Háborognak a bloggerek rendesen az AOL által felvásárolt (25 millió dollár a hivatalos ár) Weblogs kapcsán azon, hogy a pénz - legalább részben - nem a bloggerek zsebébe vándorol. Nem mintha lett volna valaha a történelemben olyan nagyértékű felvásárlás, amikor nem a tulajdonosok, hanem a dolgozók gazdagodtak meg - de itt a saját véreinkről van szó.
Bloggerek! Véreim! Nézzünk szembe a tényekkel (avagy mi van a világ mögött): egy nagyobb blog network házatáján a bloggerek fogyóeszközök. Notóriusan keveset fizetnek nekik (mégcsak nem is a Weblogs a legkirívóbb példa), és ha egy blogger lelép, találnak helyette hamar másikat. De a bloggolás nemcsak pénzről szól, hanem exhibicionizmusról, közlésvágyról is. Ha nem tetszik egy adott helyzet, a bloggerek oda mennek, ahova akarnak, de a blog networkök erejét jelzi az, hogy a fluktuációt teljesen jól viselik, mondhatni része az üzleti modelljüknek.
Ha valaki fizetésért bloggol, számítania kell arra, hogy nem részesedik a sikerből, hiszen nem kockáztat (a tévedéseket elkerülendő: a nézettség, és így a termelt bevétel után kapnak részedést a Weblogs bloggerei is). Egyre több network van, lehet választani. De a példában érintett WIN bloggerek nem elégedetlenek, sőt, inkább örülnek az üzletnek, mert nagyobb forgalmat, így nagyobb bevételt tudnak termelni, a hálózatnak több erőforrása lesz, így az ő helyzetük is kényelmesebb, biztonságosabb. Ráadásul a hírek szerint Calacanis és a menedzsment marad.
(re sesblog)
Utolsó kommentek