we, the media

Írtam régebben arról, hogy a Yahoo! által készített augusztusi tanulmány szerint az RSS-használat aránya milyen alacsony. Nos, ugyanennek a tanulmánynak van podcastinggal foglalkozó része is, bár ezt a felét nem kapták fel a bloggerek. Heather Green azonban elolvasta az egészet, és azt a megdöbbentő eredményt találta, hogy a felmérés szerint podcastingot csak a juzerek 2%-a használ - bár 28% hallott már róla.

Green nekiszegezte hát a kérdést az éppen arra járó Scott Gatznak (aki a Yahoo! valakije), hogy akkor buborék-e a podcasting vagy mivan (én kicsit annak gondolom, ezért örülök, hogy szóbahozta egyáltalán):

I asked Gatz, so is this a bubble? And he said, nope, an opportunity.

Gyönyörű válasz! Gatz szerint egyébként a felmérés ebből a szempontból azért nem releváns, mert a Yahoo! csak utána indította el a podcastingos oldalát, ő nyilván ettől reméli majd a világ megváltását. De azért gondoljuk végig, a podcasting elég régóta létezik már, és az iPod elég erős vehicle lehet(ne) az elterjedéséhez...

 

Igencsak vegyes fogadtatást kapott a Flock a blogoszférában, és be kell valljam, a tesztüzem után az én fejemben is vegyes kép alakult ki róla.

A Flock egy - a Mozillára épülő - social browser, azaz a mostanában burjánzó - web2.0! - kollaboratív közösségi szolgáltatásokat - legalábbis néhányat belőlük - próbálja meg a böngészőben integrálni, azaz gombnyomásnyi közelségre hozni a fontosabb műveleteiket és valamilyen hidat verni közéjük, némi korlátozott adatcsere érdekében. Huh.

Az első benyomás az, hogy szép az ikon (a legjobboldali), látszik rajta, hogy firefoxos is, meg nem is. De nézzük sorban, mennyiben más, mint egy normál böngésző - a Firefox a referencia, nyilván, az UI nagy része nem is változott. Mi az, ami új?

• Flickr topbar - ennek az égvilágon semmi értelmét nem látom. Ennyi értékes helyet elfoglalni a képernyőből csak azért, hogy szem előtt legyenek a Flickrre feltöltött képeim - teljesen értelmetlen. Ha valaminek lenne egy pici értelme, az az, hogy ne egy juzer, hanem egy tag utolsó n képét mutassa, mint egy fotó feed, de ilyet nem tud.
• Favorites = delicious - azaz a bookmarkok kezelése egy létező online del.icio.us accounton keresztül történik. Az ötlet maga nem rossz, bár az ember az _összes_ bookmarkját nem akarja megosztani, itt meg rögtön minden kikerül a kollektív tudatba, de a baj sokkal inkább az, hogy a del.icio.us saját felülete ezerszer használhatóbb, mint a Flock-beli megvalósítás. Sokkal nehezebb taggelni - erre nagyon jó a del.icio.us ajaxos felülete, itt ebből semmi sincs, nem ajánl fel pl. community tageket. A tageket nem tudja tag cloud formátumban megjeleníteni - mit érne a del.icio.us anélkül? -, csak listával. Ráadásul ez a lista olyan szellősen van szedve - ez a halálom - hogy nyolcat kell lapoznom, míg végigérek a tageken, ez a del.icio.us saját felületén  kb. fél oldalnyi magasságban elfér - apróságnak tűnik, de rohadtul nem az. És a tagoknál a gyakoriság persze nincs jelölve. (Update: vigyázzatok, a Flock egészen paraszt módon túr bele a del.icio.usba mindenféle figyelmeztetés nélkül, képes leszedni a tageket és a leírást egy linkről 'csak úgy', tehát vigyázat!)
• Blogging tool - sokkal rosszabb a felület, mint egy átlagos blogmotor posztolófelülete. A kompatiblitással is gondok vannak - nálam minden poszt kétszer jelent meg a listában, az UTF-8 kódolással nem nagyon tudott mit kezdenek, minden krixkraxos volt, képek sehol - jó, béta. Ami a funkcionalitást illeti, el tudom képzelni, hogy egy nagyon entry-level juzernek ez a minimálfelület jó lehet, mert legalább nem zavarja össze őket.
• Shelf - ez majdnem jó! Az ötlet biztosan, kell egy ilyen raktár, bár én olyat szeretnék, ahova bármit el lehet raktározni, pl. egész weboldalakat is, meg mutatni kéne a thumbnaileket, legalább a képeknél, és talán valami hierarchia vagy tagelés is kellene. Jó, ez egyszerűre van véve, direkt, de nekem túl egyszerű.
• RSS olvasó - vicc. (Komolyan az, nem is foglalkozom vele, ilyen megcsinálom helyetted, ne is próbálj törődni vele típusú cucc.)
• Generál - az, hogy csak a Flickr és csak a del.icio.us van támogatva, nagyon nem tetszik, jó, ez egy preview, a véglegessel szemben minimum elvárás, hogy nyitottabb és rugalmasabb legyen - és ne kelljen extensionöket installálni percenként ezért.

Konklúzió: akinek bejön a mekes filozófia azon része, hogy a juzer egy feladatot egy aránylag pontosan meghatározott, a szájába rágott  útvonalon keresztül érjen el, annak tetszhet ez a dolog. Viszont ha valaki többre vágyik, pl. a számítógéphasználat közben fontos neki a szabadság, értékeli a rugalmasságot és szereti a sokszínűséget, a nyitottságot, azt, hogy többféleképpen lehet elérni egy célt, akkor neki ez ebben a formában nem jön be. Én pl. alapvetően minimalista és funkcionális elveket vallok a felületekkel kapcsolatban, de ilyen fokú spártaiságot nem vesz be a gyomrom.  

Szóval tanulmánynak jó, de használható eszköznek kevés. Kicsit felvillantja a jövőt, amikor már adataink nem a lokális gépen lesznek, hanem netes közösségi adatbázisokban, de nem mutatja meg igazán, hogy milyen lehetőségek vannak ebben.

Nem baj, majd megsasoljuk a következő verziót is.

A taiwani Eva Air légitársaság Hello Kitty tematikus repülőgépe (nemcsak kívül, hanem belül is ilyen!) az aktuális példa arra a közhelyes igazságra, hogy a világ haladása napjainkban elsősorban Ázsia kezében van (utána jön Amerika, végül Európa és Afrika a bronzért mérkőzik).

Legyen ilyen a Malévnak is! Léccilécci!

(via Boing Boing)

Még az év vége előtt becsukja kapuit az Agfa - legalábbis a fotóüzletág, az Agfa maga egy birodalom - olvasom a sesblogon. A dolog még nem 100%, a brit Photo-Me lehet, hogy az utolsó pillanatban felvásárolja.

Érdekes tény, hogy az Agfa kelet-német testvére, az ORWO valójában az Agfa központi wolfeni üzeméből nőtt ki - ez ugye az NDK területére esett a háború után, államosították és kinövesztették belőle a KGST saját fotóbrandjét. (A neve is azt jelenti, hogy Original Wolfen, az Agfa név használati joga nyugaton maradt.) Az ORWO nem halt meg teljesen, azaz még vannak ORWO márkájú filmek a piacon (ezeket a wolfeni FilmoTec gyártja), illetve a cég maga ORWO Media néven, a digitális üzletággal még tovább vegetál ma is.

(via Takács Lajos, egykori földrajztanárom és a német Wikipedia)

Elnézést az idióta címért, de nem jutott eszembe jobb. Calacanis - kellően eufórikus stílusban - beszámol róla, hogyan telt a második hete az AOL kötelékében, de nem is ez a lényeg, hanem emez:

Everyone told me I would be trapped in meetings for the rest of my lift and our startup sensibility and a large company would be some sort of issue. One of the shocking things for Brian and I was  that AOL runs their business just like WIN—on instant messenger!!! So, two weeks ago I had 100 WIN bloggers on my AIM. Now I’ve added 25+ AOL executives (and growing by a couple of day) to my AIM and our little startup company is moving quicker and more efficiently than ever.

Én eddig valahogy mindig felemásnak éreztem, amikor IM-en próbáltam munkáról beszélni valakivel, kicsit furdalt a lelkiismeret, hogy elszórakozom a vitális kommunikációt - holott most maga a Guru mondja, hogy this is the way to go. Örülök, isten veletek, füstös kávézók és cellaszerű tárgyalók, ezentúl még több időt tölthetek a gép előtt, hurrá!

Tulajdonképpen eszpee elmondta már a lényeget erről a nemtudommineknevezzemről a sesblogon, de azért mégsem lehet szó nélkül megállni. Jó, fogom a kommentekből, végülis csak annyi történt, hogy az old média kiosztott magának pár díjat gondosan ügyelve arra, hogy minden név csak egyszer szerepeljen a nyertesek között, hiába no, a profizmus. De nem bírtam nem végkattogtatni az összes díjazott szájtot. És most my brain hurts.

2005 van, halló! A web megújulásának, eddig megélt legnagyobb átalakulásának éve. Mi ez az 1998-as lelkületű freakshow? Ez a monstertemplates.com színvonalát alulról szemlélő parádé ? Csak IE-re optimalizált, széteső oldalak, villogó, halálra animált bannerek, agyonzsúfolt, kaotikus felületek, iszonyú színhasználat, az ergonómia legalapvetőbb elveinek teljes nemismerete - ezeknek simán el lehetne adni, hogy Nielsen az induktivitás mértékegysége -, Flash-burjánzás, splash screenek (jézusmária, 2005-ben!) , popupban feljövő szájtok... Sehol egyetlen szembetűnő korszerű megoldás, felület dizájnelem, csak poros legózás fogalom nélkül.

(Valljuk be, a magyarorszag.hu az egyetlen értékelhető szájt ebből a selejthalomból.)

A kirowski blikkes bannere pedig egészen elképesztően botrányos (az, hogy szar, az egy dolog, azzal itt nem lehet kitűnni), ne feledjük, hogy ők nem egyszerű fejlesztők, hanem full service online ügynökség, tehát nemcsak a formáért, hanem a tartalomért is ők felelnek. Én köztudottan nem vagyok egy Tűsarok-közeli személy, de ez a banner egy pillanatra egy csapatba kovácsolt velük. 

Érdemes megnézni egy pillanatra magát az Internet Marketing Klub szájtját is, justified szövegek, IE-ben JavaScript hiba, nem IE-ben a rosszult megadott hover miatt linknek látszó nemlinkek az eredmények felsorolásánál, www nélkül 404...

Hogy hozzak egy analógiát, a hazai reklámszakmának is vannak díjai meg elmennek megnézni a Reklámfalók éjszakáján a saját szakmájuk színvonalasabb műveit, hogy aztán másnap visszamenjenek a munkahelyükre szart csinálni, mert az kell, de ez rendben van, legalább látják a big picture-t.

De itt arról van szó, hogy a mi online zsenijeink nemcsak szart csinálnak, hanem a szart is imádják, mondhatni ez a díj a szar apoteózisa.

Ez nem a web, barátaim, ez a saját hónaljatok, amit közszemlére tesztek nekünk ki, itten, eme nemes vetélkedés keretében.

Egy szavam van rá: szégyen.

(via sesblog)

Pár perce jött meg a várva várt meghívó, amivel le lehet tölteni a Flock aktuális bétáját - ugye milyen hasznos, ha az ember ész nélkül feliratkozik mindenféle szembejövő preview listára? Már telepítettem is, fut meg minden, de sajnos nem tudom belevetni magam iziben kínos munkaügyekből kifolyólag. De sebaj, holnap, ahogy sikerül, játszom majd vele, és posztolom, amit megtudok.

So excited! 

A Forrester jóslata szerint az új, nagyfelbontású DVD-formátumok csatájában a Sony Blu-ray formátuma fog felülkerekedni a  Toshiba-Microsoft HD DVD-jével szemben, de a győzelem nem lesz könnyű és gyors. A fogyasztók ugyanis kivárják, hogy melyik formátum fog nyerni, és ez kb. két év alatt dől el - hacsak a HD DVD nem adja fel hamarabb (de ezt a Microsoft utóbbi megnyilatkozásai fényében nem tartom valószínűnek). A Blu-ray közben kicsit konvergál a HD DVD-hez, azaz bizonyos featúrákat át fog venni tőle, a fordítottja viszont kevésbé valószínű (a Blu-ray multifunkciósabb, nemcsak filmnézésre jó és fejlettebb a másolásvédelme is, a HD DVD ugyanakkor kicsit olcsóbb, dióhéjban.)

Chris Pirillo - aki észrevétlenül felküzdötte magát a hivatalos antisplogger posztjára - tíz pontban foglalja össze, mit kellene - szerinte - a Google-nak a Blogspottal csinálnia a splogjárvány visszaszorítása érdekében, a fontosabbak:

• Próbaidőszak a bloggereknek. Az első X hónapban csak néhány blogot indíhasson egy blogger, később többet. (Egyáltalán nem értem, mire jó ez, miért akarna egy spammer egy accountról indítani több blogot?) Az első X hónapban a blogok kifelé mutató linkjei automatikusan rel="nofollow" típusúak legyenek (ezeket a keresőmotorok nem veszik figyelembe a PageRank számolásánál). (Ez jó lehet.)
• Csak egy létező blogger ajánlásával lehessen új accountot nyitni a Bloggeren. (És akkor felébredünk, hehe.) Ha egy bloger sploggernek bizonyul, nemcsak az ő accountját, hanem az ajánlójáét is törölni kell.
• A Google linkadatbázisa segítségével kell felderítani a linkfarmokat.  (Hát valami ilyesminek ki kell esnie a Google agyából, igen.)
• Jutalmazni kell a feljelentőket (tehát akik használják a Flag-linket a Bloggeren), méghozzá valami kúl dologgal, pl. egy Google-pólóval (nekem van, tényleg kafa :-) vagy ilyesmivel. (Nem hiszem, hogy egy ekkora járvány ezzel megfékezhető lenne.)
• Véletlenszerű auditálás, váratlan elemek a posztolásnál, hogy a scriptek megzavarodjanak, pl. ellenőrző kérdések. (Igazoltat a rendőr, kb., elég rosszízű dolog szerintem.)
• Ne lehessen kötőjelet tenni a subdomainnevekbe! (Jajistenem, milyen ökörség ez, hát akkor a spammerek majd nem raknak.)

Ezek még a jobbak voltak... amikor egy splogger ezt a listát olvassa, szerintem a földön fetreng a röhögéstől.

A Google-t most már egyre több A-listás blogger kritizálja, érdemes pl. Mark Cuban kirohanását elolvasni. Mountain Viewban persze vadul dolgoznak a kulisszák mögött, de konkrét dolgokról még csak annyit lehet tudni, hogy első lépésként nyilvánosságra hozzák a törölt subdomainek listáját, hogy a blogkeresőkből is ki lehessen szűrni őket. (A Blogger saját blogján reagál egyébként itt.)

A splogjárvány közben jobban terjed, mint a madárinfluenza, Natalie Glance és Sundar Kadayam (ők az IntelliSeek agya) szerint most már eléri a 30%-ot az újonnan kreált blogok között a splogok aránya.

És amire már vártam: megjelentek azok a hirdetések - normál spam vagy hagyományos szájt formájában -, amik megpróbálják értékesíteni a sploggerek technológiáját és hálózatát. Ez pl. elég weird darab: www.rsstoblog.com (direkt nem linkelek rá).

Az új iPod kapcsán bejelentett Disney-Apple deal, azaz hogy le lehet tölteni bizonyos ABC-műsorokat, alaposan felkavarta az állóvizet. A tegnapi alkotói nyilatkozat után ma Andrew Neil - állítólag közismertt angol tévés személyiség - jelentette be, hogy olyan vállalatot hoz létre, ami tévéműsorok közvetítési jogait szerzi meg az újmédiás felhasználási területekre.

Szintén ide kapcsolódik a The Wall Street Journal tegnapi cikke, ami a letöltésekkel kapcsolatos aggodalmakról ír, az ABC ugyanis nézettséget fog veszíteni azzal, ha legnépszerűbb sorozatait (Lost, Desperate Housewifes, etc.) már órákkal az adás után le lehet tölteni az internetről. Ez persze a piac különböző szereplőit erőteljesen érinti, magán a Disney-ABC-n belül is dühödt belső veszekedések folynak a deallel, illetve annak meglepetésszerű, konzultációk nélküli bejelentésével kapcsolatban.

A klasszikus tévés szórási lánc tehát megbomlik, most, ez az a pillanat, amire az új iPod kapcsán évek múlva emlékezni fogunk.

(via paidcontent.org)

David Sifry - a megkerülhetetlen Technorati agya - az amerikai elnökhöz hasonlóan időről időre felméri és közreadja a Technorati adatai alapján készített blogstátuszriportját - a dolog több részes, tegnap az első jött ki, ami a növekedésről szól. Dolgok belőle (azért érdemes megnézni az eredetit is, mert a többi grafikont nem másolom át):

• A Technorati 19.6 millió blogot indexel - ez ugye a Blog Count 100 milliós becslésének húsz százaléka, a következő számokat is ennek fényében kell nézni. A blogok száma öthavonként duplázódik - ez az utóbbi három évben egyfolytában így van.
• Havonta 70,000 új blog születik, azaz másodpercenként egy, különösen Kína aktív mostanában.
• A blogok 5, a posztok 6 százaléka spam (bár a helyzet sokat romlott a tanulmány óta, mert az még október elején készült).
• A posztok száma naponként 700,000 és 1,300,000 között ingadozik, azaz durván tíz poszt születik másodpercenként.

Magyarul a blogoszféra növekedési üteme rendületlen.

Tovább kavarognak a Bloggerrel kapcsolatos indulatok Chris Pirillo blogján, kapott pl. válaszlevelet a Google-től (hamarosan meg fogják oldani, azt ígérik), de megnézhetjük Pirillo inboxát is, durva.

Jakob Nielsen a UseIt történetében először foglalkozik kimondottan blogokra jellemző designhibákkal. Először összefoglalja a blogok természetéből eredő pozitív következményeket:

• A blogok lényegükből fakadva nem igényelnek különleges design elemeket, egyszerű webszájtok, a posztok pedig folyamatosan illeszkednek az oldalba.
• A blogok nem webidegen, hanem természetes (őshonos) műfajt alkotnak, alapjuk a linkelés és a sok rövid bejegyzés.
• A blogok egy működő gazdasági rendszer (a blogoszféra) részei. Ez képes arra, hogy különösebb erőlködés nélkül kiemelje a hasznos tartalmakat azáltal, hogy sokan linkelnek rájuk.

És akkor a negatív oldal. Felejtsük el az énblogokat, a naplókat, mondja Nielsen, a szabályokat csak a sok ember által olvasott tematikus és vállalati blogokon kell / érdemes betartani. Tehát a hibák, zárójelben sztahanov kommentez zölddel:

1. Nincs információ a szerzőről - blogokat olvasni, elhinni az ott leírtakat - bizalmi kérdés, nem árt, ha az olvasó meg tudja nézni, ki áll a blog mögött. (Valami van benne, de messze nem tartom általános szabálynak, a blogok sokkal sokszínűbbek és sok blogger szándékosan nem akarja összekötni blogját valós személyével.)
2. Nincs fotó a szerzőről, pedig az jó eszköz a személyesség eléréséhez és összeköti a virtuális és a valós világot. (De azt nem akarjuk összekötni nagyon sokszor, direkt, mondom. Ez csak egy vállalati blognál lehet szabály.)
3. Pontatlan posztcímek. A jó cím a legfontosabb dolgok egyike, a weben használt szkennelő típusú olvasáshoz kell, de a keresőknél is fontos. (Ebben van igazság, de a jó címen sokat kell gondolkodni, a posztolás sokkal impulzusszerűbb valami.)
4. Kitalálhatatlan linkek - amikor egy szóra a szerző ellinkel a francba, nem lehet tudni, mi van a link mögött. (Igaza van, ezeket az asszociatív típusú linkeket én is utálom.)
5. Nehéz megtalálni a legjobb írásokat - a blog struktúrája eltemeti őket egy idő után, ezért ki kell emelni őket valahol. (Ez jó ötlet, csak nehéz mérni, de lehet, hogy ezt megcsinálom :-)
6. A naptár az egyetlen navigáció, kategóriák kellenek, de nem szabad egy poszt mellé túl sokat beikszelni. (Ez a kategóriázás már az írás pillanatában elavult, Nielsen olvashatna a tagekről, pl. a sztahanovon.)
7. Rendszertelen frissítési sűrűség - ha várakozást keltünk a felhasználóban, akkor azt be is kell tartanunk. (Ez teljes marhaság, akkor kell írni, amikor van mit és van idő, ez utóbbi bizony a bloggolás természetes velejárója.)
8. Témakeverés - az emberek szeretnek a saját témájukról olvasni, a specializált szájtok uralják a webet. (Ebben van igazság, sok, de pl. a Plastik épp azért jó, mert mekintostól az anyagcseréig sok minden van benne, bonyolult, mint maga az ember.)
9. A bloggerek elfelejtik, hogy esetleg a jövendő főnökük is olvassa majd, hogy mit írnak - a blogok tartalma archíválódik, kereshető. (Szegény Nielsen nem tud kitörni ebből a multik vagyunk, multik leszünk körből, ez egyébként is tartalmi kérdés.)
10. Nem szabad nem saját domainen bloggolni - a blogspot.com, typeped.com, stb. végződés a reménytelen kezdők jele lesz hamarosan, ugyanúgy, mint az @aol.comos emailcím. (Azt gondolom, hogy kis igazság van benne, de a domainnek ma már nincs akkora jelentősége.)

Szóval Nielsen okosabbakat szokott írni, ezeken a pontokon el lehet gondolkodni, de nem kell megfogadni mindet, nem nagyon érti (még) a blogok világát.

Ezt imádom a Flickrben, a legelképesztőbb dolgok köré lehet pillanatok alatt hype-ot és aktív közösséget építeni - itt pl. arról van szó, hogy emberek felfedezték, milyen érdekes képeket lehet készíteni, ha kameráikat - nagy záridőt beállítva - feldobják a levegőbe, majd utána - jó esetben - elkapják. Civil art születik a civil újságírás után!

(Igen, Angelday már posztolt régebben az almadobálásos mókáról.)

(via Cory Doctorow) 

Tudom, minden héten mondok ilyet, de akkor is, ez most a legdurvább ajaxos szájt eleddig, OS X a weben, vov! A Flyakite gyébként OS X szkint gyárt XP-hez, így nem lehetett annyira nehéz.

(via Steve Rubel)

Amire nem volt idő az elmúlt - némileg zaklatott - héten, de legyen nyoma, mit csináltak a nagyok:

• Bár a felek nem kommentálnak, a Google a Comcasttal együtt aktívan pályázik az AOL/time Warner portálüzletágának egy részére (kb. 5 milliár dollár értékben) - nyilvánvalóan a folyó AOL-Microsoft tárgyalások miatt. Kevésbé feltűnően, de a Yahoo! is hasonló cipőben jár.
• A Google legalább egymilliárd dollárt fog jótékony célokra költeni a következő húsz évben saját alapítványán keresztül (google.org).
• Podcasting szolgáltatást indított a Yahoo! - lehet megosztani, keresni, letölteni, vásárolni, okosodni.
• Tovább vásárol bele a blogbizniszbe az AOL - most a BlogPulse került sorra (ez leginkább egy felturbózott blogkereső), bár itt inkább szövetségről van szó, mint bekebelezésről - és valójában ez nem múlt heti hír, hanem eheti.

Az utóbbi napokban a splogok terjedése aggasztó méreteket öltött - írja több érintett blogger. Chris Pirillo egyenesen azt tanácsolja a Google-nek, hogy szabaduljon meg a Bloggertől, ha nem tud úrrá lenni a helyzeten.

Miről is van szó? A trackback problémái megérnek egy külön misét, ami most súlyosabb, az a splogok keresőszennyezése. Akik RSS feedet kérnek keresett kulcsszavakra valamelyik blogkeresőtől - legyen az akár a Google, vagy a Technorati - arról számolnak be, hogy a feedek szennyezettsége ugrásszerűen megnőtt (e hétvége különösen látványos robbanás volt). A splogok tehát egyre több népszerű keresőszóra 'állnak rá', a blogkeresők egyre használhatatlanabbak lesznek, mivel az adott  találatok nagyrésze spam.

A Google ott érintett, hogy a legsúlyosabban szennyezett blogszolgáltatás a Blogger (vagy Blogspot, ami ugyanaz ugye), a keresők által visszaadott splogok 99%-a innen jön. (Azt most nem vágom, hogy vajon azért népszerű a spammerek körében a Blogger, mert könnyebb automatikusan regisztrálni/posztolni, vagy csak azért, mert a spammerek azt gondolják, a Google alaposabban keres a saját blogszolgáltatásában, mint a többiekében - talán mindkettő.) Pirillo azt javasolja, hogy - a kommentekhez hasonlóan - a posztolást is tegyék nehézzé robotok számára, azaz pl. kapjon a posztoló felület egy captcha (amikor krixkrax feliratot kell felismerni és beírni, ezt a robotok nem tudják) ellenőrzést, de ezt technikailag persze nem olyan egyszerű megvalósítani, hiszen a Bloggerhez létezik egy csomó más posztoló interfész is, nemcsak a webes.

Mindenesetre valamit lépni kell, napokon belül, a lecke fel van adva a Google-nak (és a többi blogszolgáltatónak is, persze).

A Future of the Book Luther bibliafordításához hasonlítja az ausztrál SMSBible projektet - a németeknek németre kellett fordítani, a mobil nemzedéknek SMS-re:

In da Bginnin God cre8d da heavens & da earth. Da earth waz barren, wit no 4m of life; it waz unda a roaring ocean cuvred wit dRkness. (Genesis, chapter 1, verses 1-2)

Wrk hard at wateva u do. U will soon go 2 da wrld of da dead, where no 1 wrks or thinks or reasons or knws NEting. (Ecclesiastes, chapter nine, verse 10)

Ez rokz! A keresztények végre felzárkóznak SMS-nördségben az arabokhoz, ők már egy hete kérhetnek SMS-ben ima- és böjt-remindereket, legalábbis az Egyesült Királyságban! Királyság!

(via Smart Mobs)

A Yahoo! felrakott hírkeresőjébe egy blogos találati dobozt - jobb oldalon, kicsi doboz, nem kér enni -, magyarul amikor valaki rákeres egy kifejezésre, nem csak a normál hírforrásokból kap találatokat, hanem ebben az új dobozkában a blogos találatokból is megjelenik az első négy.

Milyen kis lépés ez szemre, pedig mennyire nagy lépés valójában. A Yahoo!-nak eddig is volt blogkeresője - mindenkinek van - de az a felhasználó, aki eddig nem volt kíváncsi a blogokra, el tudta őket kerülni. Most viszont mindenki a pofájába kapja a blogos találatokat is, ezzel - még ha egyelőre az elkülönítés egyértelmű- elmosódik a határ a hivatalos és az 'amatőr' hírforrások között, legalábbis ez ennek az elmosásnak az első lépése.

(És a Flickrből és a My Web 2.0-ból is ad találatokat, ez már sok is a jóból.)

A Yahoo! és a Microsoft összekötik egymással instant messengereiket, ez persze nem lehet túl egyszerű, mert csak 2006 közepére ígérik, hogy a két hálózat együttműködik majd. A cél az, hogy nekünk, juzereknek jobb legyen, állítják, és ez biztosan így is van, - de valószínűleg az se baj, hogy együtt meg tudják szorítani az AOL piacvezető messengerét, a Yahoo! és a Microsoft egyesített juzerbázisa ugyanis 275 millió felhasználóból áll majd - bár csak az USÁ-ban nézve az AOL 56%-os, tehát nem verhető. Ennek ellenére elvileg nincs kizárva, hogy később az AOL illetve a Google IM rendszereit is beengedik az új, közös akolba. Bár ennyi erőből azt is megléphetik, hogy a négy cég egyesül SkyNet néven, nem?

A Netcraft szerint idén októberig 17 millió új szájt nőtt ki a weben - ekkora növekedés még soha nem volt, beleértve 2000-es dotkomlufis 16 milliós értéket. Ráadásul most éppen konjunktúra van, míg 2000-ben ilyenkor már megvolt a pukkanás, tehát az évvégi különbség még nagyobb lesz.

Összesen 74.4 millió szájt van most amúgy, de ez alulbecslés, mert csak különböző domain név vagy IP-cím számít különbözőnek, azonos IP-címen lévő különböző subdomainek nem.

(via Smart Mobs)

Nielsen szerint eljött a WYSIWYG-szerkesztők korának vége. Három dologban értek el kritikus határt:

• túl sok a parancs, minden elemmel szinte bármit meg tudunk csinálni, a lehetséges parancsok száma kezelhetetlen (az Office 2003-ban 1500 parancs van)
• minden elemet egyenként kell beállítani arra a formára, amiben szeretnénk, ha megjelenne (jó, ehhez vannak gyorsítások, pl. a stílusok, de basically true)
• úgy kell elérnünk a célt, hogy nem látjuk azt, el kell képzelnünk magunk előtt, és utánas haladni a lépésenkénti formázással.

Ennek tehát vége - legalábbis a szerkesztés oldalán - a megjelenítés marad WYSIWYG, hiszen továbbra is látnunk kell, hol tartunk.

Ami helyette jön, az a cél-orientált felhasználói felület. Ahol kész dokumentumformák, stílusok között tudunk válogatni, és ha kiválasztunk egyet, akkor az egész dokumentumunk felveszi azt a formát.

Nagyon emlékeztet ez a dolog engem a webes WYSIWYG-editorokkal kapcsolatos problémákra, ugye ott is az a cél, hogy a tartalmat formába öntsük, és sok szerkesztő ezt direktben csinálja (rich text editor), ahelyett, hogy a tartalmat egyszerűen markdownolni lehetne (tehát tagekkel ellátni, hogy ez most mi is akar lenni, szemantikusan, nem pedig a végső formát megadni), és utáni húzni rá a formát - ami a weben ugye ma már a CSS-nek felel meg.

Persze a világ tehetetlensége ezügyben végtelen, kinek lenne esélye arra, hogy ezt a paradigmaváltást véghezvigye? Hát igen, egyedül a Microsoft Office-nak. És igen, a 12-es Office felhasználói felületéről van szó, pontosan. Ez az első célorientált UI, ami el fog terjedni, nem kell hozzá jóstehetség. (Sajnos a konkrét felületet nem tudtam kipróbálni, mert nincs még 12-es Office-om, de mos tmár érdekel.)

Nem csillapodik a napokban kitört felvásárlási láz, a VeriSign kb. 30 millió dollárért megvette a - még 1998-ban Nick Denton által alapított(!) - Moreovert. A Moreover egy prémium hírszolgáltató, persze valójában egy news aggregátor, de okos, híreket gyűjt és tesz emészthetővé olyan olvasók számára, akiknek nincs naponta 4 órájuk a feedeket böngészni. (Az évek során sokat változott amúgy a Moreover, Kottke ír róla itt, bár kicsit régi.) Érdekesség, hogy a Google is tett ajánlatot, méghozzá nagyobbat, de túl későn.

És egy másik mai deal (szintén a paidcontent.org írja), amiben a VeriSign a főszereplő: az eBay 370 millió dollárért vette meg a VeriSign fizetési rendszerét/üzletét. Okos, elad valamit rettenetesen sok pénzért, közben megveszi a Weblog.comot 2.3 millió dollárért, sokat szerepel a hírekben, régi dolgot cserélt újra és még marad is a konyhán, haha.

(via problogger)

Bár nehéz becsülni, a Blog Herald szerint a világon több mint 100 millió blog van. Szolgáltatók illetve országok szerint készült a Blog Count, én nem gyanakszom nagy tévedésre - az egyes országok eredményeinek szemre helyessége között persze nagy a szórás, de a végén ezek az eltérések valószínűleg kioltják egymást. A legtöbb (30-40m) amerikai, de elég jól állnak a japánok (5.5m), a lengyelek (1.5m) vagy az irániak is (700e). Megdöbbentő a 20 millió dél-koreai blog - de ez a szám eléggé meg van erősítve különböző forrásokból. 

Szolgáltatók szerint számolva a legtöbb blog a Xangán van (40m), ezt követi a My Spaces (20-30m), az MSN Spaces (18m) és a Blogger (13m). A SixApart központi motorjait (LiveJournal, TypePad) 11 millióan használják.

Klassz, hogy ilyen sok blog van, de kár, hogy nem mind olyan jó, mint ez!

A Yahoo! és az Ipsos Insight tanulmányt készített (pdf) a felhasználók és az RSS kapcsolatáról. A számok nem túl rózsás képet mutatnak, mert bár a szájtokon egyre elterjedtebb az RSS feed, a felhasználók nem nagyon tudják mi az, és még kevésbé tudják, hogyan kell használni.

Ez persze nem meglepő, de az mégis durva, hogy csupán a juzerek 4%-a használja tudatosan a feedeket. 27% azoknak az aránya, akik valamilyen olyan eszközön keresztül használják, ami eltakarja előlük a technológiát és az elnevezést (pl. My Yahoo!). A tanulság rém egyszerű, hiába jó a technológia, még nem sikerült emberközelivé, feklhasználóbaráttá tenni.

A Nokia pályázatot hirdetett szakmaidegen dizájnereknek (mármint nem gyakorló mobilos dizájnereknek) jövőbeli telefonok tervezésére, a beérkezett terveket a PhoneMag szedi egy csokorba. Engem az itt bemutatottak közül egyik egyik sem fogott meg annyira, mint a korábban látott Nokia 888 koncepttelefon (a képen), ezt egy török diák (Tamer Nakisci, wunderkind) tervezte, hajlékony, rugalmas, nagyon scifi, az egész  egy nagy kijelző, egyáltalán, ez elmenne a Minority Reportban is.

(via Slashdot)

Eric Schmidt (Google CEO) szerint a Google-nak 300 évébe telne a világ összes információját összegyűjteni és kereshetővé tenni.

Hülyeség, nyilván, de megragadott az, hogy vajon hogyan tudják becsülni (egyáltalán, definiálni) a világ információtartalmát. Ez Schmidt szerint 5 millió terabájt, a Google eddig ebből 170 TB-t indexelt le. De honnan tudja? Nem árulta el.

Még érdekes adat ugyaninnen: az USA éves 283 milliárd dolláros reklámköltéséből 11.3 milliárdot költenek el az interneten, ennek 1%-a kerül a Google zsebébe.

(via Slashdot)

A héten tartott Web 2.0 konferenciáról Richard MacManus tudósított meglehetősen kimerítően, bár kicsit kuszán - nehéz élőben jegyzetelni úgy, hogy annak később is legyen értelme, az elmúlt napok posztjait egy helyről el lehet érni itt. Érdemes végigolvasni, mert egy csomó olyan dolog szerepel arra, ami önmagában nem elég ahhoz, hogy itt meg tudjam osztani, de jó, ha beépülnek az ember világképébe. Azért pár dolog a konferenciáról, teljesen szubjektív és rendezetlen válogatásban, nem feltétlenül újdonságok, max a megfogalmazásuk (nekem):

• A világban több a mobiltelefonáló, mint az internetező (Japánban az arány majdnem négyszeres - egyébként itthon is), viszont szélessáv kell ahhoz, hogy jó bevételeket lehessen tartalomból generálni. Ebből az következik, hogy amikor a szélessáv találkozik a mobileszközökkel, akkor lesz majd egy szép fellendülés - 2009 előtt viszont ez nem várható, akkor lesz majd ütős 3G (akárhogyis hívják majd akkor).
• Ez, ami most van, még nem az új boom, hanem csak boom-let, azaz fellendüléske vagy konjunktúrácska. Az igazi boomnak ez még csak az előszele, bár a Yahoo! upcoming.org-felvásárlása jelezheti már ennek az utóbbinak a kezdetét (nem derült ki, hogy miért pont ez).
• Az igazi fellendülés vs buborék dolgot egyébként egyelőre nehéz megítélni, a felvásárlások beindultak, dominó-elv, de még nem tiszta, hogy stratégiaiak-e vagy csak senki nem akar kimaradni.
• Az internet első tíz éve csak bemelegítés volt (ez tetszik).
• Az eyeball helyett az engagement kerül előtérbe a hirdetéseknél, a metrics továbbra is fontos (tehát kellenek ezentúl mérőszámok, csak máshogy kell számolni őket)
• Egyáltalán, a hirdetések meglehetősen kísérleti szakasz elé néznek, ki kell találni, hogy a Long Tail (tehát a dekoncentráció) korában milyen eszközöket lehet sikerre vinni.
• A felhasználók és a profik által generált tartalom aránya és jelentősége nagyon megváltozott az előbbi javára, a Yahoo! mindkettőre épít, és a piacra bízza döntést, melyik lesz az igazán fontos.
• A felhasználók, kiadók és hirdetések ekoszisztémája - mindegyik egyformán fontos célcsoport, mondja a Yahoo!. Meg azt is, hogy ki kell használni, hogy ők állnak a legtöbb lábon: tartalom, keresés, kommunikáció, vásárlás, stb., a többiek egyoldalasabbak. Egyáltalán, egy korszerű médiavállalatnak szüksége van technológiai lábra.
• Az AOL ezentúl igazán AOL-nak hívja magát, nem America Online a cég neve - főleg a kínai és más érzékeny piacok miatt.
• Nagyon jó a startupoknak a környezet, rengetel angyal, VC és vállakozásindító vállakozás van (ez persze az USÁ-ra igaz).
• Sergey Brin óvatosan fogalmazatt a Google Office-szal kapcsolatban, kb. azt mondta, hogy nem feltétlenül kell a régi eszközöket lemásolni az új környezetben, hiszen a lehetőségek jobbra is adottak. Amit ők csinálnak, az független lesz az Office-tól, de persze lehetnek hasonlóságok.
• Ugyancsak Sergey Brin mondta, hogy nagyon sok sikeres Google-termék van, ami nem a menedzsmentből,  hanem a mérnökök oldaláról indult. Nesze neked, business plan, product placement meg hasonló bullshitek.
• Két üzleti modell van per pillanat a web2.0-ban: eladni a céget egy idő után vagy környezetérzékeny hirdetésekből pénzt termelni - ez baj, ennél több kell. Éledeznek az új generációs fizetős szolgáltatások is (37signals, JotSpot), de ez még nem nagy üzlet.
• Rengeteg új terméket, együttműködést jelentettek be a Web 2.0 hetére időzítve. Kiváncsi vagyok, vajon hány bejelentést időzítenek a magyar cégek az Internet Hungary idejére.

A hét hírének főszereplője, Jason Calacanis a többnapos felhajtás után végre hozzájutott a billentyűzethez és annyi időhöz, amennyi alatt pár érdekes dolgot le tudott jegyezni blogjába:

• Először is egy jótanács startupoknak: nem szabad belefulladni a lehetőségekbe. Magyarul kevés dologra kell koncentrálni az elején, egy jó termékre és arra, hogy ne fussunk ki a büdzséből. Semmiképpen sem javasolja Jason, hogy befektetőt vagy bármilyen partnerséget keressünk addig, amíg nem vagyunk elég erősek - az ilyen kapcsolatok építése egyszerűen elveszi az erőforrásokat a legfontosabb dologtól, a terméktől. Persze ő könnyen beszél, adott már el sok pénzért startupot korábban is, nem éhezett, miközben a Weblogsot gründolta.
• Az AOL független vállalkozásként fogja futtatni a WINt. Ahol kell, segít, de nem lesz az útban, a régi menedzsment is marad, csak ezentúl nem hétről hétre kell tervezni előre, hanem hónapokra, évekre. És a problémák is másmilyenek lesznek.
• Jason saját blogja egy csapásra 'vállalati bloggá' válik, de persze ellenőrizetlen marad, továbbra is a kulisszák mögötti világról szól, Calacanist ismerve nem is lehetne másmilyen, csak ezentúl nem egy startup építéséről lesz szó benne.
• A Weblogs természetesen terjeszkedni akar, nagyon, hiszen most van rá pénz, új bloggereket és ötleteket keresnek, lehet jelentkezni, form a megújult címlapon.

A Weblogs Inc. eladásával kapcsolatos kezdeti vegyes reakciók egyébként a hét végére egyértelműen pozitívba csaptak át. Nick Dentont kivéve a bloggerek örvendeznek a dollárkötegek láttán. Önző társaság.

Az új - 14-21 éves - generáció szüleivel szemben elsősorban nem információszerzésre használja a hálózatot, hanem önkifejezésre és kommunikációra - tehát nem egy, hanem kétirányú kommunikációra. A korosztály egyharmada(!) publikál is a neten valamilyen saját blog vagy szájt formájában.

A The Guardian tanulmánya szerint az új generáció hozzáállását az határozza meg, hogy egy olyan környezetben nőttek fel, ahol az új kommunikációs formák - internet, online közösségek, SMS, etc. - már természetesek voltak, ezért szokásaik teljesen eltérnek az előző, hibrid generációétól.

Szerintem ez egyszerűre fordítva azt jelenti, hogy az egyirányú szolgáltatásokra (hírek, keresés, vásárlás, stb.) berendezkedett intézményeknek a közösségi lábukat kell elkezdeni erősíteni, méghozzá nem csak fórumokat és chateket értek ezalatt, hanem egy sokszínű, kollaboratív szolgáltatásokból álló palettát - aminek a blog csak az egyik eleme.

(via Smart Mobs)

A Google irodát nyitott Washingtonban azzal a céllal, hogy a törvényhozás munkájába bele tudjon folyni - természetesen nem törvényhozóként, hanem tanácsadóként, informátorként, lobbistaként, hangadóként.

A célt nagyon egyszerűen lehet megfogalmazni:

Defend the Internet as a free and open platform for information, communication and innovation.

Egész pontosan ez a következőket jelenti (aktuális ügyek):

• A hálózat semlegessége - az internethozzáférés ne legyen centralizált, ellenőrizhet, néhány cég kezében tartott, hanem nyitott, sokversenyzős, független, helyi játékosokkal.
• Kopirájt ügyek - valamiféle egyensúly a szerzői jog és a fair use (hogy van magyarul?) között.
• A közvetítő média korlátozott felelőssége - a szolgáltatók ne legyenek felelősek a rajtuk elhelyezett vagy rajtuk keresztül közvetített (keresők!) tartalmakért.

(Vajon Larry Page vagy Sergei Brin lesz hamarabb elnök?)

(via Google Blog)

Ezt is megértük, persze nem itthonországban, hanem nyugatországban, de akkor is királyság, hogy a New York Times külön cikket szentel a tagelésnek és a folksonomynek (na Doransky, erre varrjál magyar szavat!). Nem túl technofil, még csak nem is ismeretterjesztő típusú cikk, nem írja le, mi ez az egész, inkább csak beszél róla, példákkal, simán el tudnám képzelni a Népszabadságban is.

Oké, nem tudnám elképzelni a Népszabadságban.

Az eddigi legrövidebb életű blog network minden bizonnyal a Webby Media, egy héttel az indulás után már le is húzták a redőnyt, azzal, hogy jobb korán visszatáncolni, mint később, ha már.

Paul Scrivens (9rules, konkurrencia) saját blogján kritizálta hétfőn az új hálózat üzletimodelltelenségét - a Webby konstrukciója az volt, hogy a bevételek 100%-át a bloggereknél hagyta, és nem volt semmilyen transzparens üzleti elképzelés arról, hogyan is fog rentábilisen működni. A kritika megjelenését egy nappal élte túl a Webby, persze nem csak ezen múlt, hanem pl. azon is, hogy nem volt benne egyetlen blog sem...

A tanulság csak annyi, hogy a blog networkök önmagukban már nem jelentenek értéket, túl sok van belőlük, kezdődik az a szakasz, amikor már ki kell tűnni valamivel. Ahhoz viszont kevés csak úgy elképzelés nélkül fellőni egy hálózatot. Az értékesíthető tartalmat generálni tudó bloggerek most már válogathatnak, hova akarnak tartozni, és meg fogják gondolni a választást.

Update: ide kapcsolódik az a múlt heti probloggeres poszt, amiben Darren Rowse leírja, hogyan lehet bevételt vagy más előnyt kovácsolni olyan blogokból, ahol a hirdetések bevételének 100%-a a szerzőknél marad - ráadásul ezt épp az említett Paul Scrivens új hálózata, a Fine Fools Community kapcsán írja (bár ez itt csak a blogokon megjelenő hirdetések 100%-át jelenti, nem az összes bevétel 100%-át, mint a Webby Mediánál). Tehát:

• a gyűjtő-, kategória- és címoldalakon elhelyezett hirdetésekből származó bevétel
• más szponzori bevételek (tehát nem a blogok Adsense/YPN hirdetései)
• a szájt Page Rankjének emelkedése az aktív blogok miatt
• saját átmenő forgalom generálása (tehát olyan linkek, amik nem hirdetések, de mégis forgalmat generálnak más saját vagy külső szájtoknak)
• a távozott szerzőknek (nagy a fluktuáció a blog networkökben) még egy ideig fel kell tüntetniük cikkei mellett a kiadót, azaz az eredeti hálózatot
• a szájtok későbbi eladása pénzt hozhat

Itthonról is ismerős helyzet: adott egy kiadó, aki az interneten is építeni akarja a portfolióját, de kénytelen szembenézni azzal, hogy - különböző üzleti és tartalmi okok miatt - az offline anyagait nem tudja úgy felrakni a hálóra, hogy az ott is érdekes legyen, olvasókat vonzzon. Ilyenkor szoktak őrült felvásárlásba kezdeni, fogalom nélkül.

A VNU egy kicsit okosabban választott, keresett egy tartalomban nagyon erős, bevételben, üzletben kevéssé izmos vállalkozást. A Gawker tökéletes kiegészítése az offline, internetet kevéssé értő, de nagyon igyekvő kiadóóriásnak. Mostantól - egyelőre a Gizmodo - hat új nyelven, helyi tartalmakkal kiegészítve olvasható Európában.

(via The Blog Herald)

A héten konferenciadömping van, egy gyors roundup:

San Franciscóban ma kezdődik a - 2,800 dolláros regisztrációs díja ellenére már elővételben rég teltházas - idei Web 2.0 konferencia, talán a legfontosabb of all idén, és a legaktuálisabb is, tekintve az elmúlt hónapok látványosan felgyorsult eseményeit. Ez a hét egyébként pont emiatt a rendezvény miatt az announcement overload jegyében telik, mindenki igyekszik kihasználni a még nagyobb érdeklődést - persze a hírekkel ezt már nem is lehet követni. Ezen a konferencián ott lesz - és előad - mindenki, aki számít az új weben (sztahanovon kívül).

Szintén SF-ben pénteken tartják a Web 2.1 félnapos konferenciát, itt a web2.0-ból (mármint nem a konferenciáról!) kimaradt dolgokról lesz szó szerényebb körülmények között ($2.80 a regisztrációs díj).

Ma tartják - perszehogy ugyanott - a 43folders által szervezett Web 1.0 konferenciaparódiát, 1998 szellemében (a tagek itt: spacergif, netscape, capturingeyeballs, synergy, monetizing, y2kbug, etc., LOL).

Lesz aztán a Web1.0-hoz képest is paródiának számító Internet Hungary a jövő héten Tihanyban, ahol a Web 2.0-val szemben idén is az itthon évek óta rágott gumicsontok kerülnek terítékre, mint pl. az állam részvétele (aggyááá pénzet!), üzleti modellek, reklámok, az internet és a társadalom és más lila elméleti témák, illetve a duplavérgáz barátkozásazinternettel kiscsoportos foglalkozás, az a szó, hogy web2.0, valószínűleg nem fog elhangozni a pódiumon. Ettől persze még megyek, mert az esti buli remélhetőleg jó lesz, a magyar internet krémje sugárban hány majd, vezérünk, Korda György is fellép pl., ez megéri az egész ásítozást. Ja, és lesz egy blogos fórum - persze, hogy este fél nyolckor, a fél társaság már vacsorázni fog, megnézem, hányan lesznek rá kiváncsiak. (Az eseményről tudósító blog itt.)

Moziban voltam, így eszpee megelőzött, de akkor is említést kell tennem róla, tekintve hogy a környezet, amiben élünk és dolgozunk, nem akad okot a megnyugvásra. Tehát Jakob Nielsen szerint (pontosabban olvasói szerint, ami azért nem ugyanaz, bár felteszem, hogy nem fogalom nélküli flashművész-nyikhajok olvassák a useit.comot) az idei év slágerei:

1. Olvashatóság bajok - nem értek egyet.
2. Nem szabványos linkek - az a 'baj', hogy főleg blogokat olvasok, ott viszont ez a hiba jóval kevésbé jelentkezik, mint kereskedelmi szájtokon.
3. Flash - igen, pusztuljon! Ahogy eszpee is írja, csakis streamingre jó.
4. Nem webre írt tartalom - lehet, megintcsak, én nem találkozom ilyennel gyakran, mert nem járok olyan szájtokon.
5. Rossz szájtkereső - igen, így van, ld. pl. Index.
6. Böngészőinkompatibilitás - igen, az nem állapot, hogy gyakorlatilag az idő 80%-ban mindhárom böngésző nyitva van a gépemen!
7. Nehézkes formok - nem nagyon futok bele, a web2.0-ás cuccoknak gyönyörű, nagybetűs, tiszta formjaik vannak. (Amit eszpee ír itt, az marhaság, a kurzornak igenis az első (sokszor egyetlen) szövegmezőben a helye, hadd ne gondoljak most arra az 1 ezreléknyi juzerre, aki billentyűzetről böngészik, nekem rengeteg időm megy el a belekattintással, pl. itt, az fckeditorban, amikor linkelni akarok valamit.)
8. Elérhetőség hiánya - meg szoktam találni, általában az van, hogy ahol nincs, ott egy idő után kiderül, hogy azért, mert nem akarják, hogy rájuk találj.
9. Fix oldalszélesség - mivel az emberek 90%-a droid, így akármekkora felbontású képernyőn is képesek maximalizálni a böngészőt, ezért, csakis az ő érdekükben én nem vagyok a fix oldalszélesség ellen.
10. Elégtelen képnagyítás - ez egy hülyeség, nem is biztos, hogy értem, miről van szó.

És akkor az én extra négy pontom, ami engem idegesít:

1. Túl sok hirdetés egy oldalon - egyszerűen nem tudom elolvasni a "90% villogó hirdetés - 10% apróbetűs tartalom hajszálvékony hasábokban" típusú oldalakat, pedig sokszor van rajtuk olyan, amit el kéne.
2. Double linking - amikor egy link nem oda visz, ahova ígéri, hanem pl. a Velvet rovatcímoldalára (holott én Győzike kutyájáról akarok olvasni, most).
3. Rossz tipográfia - én egy csomó szájton nem látom át, hogy mi hol kezdődik és meddig tart, az most a cím vagy egy hirdetés vagy már a kommentek kezdődnek ott, tehát az a káoszdizájn, ami sajnos gyakori.
4. Eldugott feedek - na ez akkor igazán súlyos, amikor aazért nem találom, mert nincsen is.

Véres kardként keringetik a bloggerek azt a hírt, miszerint az Audi nemrégi, nagy költségvetésű A3-as kampányában (The Art of Heist) a költségvetés fél százalékából blogokon vett hirdetések hozták az átkattintások 29%-át. A kampány a BlogAds felületein futott nagy forgalmú blogokon.

Nem tudom, hogy mennyire igaz (úgy értem, mik voltak a pontos körülmények, pl. a képet magát elnézve már rögtön hümmögni kezdek), de ez a hír pont arra jó, hogy másoknak is eszébe jusson a dolog. A blogoszféra pedig gondoskodik arról, hogy ez mindenkinek a fülébe elérjen (és ennek a kampánynak ez a poszt is része, igen).

(via problogger)

Brian Jones, az Office fileformátumainak 'program managere' - jelentsen is ez bármit - írja saját blogjában, hogy az új Office élből fog tudni PDF file-okat írni, és ez milyen jó. 

Szerintem meg nem jó, én gyűlölöm a PDF formátumot, és ez addig így is marad, amíg a Windows nem fog tudni alapból, natívan, gyorsan megjeleníteni PDF-eket - nekem valahogy az tűnne logikusnak, hogy a két dolog egyszerre következzen be. Mert ha kijön az Office 12 és mindent elborít a PDF, akkor egyre többet kell majd megnyitnom ilyet, amire az Adobe Acrobat Readere - finoman fogalmazva - nem a legalkalmasabb szoftver, merthogy az egy géplerohasztó, belassító, memóriazabáló szerencsétlenség, azaz egy disznó. (Amikor becsukom, akkor is bent marad belőle 50 mega, kézzel szoktam kilőni a task managerből.)

Márpedig a Vista nem valószínű, hogy támogatja a PDF-renderelést, hiszen pont annak ellenében építik bele ezt az XPS nevű XML-alapú formátumot. Szóval még több RAM kell.

Az elmúlt napokban nagyon sok - szinte kizárólag ajaxos - office-típusú web2.0-ás alkalmazás jött szembe, ezzel van tele az egész blogoszféra, tehát egy gyors összefoglaló:

• Num Sum - kicsit prosztó és csúnya spreadsheet (bocs, de nem bírom leírni azt a szót, hogy szmltbl)
• Writely - szövegszerkesztő, jópofa és szép, ráadásul tud Wordbe menteni
• Kiko Calendar - ez is jó, Outlook-szerű naptár
• WebNote - post-iteket lehet egy nagy desktopra ragasztgatni, klassz, de inkább demó, mint alkalmazás 
• S5 - slide-show, vagy prezentáció, szóval powerPoint-szerű, vagy inkább olyan, mint az Opera Show, de ez persze pont Operán nem megy
• Meebo - instant messenger, méghozzá multiplatform, tehát kb mint a Trillian vagy a Miranda, de sajnos nem tudtam belépni, mert egyik IM-jelszavamat se tudom, eh
• gOFFICE - ez szerintem fake, legalábbis nem nagyon van kész belőle semmi, de egyébként office suite lenne
• ThinkFree - ez egy Word-Excel-PowerPoint klónokból álló online office, de nem ajaxos a lelkem, hanem javás, ennek megfelelően félóra molyolás után elindulás helyett elszállította az összes böngészőinstanciámat (ennek a posztnak is füstbe ment a fele), hogy rohadjon meg, aki ezt az egész java-fostömeget a világra rászabadította (elnézést), szóval én erre nem linkelek, na
• Yahoo! Mail - mármint az új, de ez persze igazából nem ér, és úgyis csak a kiválasztottak szűk köre láthatta eddig
• Zimbra - na ez első blikkre (első demóra) nagyon brutál, mail, de az outlooki értelemben, azaz naptárral és hasonlókkal kiegészítve, ezt azt hiszem, le fogom tölteni és kipróbálom igaziból (saját szerveren) 
• (a 37signals dolgait (ta-da list, basecamp, backpack) most kihagyom, azok már régiek - értsd több hetesek - és amúgy is mindenkinek a fülén folynak ki, gondolom)

A zászlóra természetesen az van kitűzve, hogy ezeknek az új generációs webalkalmazásoknak az Office feladatait kell átvenniük. Noha némelyiknél a desktopfíling már egészen jó, kimondottan kliensszoftverszerűek, azért még látszik, hogy gyerekcipőben jár az egész, szinte mindegyik nagyon fapados, kevés funkcióval - nem az UI-ra hanem a valós funkciókra gondolok . Viszont az átgondolt felülettervezés a legtöbbnél ott van, nagyon erős az egyszerűségre, átláthatóságra törekvés - részben ennek tudható be a szegényes funkcionalitás is -, és általános a kollaboráció, az objektummegosztás, a csoportmunka támogatása. Szóval az egészből az látszik, hogy a potenciál nagyon nagy, de még idő kell. Egy-két év múlva a web tényleg olyan platform lesz, mint ma mondjuk a windowsos desktop. (Édes istenem, mi lett volna, ha ez a technológia és szemlélet már létezett volna, amikor Larry Ellison a network computerről delirált...)

Hadd emeljem ki a tömegből a Writely szövegszerkesztőt, ennek a felülete és a funkcionalitása is teljesen rendben van, akár a demózáson túl is lehetne használni valami értelmes dologra - egyelőre nem fogom, de jó tudni, hogy már ezt a szintet el lehet érni. Aztán ott a Zimbra, ami ezt a szintet talán már meg is haladta, de róla lesz még szó.

Olvasnivaló: a slashdoton és a ZDNeten volt tegnap nagyobb roundup, ezekből válogattam én is, vagy meg lehet deliciousozni a web2.0 és ajax kulcsszavakat (pardon, tageket).

Elsősorban Ázsiában hódít a voiceSMS (aka bubble talk), aminek az a lényege, hogy mobilunkról SMS-hez hasonló, de nem írott, hanem hangüzenetet küldhetünk valakinek. Nyilván nem véletlenül pont ott népszerű, nehezebbek az írott nyelvek, kevésbé tudnak az emberek írni, meg még biztos van ezer más oka, amit nem vágok.

A VoiceSMS ára valamivel az SMS fölött van, de nem éri el a hívás költségét. Sokkal gyorsabb, mégis kifejezőbb, és 160-nál több karaktert lehet ledarálni szóban pár másodperc alatt.

A dolog persze nem új, még tavaly írt a TheFeature-ben Howard Rheingold arról, hogy miért nem ütnek eléggé a mobilos szolgáltatások. A cikk alapjául egy másik híresember, Scott Jenson tanulmánya, a Default Thinking (pdf) szolgált, amiben a szerző kb. azt állítja, hogy a WAP, MMS és társai azért lettek sikertelenek, mert alkotóik nem előre, hanem hátrafele néztek, azaz úttörő, egyedi szolgáltatások helyett olyanokat fejlesztettek ki, amik régi, meglévő dolgok mobilos adaptációi csupán. A példa, amivel párhuzamot von:

...likens the situation to the birth of motion pictures. The first moviemakers nailed cameras to stages. Cinema didn't blossom until D.W. Griffith used close-ups and sophisticated editing to invent the language of film.

Jenson egyébként négy szolgáltatást ajánl, mint lehetséges mobil killer appok:

• Olyan komplex MMS üzenetek, amikben kép, hang és szöveg kombinációjával egy ajándék típusú üzenetet hoz létre a küldő - ennek a fogadó oldalon nagy értéke lehet, mint emlék vagy hasonló.
• Tap - az üres üzenet, a vállonverés mobilos megfelelője, belefér a gondoltam rád vagy a most csináld és még sok más.
• VoiceSMS - erről van szó fent.
• SMS-alapú üzenőfal, azaz kettőnél több személyes SMS-váltás.

(A tap egyébként bejön nekem, mint ötlet.)

Jason Calacanis megint okosakat ír, ezúttal az öt nagy játékos (a Yahoo, a SkyNet Google, a Microsoft, az AOL és a Fox) napokban tett, némileg hangsúlyváltó bejelentéseiről. Ezek röviden a következők voltak:

• a Yahoo comingoutolt, azaz most már deklaráltan csap bele egyre több original content előállításába, szóval még inkább előtérbe kerül a content
• valamivel meglepőbb az a mai bejelentés, hogy a Google is erre mozdul, pontosabban a videóbizniszben próbálkozik, a Google Video az UPN múlt héten indult,nagyon sikeres Chris Rock-showját streameli (ami mellesleg szerintem a Flash egyetlen értelmes elképzelhető felhasználása, tudniillik a platformfüggetlen videólejátszás, de ez most mindegy)
• a Microsoft - szintén ma - bejelentette az MSN adCenter illetve az MSN Keywords szolgáltatásokat - mondjuk ez erősen várható lépés volt, a Google AdSense illetve AdWords szolgáltatása régóta piacvezető, a Microsoft maga is a Yahoo hasonló rendszerét volt kénytelen használni eddig, itt bevétel van, lépni kell

Természetesen egy csomó konvergencia és káosz van a mozgásokban, de ha a köd eloszlik, azt látjuk hogy:

• a Google és a Microsoft egyelőre dominánsan szolgálatatáscentrikus, és az is marad, így jobb, semlegesebb pozícióban tudnak együttműködni a nagy tartalomgyárakkal (médiacégekkel) - egyáltalán, ha valaki túl sok lábon áll, minden potenciális partner versenytársat lát benne
• a Yahoo viszont egyensúlyoz (vagy csak nem tud dönteni), a szolgáltatások és a tartalom frontján is keményen küzd
• míg a nagy szolgáltatásproviderek csak óvatosan nyúlnak a tartalomhoz, addig a második vonalbeli, hagyományosan tartalomközpontú cégek (Fox, CNET) bátran merészkednek idegen vízekre, azaz szolgáltatásokat ők is fejlesztenek
• a Microsoft egyértelműen feladni látszik az elmúlt években megszerzett kontentpozícióit - a nagy ellenfél a Google, arra akar hasonlítani
• a Google közben finoman kacérkodik és kikirándulgat a tartalom felé, de ez egyelőre nem igazi akarat - az AOL-ra most éppen pályázik ugyan, de az elsősorban internetszolgáltató, egyébként is inkább üzleti szempontok miatt érdeklődik, rossz lenne, ha a Microsoft venné meg, hiszen az AOL fő partnere most a Google

Calacanis arra jut, hogy még mindig a tartalom a király - a szolgáltatásoknak szükségük van a tartalomra, hiszen azt használják, keresik, rendezik, licenszelik, etc. - sőt, emiatt sokkal jobb pozícióban van, mint a 2000-ig tartó dotkom-érában, amikor még nem voltak a tartalom fölé épülő, azzal táplálkozó szolgáltatóóriások. És hogy ez az egész körmagyar tulajdonképpen tök izgi.