we, the media

Tovább kavarognak a Bloggerrel kapcsolatos indulatok Chris Pirillo blogján, kapott pl. válaszlevelet a Google-től (hamarosan meg fogják oldani, azt ígérik), de megnézhetjük Pirillo inboxát is, durva.

Jakob Nielsen a UseIt történetében először foglalkozik kimondottan blogokra jellemző designhibákkal. Először összefoglalja a blogok természetéből eredő pozitív következményeket:

• A blogok lényegükből fakadva nem igényelnek különleges design elemeket, egyszerű webszájtok, a posztok pedig folyamatosan illeszkednek az oldalba.
• A blogok nem webidegen, hanem természetes (őshonos) műfajt alkotnak, alapjuk a linkelés és a sok rövid bejegyzés.
• A blogok egy működő gazdasági rendszer (a blogoszféra) részei. Ez képes arra, hogy különösebb erőlködés nélkül kiemelje a hasznos tartalmakat azáltal, hogy sokan linkelnek rájuk.

És akkor a negatív oldal. Felejtsük el az énblogokat, a naplókat, mondja Nielsen, a szabályokat csak a sok ember által olvasott tematikus és vállalati blogokon kell / érdemes betartani. Tehát a hibák, zárójelben sztahanov kommentez zölddel:

1. Nincs információ a szerzőről - blogokat olvasni, elhinni az ott leírtakat - bizalmi kérdés, nem árt, ha az olvasó meg tudja nézni, ki áll a blog mögött. (Valami van benne, de messze nem tartom általános szabálynak, a blogok sokkal sokszínűbbek és sok blogger szándékosan nem akarja összekötni blogját valós személyével.)
2. Nincs fotó a szerzőről, pedig az jó eszköz a személyesség eléréséhez és összeköti a virtuális és a valós világot. (De azt nem akarjuk összekötni nagyon sokszor, direkt, mondom. Ez csak egy vállalati blognál lehet szabály.)
3. Pontatlan posztcímek. A jó cím a legfontosabb dolgok egyike, a weben használt szkennelő típusú olvasáshoz kell, de a keresőknél is fontos. (Ebben van igazság, de a jó címen sokat kell gondolkodni, a posztolás sokkal impulzusszerűbb valami.)
4. Kitalálhatatlan linkek - amikor egy szóra a szerző ellinkel a francba, nem lehet tudni, mi van a link mögött. (Igaza van, ezeket az asszociatív típusú linkeket én is utálom.)
5. Nehéz megtalálni a legjobb írásokat - a blog struktúrája eltemeti őket egy idő után, ezért ki kell emelni őket valahol. (Ez jó ötlet, csak nehéz mérni, de lehet, hogy ezt megcsinálom :-)
6. A naptár az egyetlen navigáció, kategóriák kellenek, de nem szabad egy poszt mellé túl sokat beikszelni. (Ez a kategóriázás már az írás pillanatában elavult, Nielsen olvashatna a tagekről, pl. a sztahanovon.)
7. Rendszertelen frissítési sűrűség - ha várakozást keltünk a felhasználóban, akkor azt be is kell tartanunk. (Ez teljes marhaság, akkor kell írni, amikor van mit és van idő, ez utóbbi bizony a bloggolás természetes velejárója.)
8. Témakeverés - az emberek szeretnek a saját témájukról olvasni, a specializált szájtok uralják a webet. (Ebben van igazság, sok, de pl. a Plastik épp azért jó, mert mekintostól az anyagcseréig sok minden van benne, bonyolult, mint maga az ember.)
9. A bloggerek elfelejtik, hogy esetleg a jövendő főnökük is olvassa majd, hogy mit írnak - a blogok tartalma archíválódik, kereshető. (Szegény Nielsen nem tud kitörni ebből a multik vagyunk, multik leszünk körből, ez egyébként is tartalmi kérdés.)
10. Nem szabad nem saját domainen bloggolni - a blogspot.com, typeped.com, stb. végződés a reménytelen kezdők jele lesz hamarosan, ugyanúgy, mint az @aol.comos emailcím. (Azt gondolom, hogy kis igazság van benne, de a domainnek ma már nincs akkora jelentősége.)

Szóval Nielsen okosabbakat szokott írni, ezeken a pontokon el lehet gondolkodni, de nem kell megfogadni mindet, nem nagyon érti (még) a blogok világát.

Az utóbbi napokban a splogok terjedése aggasztó méreteket öltött - írja több érintett blogger. Chris Pirillo egyenesen azt tanácsolja a Google-nek, hogy szabaduljon meg a Bloggertől, ha nem tud úrrá lenni a helyzeten.

Miről is van szó? A trackback problémái megérnek egy külön misét, ami most súlyosabb, az a splogok keresőszennyezése. Akik RSS feedet kérnek keresett kulcsszavakra valamelyik blogkeresőtől - legyen az akár a Google, vagy a Technorati - arról számolnak be, hogy a feedek szennyezettsége ugrásszerűen megnőtt (e hétvége különösen látványos robbanás volt). A splogok tehát egyre több népszerű keresőszóra 'állnak rá', a blogkeresők egyre használhatatlanabbak lesznek, mivel az adott  találatok nagyrésze spam.

A Google ott érintett, hogy a legsúlyosabban szennyezett blogszolgáltatás a Blogger (vagy Blogspot, ami ugyanaz ugye), a keresők által visszaadott splogok 99%-a innen jön. (Azt most nem vágom, hogy vajon azért népszerű a spammerek körében a Blogger, mert könnyebb automatikusan regisztrálni/posztolni, vagy csak azért, mert a spammerek azt gondolják, a Google alaposabban keres a saját blogszolgáltatásában, mint a többiekében - talán mindkettő.) Pirillo azt javasolja, hogy - a kommentekhez hasonlóan - a posztolást is tegyék nehézzé robotok számára, azaz pl. kapjon a posztoló felület egy captcha (amikor krixkrax feliratot kell felismerni és beírni, ezt a robotok nem tudják) ellenőrzést, de ezt technikailag persze nem olyan egyszerű megvalósítani, hiszen a Bloggerhez létezik egy csomó más posztoló interfész is, nemcsak a webes.

Mindenesetre valamit lépni kell, napokon belül, a lecke fel van adva a Google-nak (és a többi blogszolgáltatónak is, persze).

A kínai bloggerek - a The Herald Blog nemrégiben közzétett Blog Countja szerint több mint 6 millióan vannak - szegények, 70%-uk havi 250 dollár alatt keres vagy jövedelem néküli tanuló, írja a China Tech News a Sohu felmérése alapján (sajnos nehéz több adathoz hozzájutni, mert maga a Sohu csak ilyen krixkraxos verzióban érhető el, ld. kép). A bloggerek többségek elégedett a helyi blog infrastruktúrával. A Sohu egyébként éppen az első nagy kínai bloggerversenyt szervezi.

Másik kapcsolódó tegnapi hír, hogy három év kényszerszünet után a Blogger újra elérhető Kínából, sőt, a Google cache-elt oldalai is. Azért még lehetnek problémák, főleg, hogy felhasználói nyomásra nyomásra a Google a héten leszedte a 'kínai tartomány' jelzést Taiwan térképéről a Google Mapsban.

(via The Blog Herald)

A CNN olyan blogszerkesztőt keres, aki blogokról és mindenféle újmédiás dolgokról készít napi összeállításokat a csatornának - műsorba is lehet kerülni! Jelentkezzetek itt! (Öt év tévés szerkesztői gyakorlat kell.)

(via The Blog Herald)

A Yahoo! felrakott hírkeresőjébe egy blogos találati dobozt - jobb oldalon, kicsi doboz, nem kér enni -, magyarul amikor valaki rákeres egy kifejezésre, nem csak a normál hírforrásokból kap találatokat, hanem ebben az új dobozkában a blogos találatokból is megjelenik az első négy.

Milyen kis lépés ez szemre, pedig mennyire nagy lépés valójában. A Yahoo!-nak eddig is volt blogkeresője - mindenkinek van - de az a felhasználó, aki eddig nem volt kíváncsi a blogokra, el tudta őket kerülni. Most viszont mindenki a pofájába kapja a blogos találatokat is, ezzel - még ha egyelőre az elkülönítés egyértelmű- elmosódik a határ a hivatalos és az 'amatőr' hírforrások között, legalábbis ez ennek az elmosásnak az első lépése.

(És a Flickrből és a My Web 2.0-ból is ad találatokat, ez már sok is a jóból.)

Bár nehéz becsülni, a Blog Herald szerint a világon több mint 100 millió blog van. Szolgáltatók illetve országok szerint készült a Blog Count, én nem gyanakszom nagy tévedésre - az egyes országok eredményeinek szemre helyessége között persze nagy a szórás, de a végén ezek az eltérések valószínűleg kioltják egymást. A legtöbb (30-40m) amerikai, de elég jól állnak a japánok (5.5m), a lengyelek (1.5m) vagy az irániak is (700e). Megdöbbentő a 20 millió dél-koreai blog - de ez a szám eléggé meg van erősítve különböző forrásokból. 

Szolgáltatók szerint számolva a legtöbb blog a Xangán van (40m), ezt követi a My Spaces (20-30m), az MSN Spaces (18m) és a Blogger (13m). A SixApart központi motorjait (LiveJournal, TypePad) 11 millióan használják.

Klassz, hogy ilyen sok blog van, de kár, hogy nem mind olyan jó, mint ez!

Stephan Spencer érdekes szösszenetben mutat rá, miért tűnik olyan édeskésnek és hiteltelennek a Google saját blogja. Egy egyszerű mérőszámot definiál, ami a "mi" és a "ti" különböző verzióinak arányát veszi a bejegyzésekben, és ebből azt a következtetést vonja le, hogy a Google Blog tipikus öndicsérő, magának gratuláló, befele néző blog, ellentétben pl. a Yahoo! sokkal kifelé fordulóbb, megszólítóbb Searchblogjával.

Szóval nemcsak a mérnökökön múlik, a Google PR-eseinek is olvasniuk kéne arról, milyen egy jó vállalati blog, irodalom van a hálón épp elég róla. (Pl. használhatnák a Google keresőjét.)

Nick Dentonnak nem tetszik az AOL-WIN biznisz (általában ő és Calacanis, az tűz és víz), saját blogján emígyen kommentálja, nehezen tudnék bármit hozzátenni:

For what it's worth, Gawker isn't for sale. The whole point about blogs is that they're not part of big media. Consolidation defeats the purpose. It's way too early. Like a decade too early.

Újabb blogos szájt  kelt el, Dave Winer Weblogs.comját a VeriSign 2-5 millió dollár közötti összegért vette meg.

A Weblogs.com nem hálózat, tehát tartalom, hanem az infrastruktúra része, konkrétan egy ping szerver, magyarul amikor egy új blog frissül, szól a Weblogs.comnak, hogy lehet jönni az új feedért, az pedig tovább adja ezt az infót a nagyobb blogkeresőknek, aggregátoroknak - pl. a sztahanov is odapingel egyet poszt után (hehe). A Weblogs.com mostanra elérte azt a határt, amit egy egyemberes cég kezelni tud, napi 2 millió pinget szolgál ki, emiatt gyakran akadozik, a hét elején én is kikapcsoltam a pingelést pár napra, mert lassan lehetett posztolni.

Tiszta forrásból: Dave Winer itt, a VeriSign saját blogjában pedig itt ír a dologról.

(via problogger)

Kicsit nehezen, de elindult az Instablogs, mára harangozták be, de technikai nehézségek miatt késni látszott, egy órája még semmi nem volt, de most már megy. Első blikkre elég gagyi, az oldalaknak nincs külön dizájnjuk (ami van, az egyendizájn) és a legtöbb blog az ötvenből még töküres.

Csendben jegyzem meg, hogy nem kéne a blog networkök felfutását gagyihálózatokkal lovagolni meg, de adjunk neki pár napot.

(via saját szemem)

Háborognak a bloggerek rendesen az AOL által felvásárolt (25 millió dollár a hivatalos ár) Weblogs kapcsán azon, hogy a pénz - legalább részben - nem a bloggerek zsebébe vándorol. Nem mintha lett volna valaha a történelemben olyan nagyértékű felvásárlás, amikor nem a tulajdonosok, hanem a dolgozók gazdagodtak meg - de itt a saját véreinkről van szó.

Bloggerek! Véreim! Nézzünk szembe a tényekkel (avagy mi van a világ mögött): egy nagyobb blog network házatáján a bloggerek fogyóeszközök. Notóriusan keveset fizetnek nekik (mégcsak nem is a Weblogs a legkirívóbb példa), és ha egy blogger lelép, találnak helyette hamar másikat. De a bloggolás nemcsak pénzről szól, hanem exhibicionizmusról, közlésvágyról is. Ha nem tetszik egy adott helyzet, a bloggerek oda mennek, ahova akarnak, de a blog networkök erejét jelzi az, hogy a fluktuációt teljesen jól viselik, mondhatni része az üzleti modelljüknek.

Ha valaki fizetésért bloggol, számítania kell arra, hogy nem részesedik a sikerből, hiszen nem kockáztat (a tévedéseket elkerülendő: a nézettség, és így a termelt bevétel után kapnak részedést a Weblogs bloggerei is). Egyre több network van, lehet választani. De a példában érintett WIN bloggerek nem elégedetlenek, sőt, inkább örülnek az üzletnek, mert nagyobb forgalmat, így nagyobb bevételt tudnak termelni, a hálózatnak több erőforrása lesz, így az ő helyzetük is kényelmesebb, biztonságosabb. Ráadásul a hírek szerint Calacanis és a menedzsment marad.

(re sesblog)

Az America Online megvette Jason Calacanis blog networkjét, a Weblogs Inc.-et - ez a Gawker mellett a legfontosabb bloghálózat több mint 100 szerzővel (bloggerrel, na), itt van pl. az Engadget vagy a TVsquad.

A Weblogs két éve alakult, és az első web2.0-ás tisztán tartalomipari vállakozás, amit ilyen durván felvásárolnak - bár az AOL nem olvasztja be, azt írják, megmarad különálló entitásnak, egyelőre. A Weblogs éves bevétele kétmillió dollár körüli, a vételár valahol 10 és 40 millió dollár között lehet (ez persze szóbeszéd), ami magában soknak tűnik, de hol van mondjuk a Skype milliárdjaihoz képest, sehol.

Hát így, olyan ez kicsit, mint amikor egy sorozatban meghal az egyik főszereplő. (Lesz másik.)

(via Steve Rubel, úgyhogy ha ez is hoax, lemondok.)

Az eddigi legrövidebb életű blog network minden bizonnyal a Webby Media, egy héttel az indulás után már le is húzták a redőnyt, azzal, hogy jobb korán visszatáncolni, mint később, ha már.

Paul Scrivens (9rules, konkurrencia) saját blogján kritizálta hétfőn az új hálózat üzletimodelltelenségét - a Webby konstrukciója az volt, hogy a bevételek 100%-át a bloggereknél hagyta, és nem volt semmilyen transzparens üzleti elképzelés arról, hogyan is fog rentábilisen működni. A kritika megjelenését egy nappal élte túl a Webby, persze nem csak ezen múlt, hanem pl. azon is, hogy nem volt benne egyetlen blog sem...

A tanulság csak annyi, hogy a blog networkök önmagukban már nem jelentenek értéket, túl sok van belőlük, kezdődik az a szakasz, amikor már ki kell tűnni valamivel. Ahhoz viszont kevés csak úgy elképzelés nélkül fellőni egy hálózatot. Az értékesíthető tartalmat generálni tudó bloggerek most már válogathatnak, hova akarnak tartozni, és meg fogják gondolni a választást.

Update: ide kapcsolódik az a múlt heti probloggeres poszt, amiben Darren Rowse leírja, hogyan lehet bevételt vagy más előnyt kovácsolni olyan blogokból, ahol a hirdetések bevételének 100%-a a szerzőknél marad - ráadásul ezt épp az említett Paul Scrivens új hálózata, a Fine Fools Community kapcsán írja (bár ez itt csak a blogokon megjelenő hirdetések 100%-át jelenti, nem az összes bevétel 100%-át, mint a Webby Mediánál). Tehát:

• a gyűjtő-, kategória- és címoldalakon elhelyezett hirdetésekből származó bevétel
• más szponzori bevételek (tehát nem a blogok Adsense/YPN hirdetései)
• a szájt Page Rankjének emelkedése az aktív blogok miatt
• saját átmenő forgalom generálása (tehát olyan linkek, amik nem hirdetések, de mégis forgalmat generálnak más saját vagy külső szájtoknak)
• a távozott szerzőknek (nagy a fluktuáció a blog networkökben) még egy ideig fel kell tüntetniük cikkei mellett a kiadót, azaz az eredeti hálózatot
• a szájtok későbbi eladása pénzt hozhat

Elindult a Sanoma új tiniportálja, a Hotdog. Mindenképpen írok róla hosszabban, mert van rajta blogmotor, de addig se tudom megállni, hogy be ne idézzem az első posztot, amit olvastam:

A mai nap is ugyanúgy indult,mint eddig...a szokásos felkelés 6 körül,elindulás a munkába.Zötykölödni a buszon,gondolom,más is így van ezzel.Szörnyűek ezek a reggelek!!UTÁLOM!!!!!!!!

Tiniénblogszolgáltatás rulez! Hehehe.

(via e-media)

Update: most már le is halt a cucc (17:18), ez vagy nagyon biztató kezdet, vagy nagyon nem.

Itthonról is ismerős helyzet: adott egy kiadó, aki az interneten is építeni akarja a portfolióját, de kénytelen szembenézni azzal, hogy - különböző üzleti és tartalmi okok miatt - az offline anyagait nem tudja úgy felrakni a hálóra, hogy az ott is érdekes legyen, olvasókat vonzzon. Ilyenkor szoktak őrült felvásárlásba kezdeni, fogalom nélkül.

A VNU egy kicsit okosabban választott, keresett egy tartalomban nagyon erős, bevételben, üzletben kevéssé izmos vállalkozást. A Gawker tökéletes kiegészítése az offline, internetet kevéssé értő, de nagyon igyekvő kiadóóriásnak. Mostantól - egyelőre a Gizmodo - hat új nyelven, helyi tartalmakkal kiegészítve olvasható Európában.

(via The Blog Herald)

Véres kardként keringetik a bloggerek azt a hírt, miszerint az Audi nemrégi, nagy költségvetésű A3-as kampányában (The Art of Heist) a költségvetés fél százalékából blogokon vett hirdetések hozták az átkattintások 29%-át. A kampány a BlogAds felületein futott nagy forgalmú blogokon.

Nem tudom, hogy mennyire igaz (úgy értem, mik voltak a pontos körülmények, pl. a képet magát elnézve már rögtön hümmögni kezdek), de ez a hír pont arra jó, hogy másoknak is eszébe jusson a dolog. A blogoszféra pedig gondoskodik arról, hogy ez mindenkinek a fülébe elérjen (és ennek a kampánynak ez a poszt is része, igen).

(via problogger)

THANK GOD! - kommentálja Jason Calacanis a Technorati híres-hírhedt Top 100-as listájának megújulását. Calacanis nem szereti a Technoratit, korábban gyakran támadta a toplistát, pénzt is felajánlott, hogy valaki csináljon már egy jobbat, de most örül, mert a Weblogs Inc. blogjai végre előrekerültek az őket - szerinte - megillető helyekre (pl. Denton Gizmodó-jának Calacanis-féle versenytársa, az Engadget rögtön a másodikra!).

Egyébként Calacanis fő kifogása az volt, hogy a Technorati nem öregítette az eredményeket elég gyorsan, ezért lassan követte csak a dinamikus népszerűségnövekedéseket.

Nos, ha mindenki boldog, sztahanov is örül, és az ügy apropóján üdvözli a gazdag Lost-felhozatallal bíró TV Squad-ot (Calacanis istállójából, persze, még ír is bele.)

Francia borosgazdák bloggolják a szüretet - ez egészen ijesztő. Bár a legjobb borblogok nem Franciaországban vannak, hanem itthon, azért pl. a Perrin család blogját alig bírtam otthagyni. És szurkolok, hogy jó legyen az idő.

A következő lépcső: keresztapák blogjai, ma kit fűrészeltünk hányfelé, miért.

(via The Blog Herald)

A jövő hét elejére várható a Yahoo! blogkeresőjének indulása, amivel a Google hasonló szolgáltatását kb. három hét lemaradással követik. Szóval a Google után szaladnak, de legalább igyekeznek, nagyon, és ennek én örülök. És simán lehet, hogy jobbat csinálnak, mint a Google első próbálkozása volt, mert az elég vegyes érzelmeket hagyott az emberben.

(via Business Week)

Ez az ősz a blog networkök ősze is lesz, alig egy héttel a b5media  indulása után egy 50 bloggal induló, indiai hátterű hálózat jön, az instablogs. Október 5-re van kitűzve az indulás dátuma, de a beharangozás már megy. Eddig ez a legnagyobb blogfarm, ha jól számolom, de az még nem világos, hogy - az egyébként főállású - bloggerek maguk indiaiak lesznek-e (és ennek megfelelően a célközönség is).

Izé, a logo csak nekem tűnik Index-nyúlásnak?

(Nem sikerült magyar címet adnom, pedig próbáltam.) Mindig csodálkoztam kicsit azon, hogy a menő nyugati blogokon mennyire kulturáltak a kommentek, és azon is, hogy akkor a Gawkeren miért nincsenek. De egy pillanatra nézzünk előbb körül itthon, mondjuk a Művelt Alkoholistán láttam tegnap ezt a gyöngyszemet:

TOILET!A TE SZÁJPADLÁSOD HÁTSÓ SZEGLETEIBŐL MAXIMUM A SZÁJPENÉSZ BÚJIK ELŐ! VANÍLIA MEG BARACKAROMA.A SOK PANELSZNOB MŰMÁJER, AKI TESZKÓSBORON TENGETI AZ ÉLETÉT AROMÁKRÓL ÁLMODIK.GRATULÁLOK! ANYÁDBAN VAN BARACKAROMA A REGGELI FELESE UTÁN NEM EGY BORBAN. A SOK FASZPARASZT AMIKOR MEGAKAR MAGYARÁZNI EGY ÍZT...

Jó, ezt el lehet intézni azzal, hogy így jár egy niche blog, ha az Index ráengedi a látogatóit. De ha csak az sesblog méretéig megyünk el, ott is elég sok anyázást látni. Na de vissza nyugatra. Nick Denton - aki persze ismeri az itteni és az ottani viszonyokat is, hehe - sokáig tartott attól, hogy a kommentezők felhígítják a Gawker szuperkúl tematikus blogjait, de hát a blogokon kell az interakció, ez nem kérdés. A megoldás az lett, hogy ezentúl lehet kommentezni, de nem akárkinek, hanem akit meghívnak, a meghívókat pedig 2.0-ás rendszerben terítik (haha), mint pl. a Gmail, szóval akit meghívnak, az hívhat meg további embereket, etc. A dolog egyelőre három blogot érint a birodalomból, részletek itt. Pár hetet várni kell, amíg kiderül, ez lesz-e az ultimate megoldás. Egy másik lényeg: az ügy apropóján megjelent a Lifehackeren az okos kommentező 12 pontja a frappáns Lifehacker’s guide to weblog comments címmel, na én ezt kívülről megtanultatnám mindenkivel, aki hozzá akar szólni, az I agree helyett ez lenne a regisztráció feltétele. De mindenesetre be kellene linkelni minden kommentformra.

Kezdetben vala a spam, de a blogoszféra is hamar megkapta a maga keresztjét a comment spam képében. Aztán új reménységünk, a trackback is megroggyant, az új gonosz viszont a splog - ez lesz az ősz slágere! A splog (spam blog) - Mark Cuban ellenmozgalomindító cikkének definíciója szerint - olyan blog, ami nem tartalmaz ember által hozzáadott (hozzáírt) értéket. Én ezzel vitatkoznék, ez túl sarkos, inkább egy árnyaltabb definíciót támogatnék, ami kb. a következő:

• a splog olyan blog (vagy blogháló), amely pusztán promóciós céllal készült
• a splogban nincs 'igazi' tartalom, generált vagy egyre inkább más blogokból kilopott bejegyzések vannak benne, esetleg csak halandzsa, tehát egy script 'írja', de persze igyekszik emberszerűen viselkedni, tehát okosan lop, időnként frissül, etc.
• a becélzott kifejezések jellemzően nagyon sokszor, akár több százszor fordulnak elő egy splogban
• a splogokban rengeteg link van - ezek célja az, hogy a keresőmotorokban egymás, illetve a promótált végoldalak page rankját növeljék (ezt hívják search engine pollutionnak, azaz keresőmotorszennyezésnek)
• a promótált oldalakat nem csak linkelik, az aggresszívabbak redirektálhatnak is rá

A splogokat természetesen a hirdetők maguk sem szeretik - de ők ma már egyre inkább kattintás után fizetnek valamilyen bulk hirdetési rendszerben, így nem kontrollálják a megjelenés helyét. A splogok száma ijesztően nő, az Online Media Daily cikke szerint csak a bloggeren 10,000 olyan splog van, ami a Triple Crown lóversenyeket reklámozza, illetve van olyan angol cég, ami 15,000 splogot futtat. Hogyan védekezik a blogoszféra? Pl. azzal, hogy a blogkeresők megpróbálják a legfertőzöttebb blogszolgáltatásokat - szegény blogger.com - kitiltani, legalábbis fenyegetőznek vele. Vagy van pl. a Splog Reporter, ide kézzel lehet bereportolni a splogokat - most már többet is egyszerre -, a blacklistet pedig a keresőmotorok rendelkezésére bocsátják (arról nem találtam infót, hogy azok használják-e). Hasonló az AntiSplog, de ennek bárki által lekérdezhető adatbázisa van. Hát, én ezekre a fejemet ingatom csak, ide egy brutális és intelligens automata kell, egy Google Splog Search and Destroy Spider, vagy valami ilyesmi. A blogoszféra persze tovább mocorog, jön a második Web Spam Squashing Summit, ahol összegyűlnek az okosok és megmondják jól. Dave Sifry elég jól összefoglalja a helyzetet egyébként itt. Én pedig ma sem alszom nyugodtan.