(Idegen szavakat használni szerencse dolga.)
(Tagek vagy tagok, mittudomén.)

Az éppen kétéves del.icio.us kétségtelenül az egyik legnagyobb találmány a web2.0 történetében, amit (azon kívül, hogy már nekem is van, juhéj!) többek között a tetejére vagy éppen mintájára épülő szájtok rohamos szaporodása jelez.

A fac.etio.us pl. valami hierarchizált tag-fákból álló rendszerré próbálja átcsomagolni (oké, nem értem pontosan, miről van szó, de jól néz ki), a populicio.us pedig népszerűségi statisztikákat rak a del.icio.us fölé. (Mellékszál, de ez a szolgáltatás most éppen halott, mert a del.icio.us átszerkesztette néhány oldalelemét, így járnak a parazitaalkalmazások!)

A del.icio.us mintájára indult nemrég a MyProgs és a Reader, ezek del.icio.us-szerű szociálisan taggelt kollaboratív adatbázisok (jesz!), de nem bookmarkokat, hanem programokat és könyveket lehet tagelni velük. Kicsit más, de nagyon hasonló a Millions of Games (mognak hívja a tageket!). Meg még lesz ilyen sok, nyilván.

De mi a lényeg? A tagek hype-olása. És ez jó. A világon (értsd: interneten) nagyon sok minden tudna jobban működni (értsd: jól lehetne keresni benne), ha az emberek (értsd: juzerek) tudnák használni a tageket. Kezdve egy mezei szerkesztőségi rendszertől a csillagos égig. De a tageknek nincs kultúrája, különböző emberek máshogy tagelnek (a folksonomy szodómiája, hehe), a tagekkel dolgozni kell, a tageket érteni kell. De ha tarol a flickr, a del.icio.us, meg a többi népszerű szolgáltatás, akkor a tagelés beépül az alapműveltségbe. Végre.