Nem igazán hiszem, hogy a péntek esti sör mellett kifejtett buzdításom hatására, de tény, hogy Doransky megint blogolni kezdett, úgy értem, a szokásos heti egy poszt sokszorosát nyomta le egy nap alatt. A memeorandumos témát ragadnám ki, mert ez érdekel, és mert szégyellem magam, hogy nem tudtam, hogy működik az egyik kedvenc hírforrásom.

De azért sejtettem, és nem nagyon lőttem messze. Sajnos a pontos részleteket nem lehet kideríteni, de a napokban felkapott Memeorandum hekkelés témakörben (t.i. hogyan jutassunk fel egy cikket a Memeorandumba) született posztok csepegtetnek némi infót, pl. Scobble vagy Pete Cashmore. A lényeg az, hogy az algoritmus a domináns (és vannak a linkek szempontjából kiemelt blogok), de a végén van azért emberi tényező is - tehát social hacking nélkül nem lehet megtörni a rendszert.

Gabe Rivera (az ember, aki az egészet csinálja) blogjából kiderül egyébként, mi a Memeorandum deklarált három fő célja (és persze az algoritmus ezt igyekszik megvaslósítani):

• Felismerni a web szerkesztői funkcióját - sok blog létezik - de nem mindegyik ilyen - ami azzal, hogy bizonyos tartalmakra hivatkozik, szelektáló, szerkesztői funkciót lát el.
• Gyorsan felfedezni az új forrásokat - a hivatkozási láncokba bekerült nagyon fontos posztokat minél hamarabb ki kell emelni.
• Követni a társalgást - a webes kommunikáció a társalgás felé megy, mivel ez következik az emberi termélszteből, és a háló egyre kevésbé áll az emberek kommunikációs törekvéseinek útjába. A posztok reagálnak valamire, a hír nem magában, hanem ebben a társalgásban él és változik, ezt kell követni.