő lépés az lehetne, hogy a Toshiba hirdet hasonló akciót a Tecra 4M tablettel kapcsolatban...

Kakaóbiztos postunk eredeti címe egy elütést tartalmazott, eleinte így nézett ki: "Biztos, hogy nem kakóbiztos". Ez a tény önmagában "kitérdekel" kategóriás, ki is javítottam, mikor észrevettem, azonban most egy kedves olvasónk felhívta a figyelmünket a pohár kakaóban dörgő vihar következő villámcsapására: a jox.hu forrásmegjelölés nélkül, "Kakóbotrány 2.0..." címmel hozza a sztori bővebben kifejtett változatát. Kérjük a jox.hu szerkesztőit, jelöljék meg azt a rohadt forrást.

sztahanov: különben kiküldjük a tevekommandót, és az kinek jó?

Közeledik az éves rendes újlaptop-vásárlási időszak (március vége - április eleje a vadászidény, valahogy így alakult), és most van az egész legjobb része, amit az irreális álmodozások időszakának neveznék.

Na ja, az ember a végén - győz a józanság - mindig valami erősnek tűnő olcsó laptopot vesz, de most még lehet álmodozni az ASUS régebbi Ferrari szériájáról (izé, a Ferrari az valójában Acer, mint arra Pix felhívta a figyelmemet, khm) vagy új, szuperdizájnos gépeiről (de ezeket szerencsére nem hozzák ki április előtt). Most még a tabletes Toshiba Tecra is benne van a pakliban, mert igazából olyan gép kell, ami bárhol, pl. ágyban is használható. És ezért csak 150 rugót kell ráfizetni egy ugyanolyan nemtabletes kivitelhez képest, szuper! (De erről majd még fogok ömlengeni, hálás téma.)

Lesz egyébként mindentvivő rózsaszín bőrborítású notebook is az ASUS áprilisi újdonságai közt, keki mutatta a Shiny Shiny-n, de annak a képét nem mertem bevágni.

Az origo is elindította saját sztártoplistáját, de takarékosabb módszert választott, mint az Index HCDB-je, ez a lista direktben a Vizsla keresési statisztikáiból táplálkozik. (Zárójelben megjegyezzük, hogy a HCDB előállítása jóval munkásabb - legalábbis technikailag -, hiszen mindenféle megjelenési és forgalmi adatokat, Google találatok számát, stb. számol meg súlyoz.)

Az origo tehát nem reszkíroz, egyszerűen reciklál, remixel egy amúgy is meglevő adatot - nem mellékesen reklámot csapva ezzel a Vizslának. Az eredmény jóval gagyibb, mint a HCDB-n, hiszen ha érdekel minket a toplistás celebritás, leginkább azt nézhetjük meg róla, mit kapnánk, ha magunk írnánk be a keresőbe a nevét. Persze ez néha nem várt előnyökkel is jár, pl. rengeteg pucér görögzitás képet találunk egyetlen kattintásra az oldaltól!

Két eltérő filozófia van a dolgok mögött: az Index egy munkásabb megoldással egy komolyabb, 'valósághűbben' modellező rendszert épít, amit - sok emberi munkával - erősen integrál is saját tartalmaiba, az origo websztárja csak egy játék. Ami viszont relatív önjáróbbsága miatt lehet, hogy hatékonyabb - bár alapvetően mindkét rendszer újrahasznosító. (A websztár persze nemcsak sztárokat mér persze, hanem más kategóriák aktuális kereséseit is.)

Figyelemre méltó felhasználói kezdeményezés, hogy ismerősnek jelölhető az iWiW-en a Szent István Közgazdasági Szakközépiskola. Kicsit zavarja a képet, hogy mindjárt kettő is van belőle, de mivel a felhasználók csoportba osztása úgyis csak nehézkesen használható, egy szabadon töltögethető tagging-szisztéma pedig csak még nagyobb terhelést róna az amúgy is izzadó rendszerre, a lehetőségek ilyen formájú kihasználása mindenképpen kreatív megoldásnak számít.

Azt írja az Index:

Egy idegesítő anomáliára is fény derült: a politikusok párthovatartozástól függetlenül erőteljesen vonzódnak az orros szmájlihoz.

Nos, ha van valóban undorító dolog az interneten, az az orrtalan szmájli (breki, röfi, akármi)! Halál rá!

Mindjárt hányok:

The focus of the new campaign will be on simplifying Opera's message for the mass consumer. Opera will focus more on the value of features than the features themselves. You may not care about the yellow security bar, but you do care that Opera will protect you from identity theft. You don't care about zoom, you want to see the page better. Those will be some of the more apparent tweaks. (Opera Watch)

Törvényszerű, hogy minden értelmes dolgot le kell hülyíteni egy idő után a Mónika-show közönségének?

Újabb hazai számítógéptendert lenne érdemes megkapargatniuk azoknak, akik erre hivatottnak érzik magukat: Baráth Etele adja hírül blogján, hogy nyolc érintőképernyős információs terminált adnak át a napokban a régiós fejlesztési központokban. A blogon látható kép alapján megállapíthatjuk, hogy a Parlamentben elhelyezett eszköz kisértetiesen hasonlít az iWoodKiosk nevű, egyébként magyar tervezésű terminálra. A termék listaára iMac nélkül 2300 euró körül van.

Mondjatok, amit akartok, szerintem jól nyomja, különösen az üzleti/vállalati bloggolás eddig hazai történetének fényében. Az pl., hogy maga írja, nem hátrány, és a videó sem rossz ötlet (megint azt mondom, ahhoz képest, hogy micsoda kínos és izzadtságszagú implementációi vannak itthon a kicsit is újmédiás ötleteknek). Meg egyáltalán, látszik belőle, hogy valamennyire komolyan van véve. Na majd meglássuk, mi lesz belőle.

Kijött a Goodle Desktop Search 3 bétája, és ugyan már többen írtak róla, kötelező kör. Persze itt sem sikerül normális felhasználónak lennem, bár elég régóta fenn van, de a Sidebar részét használom csak állandóan, a keresést magát nagyon ritkán (túl sok mindent nem talál meg, finnyás). A többgépes keresés így nem is érdekel az új featúrájaiból (pedig én aztán nem félteném a Google-tól a fájljaimat :-).

Viszont a letéphető panelek, na, ez nagy királyság. Ugye az alapprobléma az a SideBarral, hogy az a 7-8 panel, amit használok, eléggé elfoglalja a helyet, így mindegyik csak nagyon kicsit látszik. De most le lehet tépni pl. a Scratchpadet, és végre van egy olyan jegyzetelőablakom, ami bármikor baromi gyorsan előjön - és eltűnik persze. Az egész egy nagyon apró dolgon múlik: shift shift, az okos shortcut Bármikor, amikor fel akarok valamit írni, vagy bele akarok nézni az eddigiekbe, megnyomom kétszer a shiftet, és a Scratchpad feljön legfelső ablaknak, azonnal, tehát nem tudom elveszteni valahol alul, nem kell a baromi lassú Alt-Tabos keresést használnom rá. Szóval ez az a zseniális apróság, ami miatt nekem ez az upgrade megéri, de nagyon. (Hátha még a kurzort is odarakná, ahol voltam... na jó, mindent nem lehet.)

Hát ez egyszerű, arra jöttem rá, hogy így:

11 éve használok Eudorát, de eddig mindig a baloldalon volt az Out (piros), jobboldalon az In (zöld). Most megcseréltem (a képen előtte illetve utána). Egyelőre semmit sem találok, mindig garantáltan a rossz helyre nézek, de hosszú távon érzem, hogy ez fogja elhozni a Megoldást, a végső Hatékonyságnövekedést!

Vov, a Google bétatesztereket gyűjt a Gmail sajátdomaines kiterjeszteséhéz, magyarul egy vállalat/stb. teljes levelezését bonyolíthatja Gmailen keresztül úgy, hogy az emailcímek a saját domainjét tartalmazzák a @gmail.com helyett.

Nem mintha a gmailes emailcímek annyira degradálóak lennének a gazdájukra nézve, mint mondjuk egy freemailes vagy aolos cím, de azért korporációs szinten kell a saját domain, nyilván. És így nem kell céges mail rendszert fenntartani, ami nyilván pénz.

Mondjuk nem ez a legfontosabb ok, amiért nem fogom ezt használni, hanem inkább az, hogy szerintem a Gmail tökéletes másodlagos mail infrastruktúra (backupnak, keresésre, bárhonnan elérésre tökéletes, forwardolok is gmailes címeim hálózatára és onnan ki összevissza vadul), de azért a napi, életforma típusú levelezést elég nehéz lenne csak Gmailen keresztül végezni. (A Gmail SMTP-jét használni kliensből pl. kész halál.) Ja, arról nem esik szó, hogy ez ingyenes vagy pénzes vagy mi.

(via Google Blogoscoped)