we, the media

Josh Kopelman VC-blogger írt egy érdekes posztot 53,651 címmel egy-két hete, amiben azt állítja, hogy túl sok olyan startup van, akik a webkettő-geek réteget célozzák be, és ez veszélyes. Egész pontosan Michael Arrington webkettes hírblogjának, a Techcrunchnak a közönségéről van szó (53,651 előfizető, bár nekem csak 47,316-ot mutat, mindegy).

Ha egy startup termékéről Arrington pozitív kritikát ír, akkor a Techcrunch olvasóinak jelentős része - 5-25 ezer felhasználó - átkattint és kipróbálja azt. Ez viszont már egy jelentős felhasználói bázis a startupnak. De ezek nem mainstream felhasználók, hanem geekek, a webkettes elitalakulat. De miért is baj ez?

Egyrészt a geekek által küldött visszacsatolás torz - ne felejtsük, hogy béta szolgáltatásokról van szó, nem véglegesekről. A másik, fontosabb baj az, hogy abból, hogy ez az első tízezer juzer megvan két nap alatt, egyáltalán nem lehet arra következtetni, hogy a többi tízezer is jönni fog - szegény VC nem tudja megbecsülni jól a potenciált. Az elitcsapat lelkes, de szűk réteg, a szakadék közöttük és a mainstream felhasználók között túl széles. Ráadásul az elit - mivel mindent hajlamos kipróbálni - nem marad meg hosszú távon.

A szolgáltatások irányát is döntően befolyásolja ez a szűk, de aktív és hangos (blogokban is aktív) célközönség, egyszerűen geekebbek lesznek a kelleténél, kisebb az esélyük az átlagos juzer elérésére. Nem veszik észre, hogy túl kicsi lesz a későbbi potenciális célközönség, mert az elején minden szép és jó. Később viszont képtelenek down-geekesíteni a szolgáltatást.

(Itthon szerencsére nincs ilyen probléma, remléhetőleg senki nem fog 100 emberre optimalizálni szolgáltatást.)

A dolog persze nem tűnik ennyire fekete-fehének az elmúlt héten generált feedback tükrében. A down-geekesítés problémája egy szolgáltatás életciklusának egy adott pontján természetes, tervezett is lehet, a geekek által a szolgáltatásba pumpált tartalom pedig segíti a szélesebb elterjedést is. (Amúgy az USA-ban is vannak olyan települések, ahol az iPod ismeretlen, és a reklámok alájn nem szerepelnek URL-ek: néhány érdekesebb follow-up.

Élelmes bloggerek kitalálták, hogy a legdrágább Adsense keresőszavakból verseket lehet faragni, mert ez egyrészt jófejségnek tűnik, másrészt viszont egy idő után elkezdenek megjelenni ezek a hirdetőszavak a saját Adsense-ünkben is. Most tehát mi is megpróbáljuk!

Asbestos tragedies,
mesotheliomas
happen most frequently
inside folks' pleuras.

Then they get bloodthirsty
mesothelioma
lawyers to harass their
stingy insurers.

(Yankeefog, via BB)

Újra 400 dollár fölött a Google, mivel 60%-kal nőtt a profitja a tavalyi Q1 óta (igazából többel, de változtak a játékszabályok). Az előző negyedévhez képest nem nőtt sokkal, csak most kevesebbet vártak. Bah. Nem fogok tőzsdézni.

Alan Meckler blogszkeptikus és Jason Calacanis blogcsászár vitázik a Wall Street Journal hasábjain arról, lehet-e blogokból pénzt csinálni. (Mindketten kaszáltak tavaly blogokból, de másképp: Meckler (JupiterMedia CEO és főrészvényes) 43 millióért szabadult meg a ClickZ hálózattól (nemcsak blogok), Calacanis viszont 25 millióért magával együtt adta el az AOL-nak hálózatát, a Weblogs Inc.-et.) 

Alan Meckler kb. azt hajtogatja, hogy a bloggerek 99.999%-a sosem fog pénzt keresni blogjával. Ha valamivel pénzt lehet csinálni, az a bloghálózatok felépítése a megfelelő blogok okos kiválaszásával és együttmenedzselésével. Ez egy működő üzleti modell - de nem lehet akárhányszor megismételni a sikert. Calacanis szerint viszont bárki, aki komolyan gondolja, képes olyan blogot csinálni, amiből meg tud élni egyszerű bulk hirdetések (AdSense és társai) segítségével anélkül, hogy sokszereplős üzletet építene maga köré (érdekes számok: Calacanis 3-10 dolláros bevételt becsül 1000 látogatónként, azaz napi 10 ezer látogatóval 5-15 ezer dollár között lehet kaszálni). A long tail bevételtermelő képessége még messze kihasználatlan, de ez a következő években változni fog, mivel egyre nő az internetes hirdetési piac, ugyanakkor a nagy szájtok már erősen túlterheltek (mármint hirdetési szempontból) - így Calacanis.

Túlságosan meglepő dolgok nem derülnek ki, mégis mindenki kötelességének érzi, hogy mgemlékezzen róla, én is :-). Stephen Boyd és Jeremy Wright egyaránt 20 ezerre becsüli azoknak a blogoknak a számát, amikben a forgalom illetve a blogoszférában elfoglalt hely alapján van komoly pénztermelő potenciál. Glenn Fleishman egyenesen elárulja, mi kell ahhoz, hogy pénzt keressünk blogunkkal, juhé:

It requires a combination of obsession, reporting skills and/or a good turn of phrase, an audience willing to read obsessively, enough of an audience in a segment, and advertising dollars that target that audience.

Ebben sincs sok újdonság, mint ahogy abban sem, hogy nem a hirdetés az egyetlen bevétel egy blogban:

A number of others (like Thomas Hawk and Hugh MacLeod) jump in to point out that for many of us, blogging is a way to flog our personal brands (Hugh says "microbrands") or position ourselves as experts to get consulting gigs, or sell books.

Bár ezt Dave Winer persze frappánsabban fogalmazza meg:

A person with a blog is analogous to a source in the old publishing world. Sources don't get paid directly, but we do get paid indirectly.

Egyébként meg nem pénzért kell blogolni, vonja le a következtetést Om Malik, hanem azért, hogy megmutassuk magunkat. Ja.

Izrael félmilliós ultraortodox közössége saját mobiltípust harcolt kimagának, olyat, ami nem ütközik a szigorú szabályokkal. Az alapdilemma az volt, hogy a mobiltelefon hasznos ugyan, ugyanakkor a korszerű példányok mindenféle közösségromboló tevékenységekre adnak lehetőséget, mint pl. pucér nők háttérképként történő letöltése, sőt, internetezés, neadjisten kapcsolattartás az ellenkező nemmel, brr!

Ezért aztán még 2004 végén rabbitanács alakult, hogy össszhangot teremtsen az igények és a veszélyek között. Az eredmény egy lebutított telefon specifikációja lett, amivel csak telefonálni lehet (szerintem a rabbik nem gondolták át elég alaposan a dolgot, hiszen már a szabad telefonálás is az egészségtelen szabadság kategóriába tartozik), nincsen rajta se sms, se internet, se kamera, ráadásul rengeteg (veszélyes!) szám blokkolva van.

Mivel a kapott speckó nem nagyon hasonlított egyik, a piacon kapható mobilra sem - eleve kamera nélküli telefont kapni kihívás - a rabbik egy ügyvéden keresztül körbejárták az izraeli mobilszolgáltatókat, ki gyártana nekik megfelelő telefont. Végül a legkisebb, a Mirs (Motorola Israel) csinálta meg a kósermobilt, és tavaly nyárra már 20,000 darabot sikerült is értékesíteni, persze a piac jóval nagyobb, mintegy 180,000 potenciális ultraortodox telefonhasználó ügyfél van Izraelben. (Azóta persze több más gyártó is beszállt.) A telefont a rabbik pecsétjével árusítják (attól kóser).

A Mirs távlati tervei között van természetesen az amerikai ultraortodoxok ellátása, illetve az sem meglepő, hogy különböző arab közösségek is érdeklődnek, a hasonló szabályok miatt.

(Ez a hír nem vicc, annak ellenére, hogy a legtöbb helyen április elsején jelent meg - a WSJ március 27-én, az AP március 31-én hozta (a Mirs héber nyelvű honlapjához nem vagyok elég kóser). Ha valaki máshogy tudja, ossza már meg, thx.)

A Facebook, azaz az amerikai osztalytarsam.hu (na jó, annál azért webkettőbb) 750 millió dolláros felvásárlási ajánlatot utasított vissza, mert ők inkább 2 milliárd dollárt gondolnak megfelelő vételárnak. A kérők között a Viacom médiabirodalmat emlegetik a 'legmegfelelőbbnek' - tavaly a MySpacest a konkurrens News Corp. vásárolta meg, és a médiabirodalmak szeretik ugyanazt csinálni, mint a versenytárs (ld. rtlklub vs tv2), azzal nem lehet akkorát bukni. Vagy együtt, ha mégis.

A Facebook az internet hetedik legforgalmasabb szájtja, persze jócskán lemaradva a MySpaces mögött. Egész pontosan majdnem ötször annyian nézik a MySpacest (23.5 milliárd PI februárban a Facebook 5 milliárdjával szemben), azt mégis csupán 580 millió dollárért vették meg Murdochék. Mire fel akkor a Facebook optimista önértékelése? Természetesen a demográfiára. Hiszen aki itt regisztrált, az mégis járt valami iskolába, a MySpace-en meg főleg tinik és úgy általában a plebsz nyomul. De a lényeg az, hogy a social networking szájtok a legalkalmasabb helyek a fiatal amerikaiak megszólítására (magyarul ez reklámot jelent).

It's not unusual for young people to spend an hour or more a day at such sites, posting photos, messages, and blog entries, and building up huge lists of online "friends."

Huh, honnan ismerős ez nekem?

(Michael Arrington azt írja, ezek a pletykák csak arra jók, hogy lemérjék a piacon és a médiában, hogy mekkora a reális összeg, amit kérni lehet, érdekes elmélet.)

A CyberWyre listája a Google legtöbbet fizető keresőszavairól (tehát ezekről a témákról érdemes bloggolni, ha valaki Adsense-szel sok pénzt akar keresni) így kezdődik:

$54.33 mesothelioma lawyers
$47.79 what is mesothelioma
$47.72 peritoneal mesothelioma
$47.25 consolidate loans
$47.16 refinancing mortgage
$45.55 tax attorney
$41.22 mesothelioma
$38.86 car accident lawyer
$38.68 ameriquest mortgage

És van még tovább is, hasonló szellemben. Szomorú világ ez.

(via BoingBoing)

Don Park azon elmélkedik, hogy az üzleti életben a csapatmunka mennyivel hatékonytalanabb, mint a World of Warcraft világában - vagy úgy általában, bármilyen online játékban. Hogy miért? 

It is because the culture of the business world totally differs from that of the gamers world. Gamers in a team, especially as you described, work together in more of symbiotic relationship that is much more open, trusting, honest, and caring of one another. Most businesses don't have these cultural values and I don't think I need to explain why.

A játékok tanulságai alapján kétféle csapatkommunikációs modell működhet nagyon hatékonyan: 

Best form of teamwork requires no communication at all because everyone knows what needs to be done and in what order.

illetve

Group members don't just separately and occasionally exchange emails and chat over IM. They are in full contact all the time and each of them are fully aware of what others are doing at all times.

Na jó, a játékokban megy ez a kettő, a valóságban a hetékonytalan hierarchikus modellt használjuk, illetve ez az utóbbi az, amerre tartunk, Park szerint legalábbis.

(via Dave Winer)

Kipróbáltam a linktert, no, ez nem egyszerű digg-klón, látszk, hogy dolgoztak vele, vannak igazi extrái, mint pl. az elrakott linkek, szóval majdnem bookmarkmanager, viszont a dizájnnal továbbra sem sikerült megbarátkoznom, elnézést. Annak a megítélésére nem vállakozom, hogy mennyire lesz sikeres, az tény, hogy elég sok átkattintás jött a sztahanovra a linkterre felkerült egy darab cikkre, de a konkurrencia éppen ma jelent meg a Freeblog címlapján - bár az a szituáció még nem tiszta nekem (de rajta vagyok a sztorin) -, szóval harc, az lesz.

Néhány kérdést természetesen azon melegiben iziben nekiszögeztünk a linkter-crew-nak, válaszol Dobó Mátyás (Doransky) tartalomigazgató:

Q: Úgy tűnik, hamarosan több linkgyűjtő lesz, mint blogszolgáltatás, mit gondolsz, hány él meg a hazai piacon ?

A: Attól függ, hogy mekkora közösséget képesek megfogni ezek a szolgáltatások. Egy Linkterhez hasonló híroldal rendkívüli módon függ az aktív felhasználói bázistól, ha több oldal is képes lesz felhalmozni megfelelő számú résztvevőt, akkor akármennyi megélhet. Ez természetesen független az üzleti megtérüléstől. A versenyben azok maradnak talpon, akik az ügyes kommunikáció mellett elegendő erőforrással rendelkeznek tudás, technológia és közösség szempontjából. Mi mindent megteszünk azért, hogy a fejlesztés alatt megszerzett tudásunkat és a Blogter üzemeltetése kapcsán szerzett tapasztalatokat előnyünkre kamatoztassuk és piacvezetőkké váljunk.

Q: Ha megnézzük a digg-hez képesti extráitokat, a delicious felé mentetek el egy kicsit, hiszen van saját linkgyűjtési lehetőség is. Mik a jövőbeli irányok?

A: Valóban szeretnénk megkülönböztetni a Linktert a többi - Digget szimplán lemásoló - hírgyűjtő oldaltól. Az elkövetkező hetek fejlesztései főleg arra irányulnak majd, hogy olyan extra szolgáltatásokat adjunk a felhasználók kezébe, ami kiterjeszti a lehetőségeiket a Linkter használatával kapcsolatban - illetve azon túl - és segítenek egyedivé tenni a szolgáltatást. Ilyen most első példaként, hogy a blogokba egyszerűen kipublikálhatóvá váltak a Linkteren elmentett kedvencek, ezzel szinte minden nagyobb hazai blogszolgáltatón blogoló blogger értékes tartalmakkal láthatja el az olvasóit.

Q: Mi a kapcsolat a blogter és a linkter között? A linkter jóval általánosabb merítésű, de azért a blogter juzerbázisára épít. Nem lesz-e túl blogtercentrikus?

A: A Blogter felhasználói bázisára nagyon számítunk a Linkter kapcsán. Ők már megmutatták, hogy profikat megszégyenítő minőségű tartalmakat tudnak publikálni és a Blogteren létrejött társas keretrendszer nagyon sok elemében hasonlít Linkterhez. A tervezéskor a bloggerek hatását természetesen számításba vettük és az általad említett blogcentrikusságot egy olyan technológiai keretrendszer ellensúlyozza, ami az egyes témák elharapódzását visszafogja a címlapon.

Q: A digg.hu-t a Blogter foglalta le, és jelenleg is a linkterre van átirányítva. Nem tartotok-e attól, hogy a mostanság egyre aggresszívabbá váló digg.com az orrotokra koppint a domainhasználat miatt?

A: Nem félünk, a domaint csak a biztonság kedvéért védettük le. Az alapötlet átvételén túl nem szeretnénk tovább példaként használni a szolgáltatást, ami - szerintem - amúgy sem fejlődik a legjobb irányba.

Q: Kiemelt tageket látok a linkter címlapján, szóval van valami szerkesztés is az algoritmusban? Tényleg, a kiemelő algoritmust egy mondatban össze tudnád foglalni?

A: Az általunk fejlesztett algoritmus körübelül 5 faktorból számolja a címlapi kiemeléseket, ebből az elsődleges, hogy mennyi felhasználó ment el egy adott cikket. Erre építettük rá azt a súlyozási rendszert, ami mérsékli a társas keretrendszerből eredő torzításokat és egy demokratikus kiemelésen alapuló gazdag tartalomkínálatot hoz létre.

Q: A Digg méretéhez képest meglepően kulturált szolgáltatás, nem féltek-e attól, hogy a helyi viszonyok között a mindent elborító vicc és spamhullám lesz az úr (itthon szerintem nem az újdonság egy link népszerűségének legfontosabb eleme), terveztek-e szerkesztést/cenzúrát/moderálást?

A: A Linkteren nem szeretnénk cenzúrázni - bár lesznek szerkesztők által ajánlott tartalmak -, a "mindent elborító vicc és spam" hullámot a mag felhasználói csoport ösztönzésével és a címlapi kiemelést végző algoritmussal próbáljuk ellensúlyozni. A működésben a változatos tematikára helyezzük a hangsúlyt.

A nézettségi adatok hiányában csinálok néhány publikátor-oldali tesztet, azaz honnan jön egy adott anyagra több link vissza, majd megírom pár nap múlva, mi az eredmény.

Így kezdődik Limor Fried bemutatkozása, és ez a legkevesebb, amit elmondhat magáról. Az MIT-n nemrég végzett lány a geektársadalom nagy boldogságára hosszú idő óta nem csak saját szórakozására építgeti elektronikus játszóterét. Régóta figyeljük a tevékenységét, készített már Altoids dobozba épített MP3-lejátszótól kezdve teljes a teljesnél erősebb funkcionalitású TB-303 klónig sokmindent. Lelkesedése kifogyhatatlannak tűnik, egyik legutóbbi projektje a képen is látható bringás POV, vagyis egy programozható ledsor, amit egy bicó kerekére szerelve elámíthatjuk a következő Critical Mass közönségét.
Limor egyébként a nyákrajzok kivételével mindent kirak a webre, de ha valakinek nincs ínyére egyedül szenvedni a nyáktervezéssel, kitként megrendelheti az egyes cuccokat - nem is annyira borsos áron. Igazán szép példája ez a hobbiból pénzt csinálásnak, csettintenénk az ollónkkal, ha mi lennénk a Homár.

Újabb hazai számítógéptendert lenne érdemes megkapargatniuk azoknak, akik erre hivatottnak érzik magukat: Baráth Etele adja hírül blogján, hogy nyolc érintőképernyős információs terminált adnak át a napokban a régiós fejlesztési központokban. A blogon látható kép alapján megállapíthatjuk, hogy a Parlamentben elhelyezett eszköz kisértetiesen hasonlít az iWoodKiosk nevű, egyébként magyar tervezésű terminálra. A termék listaára iMac nélkül 2300 euró körül van.

Az iTunes Music Store eddigi összforgalma hamarosan eléri az egymilliárd letöltött dalt, aminek az örömére az Apple okos kis kampányt tákolt össze. Az, hogy nyerni lehet, egy dolog, viszont ez az élő számláló a honlapon a mozgó lemezborítózuhataggal tényleg zsír. 

(Mondjuk 150 megát levesz a memóriából és 100%-on tartja a CPU terhelést (ld. a képen azt a pillanatot, amikor becsuktam az oldal böngészőinstanciáját), de apróságokba igazán ne kössünk bele!)

Ha már itt vagyunk, az Apple-vel kapcsolatos hír olvasható a plastikon (nyihaha!), homokszem került a főnixmadárba, de persze szurkolunk, József! 

(via kottke.org)

Mondtam, ugye, hogy csak hiszti, ma már újra 400 dollár fölé küzdötte fel magát a Google (sőt, zárás után tovább erősödött). A mai cikkek címe is papírforma szerinti, az Index pl. 'Majdnem kipukkant a Google-lufi' címmel hozza - szinte látom lelki szemeim előtt, hogy fogcsikorgatva, kényszeredetten betoldják a 'majdnem' szócskát a már jól kitalált cím elé.

(Valahol egy kommentben olvasom, hogy nem a Google maradt el a várakozásoktól, hanem a Wall Street várakozása a realitástól.)

Ilyen mocskot se olvastam már régen: újra bloggol a McDonalds (volt már egy hamvába holt álblog-kísérletük). Persze a blog nem attól lesz blog, hogy a menedzsment-bullshitet posztokba tördelik. Shel Israel szedi le a keresztvizet róluk a Naked Converstionsben itt és ad öt tanácsot, amit persze sosem fognak megfogadni.

Az ostoba vállalat is látja, hogy ez a blogizé létezik, le akarja hát aratni belőle, amit lehet. De a blog lényege annyira ellenkezője ennek a felülről-lefelé típusú kínosan patentos kilúgozott kommunikációnak, hogy az ellenkező hatást érik el, kilóg a lóláb.

Először története során maradt el a tőzsdei várakozásoktól a Google negyedéves eredménye, máris itt a nádpálca: a zárás utáni kereskedésben már 362 dollárra esett a délután még 432 dolláros részvény árfolyama.

Már most látom, hogy a következő két napban minden olcsó népszerűségre törő újság - mint pl. a sztahanov is - azzal a headline-nal jön majd, hogy kipukkadt a lufi és mindennek vége, de ez persze marhaság, mibe, hogy hónapokon belül visszajön a gödörből.

 A bevétel egyébként 1.919 milliárd dollár, ami 86%-os növekedés egy év alatt, a profit 372 millió dollár. (Meg még van egy csomó szám, amit nem értek.)

Ezt az egész Google-Kína ügyet olyan sokáig lehetne rágni, hogy most igen hálás vagyok Jason Calacanisnek, aki frappánsan összefoglalta pár sorba azt, amit én is gondolok erről:

Technologists have limited choices when it comes to China, we can:

1. Fight China's requests, be kicked out of the country, and have our services permanently blocked.
2. Agree to China's rules and regulations--even though we don't agree with them--and get a foothold in the rapidly changing environment.

As we all know--the Chinese government included--there is ultimately no way to hold back freedom of information in China. What the government wants, and I've been there and spoken to a lot of people about these issues, is to have *their* change be gradual.

Ennyi.

Dave Winer szombati posztjával volt tele az összes techblog hétvégén. Ebben Winer a klasszikus netes venture capital reformjának szükségességéről ír - ezzel a résszel általában mindenki egyet is ért. Winer szerint egyrészt az a baj, hogy ma már feleslegesek a közvetítők (middlemen), mert csak felesleges bonyodalmakat jelentenek, egy szolgáltatás fő értékmérői, hitelesítői a felhasználók, nem pedig az üzletemberek, akik agyament elképzeléseikkel csak összezavarják a dolgokat, felesleges dolgokat erőltetnek, nem látják a lényeget, rossz döntéseket hoznak. Erre mindenkinek van példája az első dotkombuktából - még nekem is, így teljesen egyetértek, az internetes sikersztorik sosem üzleti tervvel, hanem egy jó ötlettel és lelkesedéssel kezdődnek. A másik dolog az, hogy ma már sokkal kisebb tőke kell egy szolgáltatás beindításához, így a VC-re nincs is igazán szükség, vagy ha igen, akkor a vállalkozás jóval későbbi életszakaszában.

Ha a felhasználó az értékmérő - márpedig általában egy felvásárlásnál a felhasználók számának függvényében számolják ki a szolgáltatás értékét - akkor a vállakozásoknak direktben hozzájuk kell fordulniuk pénzért. Itt már nincs egyetértés, a Winer által javasolt venture fund elég életszerűtlennek tűnik, szóval arra nincs igazán jó módszer, hogyan lehet a felhasználóktól pénzt gyűjteni. Pedig a kiindulás jó.

Mások - maguk a bloggoló kapitalisták és a többi VC-közeli népség - persze azt mondják, hogy továbbra is szükség van a VC-re, de azt ők is elismerik, hogy szerepe változik, és még az útkeresés zajlik. Mark Evans pl. azt írja, hogy ezentúl kisebbek lesznek a befeketetések (1-5m dollárt nevez kicsinek), viszont ezért cserébe nem 30, hanem 5 százalékos részesedést szerezhet a tőke a cégekben. Ebből következően egy VC sokkal több cégben fog részt venni, mint eddig. (És a végén eljutunk oda, hogy a szolgáltatásoknál is long tailről beszélünk, hehe, bár azt hiszem, ezen már túl is vagyunk.) Rick Segal többek között azt fejtegeti, hogy a VC szerepe úgy változik meg, hogy a pénzen kívül más szolgáltatásokat ad a startupnak (HR, networking, biznisz tapasztalat, etc.). Ezt spilázza túl Scoble is némileg parodisztikusra sikerült posztjában (hirdetés, forgalom (Google Juice, iroda, satöbbi).

(Boldog ország az, ahol ennyit képesek azon vitatkozni, hogy az a rengeteg pénz hogyan jusson el a startupokig, meg egyáltalán, nem is kell, tartsák meg maguknak.)

A holland startlog.nl (ez olyan, mint a - szintén holland - startlap (1.0!!) kistestvére blogokkal) igazi papírújságot (1.0!!) fog indítani, ami a katalógusban (1.0!!) szereplő blogok tartalmábó készül. Kíváncsi vagyok, mi lesz belőle. Azon kívül, hogy egy hetente 30,000 példányszámban megjelenő, 24 oldalas bulvárlapszerűség., ami ingyenes lesz, a bloggereket hirdetésekből fizetik majd.

Na, pollner, erre varrjál gombot.

(Hm, a startlog.hu még nincs lefoglalva, úgy látszik, a Sanoma még nem nyit a web 2.0 felé :-)

(via The Blog Herald)

Végre itt a tegnap elmúlt millió dolláros honlap web 2.0-ás változata, az 1000tags.com, az első kereskedelmi tag cloud (nem tudom, hogy a tagfelhő vagy a tagleves a jobb fordítás, a címkelevest semmiképp sem szeretném használni).

Az oldalon tageket lehet vásárolni kizárólagosan vagy másokkal megosztva (természetesen előbbi jóval drágább, viszont rögtön a célhoz visz, míg az osztottaknál előbb egy választóképernyő jön). Az osztott tagek annál nagyobbak, minélk többen veszik meg őket, az exkluzívak mérete pedig attól függ, mennyit fizettek értük. Jó játék lesz!

(via Techcrunch)

Bár még pár órája is 140 ezer dolláron állt, végül szomorú véget ért az egymillió dolláros honlap licitje: mindössze 38 ezer dollárért kelt el az utolsó ezer szabad pixel. Nagyon sok volt a fake ajánlat (köztük 25 millió dolláros is!), de Alan Tew így sem járt annyira rosszul.

Jeremy Wright némi titokzatosság mellett jelenti be, hogy az eBayen árverésre bocsájtja az egyik Top 100-as blogot - de nem mondja meg, hogy melyiket, csak azt lehet tudni, hogy a Technorati Top 100-as listáján nincs rajta - mert szerinte az vacak, haha! Viszont Jeremy szerint ez a valaha eladott legnagyobb blog, többszörös díjnyertes, sokat idézett, híres blogról van szó, ami havi 2000 dollár körül termel bevételt. Az indulóár 40,000 dollár lesz.

Jeremy egyébként egyszer, kb. két éve saját magát is árverésre bocsátotta az eBayen.

Na most megtudjuk, mennyit ér a blogbiznic!

Update: nem derül ki a bejegyzésből, hogy természetesen nem az egyik saját blogjáról van szó, hanem ő csak bróker itt. És nem eBay, inkább SitePoint.

(Ha már eBay, kevesebb, mint három órával a vége előtt már csak 140ezer dollár az utolsó 1000 pixel a MillionDollarHomePage.com-ból!)

Na most csalódtam igazán nagyot: Nielsen előjött eddigi legnagyobb butaságával 'A keresőmotorok a web piócái' címmel.

Search engines extract too much of the Web's value, leaving too little for the websites that actually create the content. Liberation from search dependency is a strategic imperative for both websites and software vendors.

Nielsen nem érti, hogy a web2 ekonómiája, alapmechanizmusa a keresőmotorokra épül, ez működteti, ez teszi lehetővé, hogy a long tail is lélegezni tudjon (kapjon találatokat) (nem beszélve az AdSense-ről, ami pénzt is juttat bele, másik történet). A kontent az king, persze, de az elszigetelt tartalom nem jó semmire, a keresőmotorok ragasztják össze a sok szigetecskét. A keresőmotorok demokratizálják a webet, a kicsik marketing nélkül nem élnének meg nélkülük, ki találna rájuk?

Nielsen azt mondja, hogy a felhasználóknak hasznosak a keresők, a tartalom szolgáltatóit viszont kizsákmányolják. A tartalom szolgáltatói, még a nagyok is (itt pl. Calacanis) erre azt válaszolják, hogy forgalmuk - és új látogatóik - jelentős része érkezik keresőkből.

Nielsen gondolatmenete valami olyasmi, hogy a szájtok (szigorúan bizniszről van szó) folyamatosan licitálni kénytelenek azért, hogy a keresőmotorok hozzájuk irányítsák a látogatókat (a licitálást a konverziós rátájuk növelésével végzik, csak így tudnak többet fizetni a keresőnek egy látogatóért), részleteket ld. a cikkben. Nekem borzalmasan beszűkültnek és periferiálisnak tűnik a felvetett probléma ahhoz képest, ami a mérleg másik oldalán van. (Egy részletesebb válaszcikk a SearchEngineWatch-on.)

Valami nagyon pici igazat adok neki egyébként abban, hogy a keresők első találati oldalára kerülni ma már egyre szigorúbb és költségesebb munka eredménye, ami nem a konkrét tartalomra költődik. De nagyon úgy tűnik, Nielsen egyre kevésbé lát ki ebből a B2B világból, amibe beszorult, csőlátása lett, és ez kár. (A hírlevelet ajánlja pl. a cikkben, mint fegyvert a keresőuralom ellen...)

(Ha már én is megöregszem, és meghülyülök, plz. lőjetek le!)

Robert Scoble és Shel Israel - közös blogjuk mellett készülő - közös könyve, a Naked Conversations már letölthető az Amazonról 16.5 dollárért (ugyennyibe kerül papíron is, de az még nem jelent meg). Kb. arról van szó benne, hogyan kommunikál(hat)nak a bizniszek a média 2.0 korában, magyarul "How Blogs are Changing the Way Businesses Talk with Customers", régóta lebegtetett, jól beharangozott és várt könyvről van szó, ami siker lesz, akármit is írnak benne. 

(via Steve Rubel)

Körbetelefonálva több hazai Apple boltot arra a számomra némileg megdöbbentő felfedezésre jutottam, hogy a magyar kereskedőknek - beleértve az Andrássy úti szupercentert is - egyszerűen fogalmuk fingjuk sincs arról, hogy az Apple mikor szállít nekik legközelebb iPodot. És ez így hogy? Van egyáltalán valami kapcsolat az Apple és a magyar kereskedők között? Vagy a Walmarttól vásárolják az iPodokat? Valaki világosítson már fel!

Jonze also later directed the band's second video, "Buddy Holly." The video featured footage of the television sitcom Happy Days seamlessly spliced with the band performing in a remade "Arnold's Diner", a setting from the series. The video had heavy rotation on MTV, and went on to win Jonze and the band four MTV Video Music Awards, including Breakthrough Video and Best Alternative Music Video, and two Billboard Music Video Awards. This video was also included as a bonus on the Microsoft Windows 95 CD. - Wikipedia

Baszd meg.

Kezeket a szívekre, ki hitte volna? Alex Tew épp most hirdette meg az utolsó ezer szabad pixelt egyben, az eBayen, a licit már 2,000 6,000 dollár fölött jár, a tíznapos aukció első napján! És ez így már több is, mint egymillió dollár.

(via Google Blogoscoped)

Szinte mindennap olvasok valami hírt arról, hogy fogja az utóbbi időkbent felrobbant mobilpenetráció átalakítani Afrika gazdaságát - nagyjából az történik, hogy bizonyos fejlődési lépcsőket át lehet ugorni a mobiltelefónia segítségével. Most épp arról ír Ethan Zuckerman - többek között, mert az egész cikk érdekes -, hogy a mobiltelefon segítségével az amúgy igen fejletlen bankkártya rendszert lehet kiváltani - már elindultak az első mobil banking szolgáltatások. Ez azért is fontos, mert a készpénzforgalom a kis tranzakciókra van optimalizálva (értsd nincsenek nagy címletek).

Jelenleg minden tizedik afrikainak van mobiltelefonja. Rengeteg használt készülék érkezik a fejlett világból és a prepaid modell hódít (a számlás ugyanazért nem működik, mint a bankkártyarendszer, nincs pl. megbízható lakcím-infrastruktúra).

(via Smart Mobs, és igen, ők is tudják, hogy már kicsit régi)

Kár, hogy ez még hír, de mától Cory Doctorow is csatlakozik az állásnélküli - másképpen főállású - bloggerek táborába (egyúttal le is nyom vagy 25 posztot az újév első óráiban, erős kezdés). Eddig sem volt nagyon leterhelő - vagy a bloggerlététől különböző - állása, az EFF-nél dolgozott. Ha jól értem, ezután is fog valamennyit, nem fog durván életmódot váltani, szóval ez egy szimbolikus pillanat inkább, azért irigykedjünk.

Az ünnepek utáni statisztikák közül az egyik érdekesebb darab az, hogy míg a Google toronymagasan vezeti a keresőstatisztikát, nem tudja ezt az előnyét aprópénzre váltani, azaz a Yahoo! és az MSN keresője is több juzert küld át kereskedelmi szájtokra, mint a Google. Egész pontosan a Yahoo! a leghatékonyabb 16.11 százalékkal, az MSN 15.99, míg a Google csak 14.46 százalékkal járul hozzá a kereskedelmi szájtok látogatóihoz.

A Bloomberg szerint jövőre 32%-kal nő az online hirdetési piac a korábban becsült 21% helyett - kétségtelenül nem ez a nap legizgalmasabb híre, viszont fontos. Az USA-ban így 16 milliárd dollár felett lesz az éves reklámköltés jövőre. A számok nem egyszerű becslések, a TNS piackutató nemrégi felmérése is megerősíti őket.

Ami nem olyan jó, az az, hogy a színes szagos hirdetések piaca nő a legjobban, 66%-kal, fúj.

Csak viszonyításként, az idei hazai online reklámpiac 4-5 milliárd forint körül van (ha jól számolom, mert konkrét adatot nem találok). Ez azt jelenti, hogy az USA online költése 600-szorosa a hazainak, vagy ha fejenként számolom, akkor 30-szorosa. Ajvé.

Küldjetek pénzt! Még több pénz kell!

(via John Battelle's Searchblog)

Mivel az AOL-Google üzlet bejelentése óta elszaparodtak a híresztelések arról, hogy az AOL kiemelt, grafikus hirdetéseket kap a kereső találati oldalain, illetve úgy en bloc elmérgesedtek az ezzel kapcsolatos találgatások, a Google saját blogján próbál tiszta vizet önteni a pohárba, nagyjából cáfolva a rémhíreket. Beidézem a legszívderítőbb részt:

There will be no banner ads on the Google homepage or web search results pages. There will not be crazy, flashy, graphical doodads flying and popping up all over the Google site. Ever.

Azért a dolog nem ennyire fekete-fehér. A blogoszféra krémje akítvan vallatja Marissa Mayert (aki a Google felelős embere az ügyben), ld. még John Battelle interjúja. Az árnyaltabb kép szerint ha klasszikus bannerek nem is, de valamennyire grafikus hirdetések azért lehetnek a Google oldalain a jövőben. Az üres keresőoldalon persze továbbra sem lesznek reklámok, a találati oldalon viszont lehet, hogy lesznek ilyen enyhén grafikázott hirdetések. A Google személyre szabott nyitóoldalán pedig ennél durvább grafikus bannerek is jöhetnek majd.

(via Google Blogoscoped)

Uj Péter lenne a megmondhatója, hányan csináltak Magyarországon cikit magukból, amikor könyv alakban előjöttek különféle rendszerezésükkel, amikkel a könnyűzenét akarták rendszerbe foglalni -- all have failed. (Nekem személyes kedvencem Jack Black interpretációja a rock zenéről a School of Rock filmben.)

2000. január 6-án néhány zenész és technokrata - ezúttal az amerikai prérin - leült azzal a szándékkal, hogy akkor most ők is megteszik ugyanezt. De nem hierarchiába foglalják a zenei irányzatokat, nem ám, hanem ízekre szedik a zenéket és olyan stílusjegyeket keresnek, amik jól jellemzik az adott darabot. Többet is akár. Ez már a vérbeli 2.0 gondolkodás, taggeljük szijjel a zenéket, ne legyen alá-fölérendeltségi viszony, aztán csak szűrjünk, csak szűrjünk minél szofisztikáltabb módon. Így született meg a "Music Genome Project".

"Tudnátok olyan zenét játszani, amit szeretek?"

Valahogy ezzel a kérdéssel fordultak Tim Westergren-hez (egyik alapító) a barátai, amikor megtudták, hogy mi ez az egész projekt. Érdekes beszélgetések vették kezdetüket, aztán megszületett a Pandora.com. Web alapú Flash zenehallgató megoldás, ami egy beírt stílust, vagy előadót mintául véve megpróbál olyan jellegű számokat játszani. DJ with AI.

Az interface meglepően egyszerű és jól használható. A beadott keyword alapján máris elkezdünk hallgatni valami muzsikát és automatikusan ugrunk is a következő számra, ami "más, de ugyanolyan jó" lesz. Ha mégsem tetszene a soron következő szám, akkor egyszerűen adunk neki egy lefelé mutató hüvelykujjat és máris jön a következő. Élvezetes meló közben hallgatni.

20 percig bárki ingyen hallgathatja, regisztráció után (ami nem kerül pénzbe) pedig megszűnik ez a limit és akár 100 rádió adást is készíthetünk magunknak. Vérbeli 2.0 üzleti modell. Gondolom pénzt azzal keresnek, hogy iTunes-en illetve Amazonon meg lehet vásárolni az aktuális zenéket egy klikk után.

Azon töprengtem még, hogy milyen utter-cool lenne, ha iTunesben alapból lenne Pandora. Amíg ez nincs, addig is van Flash alapú player, amit akár ilyen frankón is össze lehet kompaktosítani és még "megy" is a Safari brushed metal skinjéhez lol:



PS: Nekem annyira megtetszett egyébként a szolgáltatás, hogy a Pandorán található központi mail címre írtam egy lelkendező emailt "I LOVE THE SERVICE" subjectű sorral, mire nem más, mint Tim Westergren írt választ, hogy ha már ilyen f_sza gyerek vagyok, hadd küldjön el egy pólót. Nem hiszem, hogy gyakorlat náluk az ilyesmi, de ilyenkor azért megdobban a szívnek nevezett húscafat. Éljen.

Most, hogy a Microsoft is elfogadta a Mozillának a feed ikon ajánlását (kb úgy néz ki, mint a Sztahanov favico-ja lol) itt az idő, hogy az open source 2.0 is lépjen egyet. Matt Brett fogta magát és elkészítette a narancssárga firefoxos feed ikon vektoros, színezhető változatát. Sőt, külön domaint és site-ot is készített az ügynek: feedicons.com

Nekem azért különösen szimpatikus a téma, mert - kellő penetráció esetén természetesen - nem kell tovább a szutymálék narancssárga RSS meg XML gombokat figyelni, hanem az egységes szindikált tartalom inkonokról tudni lehet, mire való. Egy ikon mind felett.

Mivel Matt Brett még forrás állományban is elérhetővé (hence opensource!) tette a feed ikonokat, ezért a Sztahanov most megragadja az alkalmat, hogy bemutassa az ikonok "sztahanov blue" és "sztahanov pink" változatait! (Hozzáadott érték!!)



Klassz nem? (Keret nincs az ikonokon, csak most nem tudtam leszedni.)

Aki 2000-2001 környékén az Indexben dolgozott, bizonyára felfigyelt arra, hogy Fester és ADT, az akkori környezetemben levő Mac OS 9 userek egy Audion nevű MP3 lejátszót hajtanak. Megfigyeltem én is a szoftvert, annyi bizonyos, hogy tetszett az alpha channeles skinezési lehetőség, amit Windows architektúrán azóta sem láttunk még (csak Vistán, ugye, tök más ablakozás -- végre.. de későn! Nagyon későn!).

Hosszú történet röviden: az iTunes megjelenése és ingyenes volta persze megölte az Audiont is. (Kis kitérő: Windowson a Media Player nem képes ugyanerre a WinAMP-pal, akkora lol b_zmeg, hogy el se hiszem. Azaz pontosan elhiszem, inkább szánalmas.)

Az Audion készítői közül az egyik, Cabel hosszas cikkben írja le az egész sztorit. Nem új olvasmány, de baromi élvezetes és.. helyenként nagyon moving. Teljesen közelre hozza az egész élményt onnan, hogy majdnem sikerült egy meetinget összehozniuk az Apple-lel, aztán az AOL-es tárgyalások miatt elmaradt, végül az Apple a másodikokkal csinálta meg az iTunes-t helyettük. Aztán az ominózus MacWorld, ahol odament Steve-hez, erről még fotó is van:



(Érdemes egyébként a kis linkeket is végigkattintani a sztoriban, baromi jó dolgokat túrt fel Cabel.)

A Panic, mint cég azóta jól van, zászlóshajó termékük a Transmit, aminek van olyan módja, hogy ikonra rádobja az ember az állományait, aztán máris tölti fel a szerverre és akkor a kis autó (mert az az ikon ti.) elkezd mozogni. Loop erről így: "engem az ilyen kis finomságokkal lehet megfogni".

A dolog érdekessége számomra az, hogy mindez mit jelent nekünk kis szoftver fejlesztőknek. A Panic-os fiúk nem sírnak, sőt, a seggüket verik a földhöz, hogy Steve hajlandó volt 15 percet szánni rájuk és még a véleményét is keményen megmondta nekik: "mit gondoltok, meddig fogjátok tudni ezt csinálni?" (emlékezetből írom, de a lényeg ez).

Én nem hibáztatom az Apple-t. Ők csinálják azt, ami legjobban felfogott önérdeküknek megfelelő, ha néhányan elhullanak az úton, akkor elhullanak, ez van. Érzem ugyanakkor a keser-édes cukorkát a Panic-osok szájában, amikor meglátták az iTunes-t. Ők foglalták ugyanakkor jól össze: "ha a konkurencia ikonjára kattintok reggelente a gép bekapcsolása után, akkor ez jelent valamit" (ismét csak pongyolán írom).

És így van ez rendjén, találja meg magának a fejlődési irányt és ne kezdjen el nyavalyogni fölöslegesen. Az ipari forradalom géprombolóiról ugyanez a véleményem, nem lehet a fejlődés útjába állni, meg kell találni a reális hasznosulását mindenkinek, még akkor is, ha éppen úgy tűnik, hogy lenyomtak valamivel. Semmi sem szolid ugyanis, ez a piaci verseny lényege.

Ez az útravalóm - mondjuk magamnak - itt az esztendő-forduló előtti napokban.

(Ezen post szerzője egyébként rendelkezik valódi Transmit licensszel, amire némiképp büszke is - ha másért nem, azért, mert a saját fizetéséből vette és nem pedig engedélyt kért a szüleitől részletes indoklással, melynek alapját olyan argumentációk képezhetnék, hogy pl "és mire való az ef-té-pé?" meg "és az neked miért kell?" sőt "az akkor gyorsabb, mint az ímél?". Ugyanakkor az FTP, mint file cserélő megoldás a széles tömegek számára egy nagy majomparádéság! Tessék dropsend.com szolgáltatással nagy fileokat küldözgetni egymásnak. FTP for nerds and strictly for werk.)

Hát nem tudom. Ellentmondó hírek keringenek. De mindjárt kiderítem, ha a gépemen a különböző böngészők hajlandóak lesznek oldalakat tölteni, mert egyelőre nem.

A hír előzménye, hogy a héten John C. Dvorak - az amerikai IT-sajtó szellemileg kihívott fenegyereke - azon morfondírozott (lehet, hogy regisztrálnod kell!) a mekes IE meghalasztása kapcsán, hogy a Microsoft ilyet biztos nem csinál, hacsak nem készül valamivel a háttérben. És rögtön javasolja is a Microsoftnak, hogy felejtse el az IE-t, úgy, ahogy van, az új IE7-tel együtt, és vegye meg helyette az Operát, hiszen az milyen jó és mekes verziója is van, ráadásul bagóért (400 millió dollár) meg lehet venni.

Erre ma a CoolTechZone lehozta a hírt, hogy a Microsoft egymilliárd dollárért megvette az Operát. (Azért nincs link, mert azóta az egész szájt lehalt, bár nem tudni, hogy a kacsa felett érzett szégyenük vagy a látogatók rohama miatt.)

Update: itt a hír, most éppen elérhető. Nem vették le, tehát még hisznek benne?

Az Opera persze rögtön cáfolta a hírt, sőt, azt állítják, senki sem adott ajánlatot a cégre (merthogy pár napja hasonló híresztelések keltek szárnyra a Google-val kapcsolatban is.)

Cowboy már arról ír, hogy a Microsoft bedühödött azon, hogy hiába szedett össze egymilliárd dollárt, hogy bevásároljon az AOLba, ezért gyorsan átírták a csekken a kedvezményezett nevét Operára, így történt a dolog, Halálpontosan így, ehehe.

Egyébként egy csomó blogger elhitte, sok bejegyzés és elemzés van arról, miért is vette meg a Microsoft az Operát :-) Úgyhogy ha ezeket valaki elolvassa a Microsoftnál, akkor lehet, hogy a homlokára csap és máris szalad a bukszáért, így a hír végül beteljesíti önmagát.

A Google Adsense az ünnepekre egy kicsit grafikusabb formátumban is elérhető, a lényeg persze marad szöveges, de a doboz hátterében Dennis Hwang grafikák láthatók. Természetesen azonnal átalakítottam az enyémet (mert persze opt-in és még keresni is kellett), de láthatóan egyáltalán nem lett semmilyen jegesmaci a háttérben, szerintem ez is azért van, mert velünk nem törődik a Google sem.

Ilyen tematikus grafikus ünnepi hirdetésekből a Google jövőre még többet ígér.

A kérdés persze az, hogy miért is szeretjük az olyan kép nélküli, szöveges hirdetéseket, mint pl. az Adsense? Azért, mert nem kell letölteni képet vagy azért, mert nem vonja el a figyelmet? Én inkább az utóbbit tartom fontosnak, ezért nem rettent meg ez a tendencia.

Update: persze, már látom, írják is, hogy:

...users who visit your site may see themed ad units that are relevant to their geographic location (as determined by user IP address)

Kijött a WordPress 2 első harmadik release candidate változata, amit most nem fordítok le.

Ennél fontosabb hír, hogy Matt Mullenweg (a WordPress papája) végre saját céget alapított a WordPress körüli ügyek kezelésére Automattic néven. A WordPress természeten szabad szoftver, de a WordPress.com hoszting szolgáltatás, szupport illetve más csatolt dolgok, mint pl. az Akismet spamszűrő már üzlet.

A legfontosabb hír pedig az, hogy a Yahoo! ezentúl - a Movable Type-hoz hasonlóan - a WordPresst is támogatott szoftverként ajánlja webhoszting szolgáltatásában.

Nem írtam róla, de a múlt héten az about.com is lecserélte blogmotorját WordPressre, ennek kapcsán interjú Mullenweggel itt.

Paul Scrivens dühöng azon egy sort - mások mellett - hogy a Weblogs Inc. blogjai közül néhány popunder hirdetéseket használ. (Itt rögtön közlöm a sztahanov szerkesztőségének karakteres véleményét: halál minden popunderre!)

A popunder hirdetések nagyon jó CTR aránnyal rendelkeznek, ugyanakkor el tudják idegeníteni az olvasók egy részét a szájttól, tehát nem célszerű használni őket, ha valaki hosszú távon, visszatérő látogatókban gondolkodik. Meg hát szegénysági bizonyítvány, na, az olvasók idiótának nézése.

Scrivs azt ígéri, egy nap majd megírja, hogyan tette tönkre a problogging (magyarul a bloggolás a pénzcsinálás reményében) a bloggolást. Tény, hogy a kezdeti, kimondottan szerény (ó, azok a boldog adsenses napok!) hirdetési formákat egyre aggresszívabbak váltják le, ugyanúgy, mint anno a webszájtokon. Nem örülök.

I'm looking forward to never having another day like that for the rest of the time I work at Six Apart.

Jay Allen írja. Tömör mondat, ki nem mondott dolgok, sejtetés. A helyzet az, hogy én ma pontosan ugyanerre jutottam, ugyanakkor felismertem három dolgot:

1. a napnak még nincs vége
2. lehet ugyan várni, hogy ne legyen ilyen többet, de sajnos lesz - készüljünk fel rá
3. éljen a vállalat

A Google részvényeinek értéke újfenn az egekbe szökött - 430 dollár! - arra a hírre, hogy a Time Warner belement abba a dealbe, hogy a Google 1 milliárd dollárért megvásárolja az AOL 5%-át. (A megállapodás nincs még teljesen nyélbe ütve, mindenesetre a korábban szintén érdeklődő Microsoft már kiszorult a tárgyalásokról.) Az üzlet fontos eleme, hogy az AOL a következő öt évben is a Google keresőtechnológiáját használja majd, a Google viszont találati oldalain kiemelten jeleníti meg az AOL tartalmait - azért ez meglehetősen durván hangzik, de meg kell fizetni az árát, ha a Microsoftot sikerül visszatartani a kereső- és hirdetési piacon.

(A sesblog volt gyors.)

Update: frappánsabban foglalja össze a dolgot Fred Wilson (nem véletlenül lett ő VC-király, én pedig nem), szóval ez a deal az AOL számára konzervációs lépést jelent, azt, hogy lemond arról, hogy a Microsofttal összefogva - keresőileg is - megszorongassa a Google és a Yahoo! nyakát. Így azonban pozíciója marad, a Microsoft sem tud feljebb jönni, aki ebből az üzletből nyertesen jön ki, az bizony a Google. Az AOL jobban tartott attól, hogy csillaga hanyatlik, mintsem bízott volna az optimista szcenárióban - lehet, hogy igaza van.

Egyelőre nagyon pletyka, ne is higgyétek el, de ne máshol olvassátok először! A két cég között szeptember óta van szorosabb kapcsolat, akkor a Google default keresőként való beálltása tette lehetővé az Opera számára az áttérést a teljes ingyenességre. A Google egyébként a Firefox fejlesztőivel ápol szorosabb kapcsolatot, de az egy free projekt, nem lehet bekebelezni a terméket.

(via GoogleRumors)

Biznisz, gyerekek, biznisz.

Azóta, hogy Trotték segge alá betolták a millió dollárokat...

(12 gurigát kaptak két befektető csoporttól - szerintetek, ha nekem lenne 12 gurigám excess, én odaadnám Trottéknak? Lehet, hogy a teniszpályán jönne ki a napi 3 óra átlagom, lehet! Az se Budaörsön, vagy a BEAC-on! Lehet!)

...ők lettek a komolyan veendő blog-cég szolgáltatásokkal, supporttal meg minden járulékos biznisz infrastruktúrával amitől a cég úgy általában komolyan vehető. (Heck, még konferencia rendezésekbe is társulnak!)

Yahoonál meg erősen kinevelődött a 2.0 generáció, stratégiailag fontos bástyákat kezdtek kiépíteni úgy a vásárlások (Flickr, del.icio.us), mint a szolgáltatásfejlesztések (Yahoo mail) terén. Most pedig kezet fognak a SixAparttal, hogy a közepes méretű vállalkozásoknak értékesítsenek MovableType-ot.

Yahoo pakolja befele a meglévő infrastruktúráját: domain név szolgáltatások, szűrések spam és vírus fronton, email, a 6A pedig hozza a blog szoftvert és a témában vett kompetenciát, blalala.

Kemény az alábbi mondat, figyeljetek: "Six Apart said it had optimized the underlying software in Movable Type so that it responds twice as fast as the same software offered by Six Apart's own Web site." - Dekomoly!! Ilyen kis piros stickert "now faster!" felirattal kéne még ráragasztaniuk a dobozos termékre, beröhögök: lol.

Namost, én inkább arra lennék kíváncsi, hogy a 3.2-es MT merre fejlődik, nem erre a gyökérségre. Az innovációs mechanizmussal elő, de most azonnal! (Lehet, hogy felrakok egy WordPresst, azt nézegetem -- már ha lenne időm ilyesmire. Ezt a postot is csak úgy megírtam. Én!)

update: Jay Allen (MT product manager) igen elégedett a munkájával. Blogján örömködik és az általam példaként említett "now faster!" részt még jobban toppolja olyan kifejezésekkel, hogy: "It's clickaway!", "It's powerful!", "It's pluginastic!" stb. Én megértem JA feltöltöttségét a dealtől, meg végülis a motivált dolgozó a legjobb dolgozó, de azért lehet, hogy ez mégis túlzás. Elvégre nincs szó többről, mint egy Yahoo-MT tie-inről, ami akárhogy is nézzük BIZNISZ és nem a világ jobbítására való törekvés.

sztahanov: már volt szó az új platformról.
(via Reuters)

A legfontosabb kérdés természetesen a pénz: nos, bár hivatalos adat nincs, a pletykák 40 millió dollárról szólnak, ami nem olyan magas ár, tekintve a del.icio.us 300,000 felhasználóját (de azért több, mint a Flickr 35 milliója). Nem Joshua Schachter kapja persze az egészet, a del.icio.us április óta már fel volt tőkésítve, olyan angyalokkal, mint Esther Dyson, Marc Andreessen, Tim O'Reilly vagy az Amazon.

Ami a lehetséges változtatásokat illeti, a teljesen semmitmondó sajtónyilatkozatokból nem lehet kiigazodni, de ha visszanézünk, a Flickrhez sem nagyon nyúlt a Yahoo! - bár az egy teljesen más típusú szolgáltatás. Annyi azért ott történt, hogy a logint Yahoo! Loginra cserélték, és már ebből a kis lépésből is nagy rebellió kerekedett, sőt, már most előre megy a sírás és anyáézás Joshua Schachter blogján a del.icio.us lehetséges Yahoo!-loginosítása miatt. Az esetleges reklámokról nem is beszélve. (Nagyon sürgősen át kellene formálni azt az elterjedt felhasználói vélekedést, hogy a hálón tetszőleges szolgáltatás ingyen ÉS reklámok nélkül, kvázi jószívűségből jár mindenkinek!)

(Itt van közben egy nagyon jó poszt a Signal vs. Noise-ról a Flickr regisztrációjának Yahoo!-s eldroidosításáról.)

Aztán persze újabb kérdésként ott van a Yahoo! saját bookmarkgyűjtögetője, a My Web 2.0, ezzel kapcsolatban Jeremy Zawodny annyit jegyez meg, hogy a két szolgáltatás majd fog egymástól ellopni pár ötletet - nos, ezt eddig is megtehették volna, mindenenesetre ez arra utal, hogy párhuzamosan élnek tovább.

(via sokmindenki, de elsőnek a Techcrunch hozta)

Oké, kezdjük az elején. Steve Ballmer egy fa.. bocsánat. Inkább csúszik a fa szán? (W. Gabi édesapja amikor vicces akart lenni, mindig ezt kérdezte nagyobb társaságban.)

A meebo.com nem akar ugyan ennyire vicces lenni, viszont olyan szolgáltatással jöttek elő, amit frankón nem értek. Miért? Mi ebben az üzlet bárkinek is? Röviden: böngésző alapú multi-protokoll chat. Tud Jabbert, Google chatet, MSN-t, Yahoo-t, ICQ-t. Semmit nem kell az ég világon installálni, egyszerűen csak beírjuk a user/pass kombinációt és máris "chat away".

Annak idején volt az ICQ-ból Java alapú kliensprogram, ha valaki emlékszik, a plastikon is kihíreztem, erre Maz megírta, hogy Mirandát kell használni. And so I did. Most viszont komolyan tök jó ez a true 2.0 alkalmazás, a Meebo.

Josh Williams (of Firewheeldesign) egyébként érdekes postot dobott fel a 2.0 cégek névválasztási stratégiájáról. Legjobb az utolsó bekezdés. Jó ez a csávó, I SWEAR.

Illetve Chain VikiDal zeneletöltő "kis színese" így a post végére for no reason.

Jó hétvégét minden kedves technológia bloggernek. Obligát screenshot a végére Pozsival:

Textdrive (Txd) web hosting company híres arról, hogy milyen jó kis kommunitásokat építenek ki a fórumaikon nem kis mértékben azért, mert az alapítók is olvassák a fórumokat és válaszolgatnak az ott elhangzottakra.

Történt pedig, hogy a Txd szolgáltatása meglehetősen akadozott az elmúlt időben (2 hónap alatt 3 óra, vagy valami ilyesmi, ha jól interpretálom) és egyik felhasználójuk elkezdett szakérteni a fórumon. Jason Hoffman az egyik Txd-s kisgóré-alapító válaszolgatott is neki szépen türelmesen, ám a csávó addig-addig trollolt, míg Jason végül elvesztette a fejét: lef_szozta, majd néhány ütésváltás után bannolta a csávó accountját.

Rossz megoldás! Az egész bloguniverzumban nagyon negatív PR-ja lesz ennek a sztorinak, pedig elolvasva az egészet Jasonnek van igaza. Az, hogy megjelenik itt ilyen kis buzgómócsing tudálékos f_szkalap és olyan szakmai problémákra hívja fel a figyelmet, amihez igazából semmi köze (mert ügyfél és nem ott dolgozó!) -- nálam simán becsúszna az "ignore" szűrőbe.

Érdemes megfigyelni a faszi (jblaine néven) mennyi időt tölt el azzal, hogy kilométeres postokat ír és a legjobban felfogott önérdeke szerint ítél. Ráadásul teljesen unszimpatikus hozzáállása van annak ellenére, hogy igaza van abban, hogy volt server outage.

Jasonnek pedig elő kellett volna vennie a szakmai érvek helyett a jól működő mechanizmust, amit én most kb a "gyere, fizetek neked egy italt"-ra fordítottam: jóváírni neki valami pénzt, elismerni, hogy hibáztunk valamiben és rajta vagyunk a témán. Komolyan, ezeknek a szakmai vitáknak semmi értelme a trollokkal, hiszen az értelmes hozzáállás csak feedeli őket.

Rövidre zárni, gyorsan. Avoid bad press.

Mindezt egyébként Nick Denton vadiúj blogján, a Consumerist-en olvastam, ami egy online érdekvédelmi szerv-szerű figyelemre méltó kezdeményezés. Most pedig a Sztahanovon. ;-)

Az Apple a napokban jelentette be, hogy újabb dealeket sikerült kötniük, így még több show lesz elérhető az iTunes video szolgáltatásuknál. (A show korrekt magyar fordítása: műsor.) A beszállító partnerük egyébként az NBC, így más jóságokról - így például a Warner gyártású "West wingről" - sajnos le kell mondaniuk az amerikaiaknak.

sztahanov: József, ilyenkor okosan linkelhetsz arra a korábbi hírre a sztahanovon, ami az ABC-s első egymillió klipről szól.

Na persze, ez is egy milestone, 6 millió dollár bevétel. Ha itt Magyarországon lenne hasonló, én is egészen biztosan hozzájárulnék a sikerhez.

Letölthető tehát Jay Leno, Connan O'Brien és még sok minden más is. Fanatikusoknak deal announcement biz video itt.

sztahanov: pont a lényeget felejted ki: Monk, Knight Rider és Dragnet!! (Nevem Friday. Rendőr vagyok. Ez a szerda máshogy kezdődött, mint a többi.)
A jövő elkezdődött és nem a Windowson futó Realplayer(?) - Microsoft (?) DRM gagyiság, mint amit az Origón, meg a T-zónákon lehet látni használhatatlan formában.

A panel pillanatok alatt elhagyta témájából a fotóbloggolást, ami oké is, hiszen fotóbloggolni bárki tud (más kérdés a fotózás maga vagy a Photoshop használata). Maradtak a Podcast/Video blogging subjecten. Címszavak, amit elkaptam:

• technológiailag minden (kijelző, sávszél, szoftver) adott, hogy a mobil tömegekhez is eljusson a video (sajnos a kijelentés komolyságát aláássa, hogy a Nokia Senior Business Development Managere teszi, miközben egy N70-est forgat)
• a fogyasztók (potenciális tartalomelőállítók) 85%-ának fogalma sincs és soha nem is lesz, mitől lesz egy video jó (tartalmi, szerkesztési elemeket tekintve)
• a formátumok sokasága nehezíti a felhasználást
• pár éven belül a text to speech szolgáltatások nagyon jók lesznek, példaként hozzák a még signup állapotú read.io-t
• bejövő tartalmak bármiből mármibe konvertálhatók, kimenők is, szóval nem a formátumok sokasága miatt van kevés videoblog, hanem az end-user hozzá nem értése miatt - nem tudja beállítani a telefonját egy proper footage lövéséhez és felküldéséhez

Végre egy érdekes panel,  pénzről van szó, a színpadon balról jobbra a Vállalkozó, az Angyal, a VC és a Vevő. Om Malik - Jason Calacanishoz hasonlóan - nem jött el, de videóról azért bejelentkezett.

Részletek a Blogteren.

A regisztráció mellé jár az obligát papírszatyor, benne a támogatók által összedobott következő cuccok: programfüzet, a számomra tökéletesen ismeretlen Bullguard kombinált vírusirtó-tűzfal doboza, egy helyes kis Microsoft-related füzet a rettenetes "How to Blog for Business: A Guide to Corporate Blogging" címmel, és egy tényleg használható ajándék: egy Skype-csomag, benne egy 8centis install CD valamint egy jackdugós headset - az a típus, amit nemrég még James Bond-setként ismertünk. Kipróbáltam, oké.

Az emlúlt egy esztendő után itt vannak az Apple hivatalos adatai, amit most nyújtottak be a pénzügyi szerveknek. Mit mondjak, elég lukratív, szeretném, ha nekem is ilyen cégem lenne!

• Mac eladások 27%-kal növekedtek ebben az évben
• A Mac átlagárai 7%-kal csökkentek
• 28 millió iPod-ot értékesítettek, ami 248%-os forgalomnövekedést eredményezett
• 38 új üzletet nyitottak meg
• Kiskereskedelmi értékesítés megduplázódott 2.4 milliárd dollárra
• kutatás-fejlesztésre szánt összegek is nőttek mintegy 10%-kal

Ettől függetlenül az Apple még mindig "csak" egy számítógép- és szoftver gyártó a sok közül. Úgy kell elképzelni, mintha a Dell, vagy a HP saját oprendszert csinálna! Értitek!

(via Macworld)