we, the media

(nem tudom a kitüntet rövid, vagy hosszú ű, én kérek elnézést, vagy ahogy a műveletlen amerikai mondaná: my bad)

Jonathan az Apple-hez 1992-ben került, de Steve Jobs emelte ki a koszból 1997 körül, pontosan ugyanolyan sikertörténet ez, mint Blumi Kardossal. A csávó gyakorlatilag az összes Apple termék mögött álló influenciális designer. Mindig is a Karotta által is sokat aposztrofált "function over design" filozófiát követte a termékek tervezésénél, talán a színes iMac-ek, voltak egyedül ebben az értelemben mellényúlások.

Hadd illusztráljam ezt egy személyes történettel! Amikor kb egy hete egy értekezleten ültem (felejtsük el a meeting kifejezést, mondom) éppen fogalom nélkül, tekintetem az asztalon levő PowerBook eszközre esett. Csodáltam, milyen gyönyörű termék. Minden porcikája egyszerűséget és erőt sugall. Megbizonyosodtam róla, hogy remekül költöttem el a pénzem. Később otthon édesanyám HP laptopjára esett a tekintetem. Ez nem új modell, de nem is őskövület. Szánakoztam, mert randa volt teliaggatva felesleges csicsával. Nem tudom, ki hogy van ezzel, de ha meglátok egy laptopot, aminek a trackpad-je mellől nem távolították el a Centrino, meg Windows XP matricákat, akkor mindig azt gondolom, hogy "na, ez is csak egy olyan".

Jonathan Ive egy dizájn guru, akit a Brit birodalom most kitüntetett egy "Order of the British Empire as a Commander" flekóval. Nem lovag, de az is valami! (Mások is kaptak ilyet, celebritások és a londoni robbantások után segédkezett arcok.) Megszólítás innentől: Mr. Jonathan Ive Commander, milyen cool már, simán ráírnám a névjegykártyámra.

(via /.)

Paul Thurrott postolt egy újabb adag képernyőfotót az új Excel és Word alkalmazásokból. Amit meg tudtam ezek alapján állapítani az az, hogy remek grádienses színező toolok állnak majd rendelkezésre az Excelhez! Magam előtt látom a megannyi színes chartot és cellát, amit a világ kitermel és amit megint nekem (!) kell majd bámulnom.

Annyira azért egy Excel designernek sem kell örülnie, mert 2006 októberében kerül csak boltokba. (Kérdés: mi a fene tart ezen ennyi ideig? Vagy a Vistán? Jó, jó, tudom. Egyébként szerintem a világ még ott tart, hogy ilyen szoftverek használatához a számítógép felhasználók többségének képzésre van szüksége. Durvul a kampány.)

update: Van azóta OneNote, Frontpage és PowerPoint is.

Mozilláék wikijében már olvasható a Firefox 2 roadmapje (vagy product planje), nem is friss, de nekem új. A Firefox 2 várhatóan hat hónap múlva, 2006. június 27-én jelenik meg számtalan béta és RC után. A fontosabb új dolgok között szerepel a teljes RSS integráció, új Bookmark & History modul, az Extension Manager, a tabok és a keresőmotor-felület turbózása, sőt, még Session Saver is szerepel a tervek között (tehát nem fog kelleni már azért is extensiont telepíteni, hogy megjegyezze a nyitot ablakokat).

Nem szerepel sajnos a tervekben az elfoglalt memória felére csökkentése illetve a sebesség növelése, ezek nélkül viszont nehezen fogok megtérni, bármennyire is elől szerepel a dolog az egyéni roadmapemben.

A hét kellemes meglepetése: működik az Eudora beépített spamszűrője! Eddig sose vitt rá a lélek, hogy bekapcsoljam, de mostanra már a bejövő levelek nagyobb része szemét lett (a kimenőkről nem is beszélve), így muszáj volt. És működik, elsőre, nem téveszt egyet sem. Létezik az, hogy haladás.

(És ha ez működik, akkor igazán létezhetne valami használható kommentspamszűrő is.)

Szabó Lőrinc: Esik a hó

Szárnya van, de nem madár,
repülőgép, amin jár,
szél röpíti, az a gépe,
így ül a ház tetejére.
Ház tetején sok a drót:
megnézi a rádiót,
belebúj a telefonba,
lisztet rendel a malomba.
Lisztjét szórja égre-földre,
fehér lesz a világ tőle,
lisztet prüszköl hegyre-völgyre.
Fehér már a város tőle:
fehér már az utca,
fehér már a muszka,
pepita a néger,
nincs Fekete Péter,
sehol,
de sehol
nincs más
fekete,
csak a Bodri
kutyának
az orra
hegye
és reggel az utca, a puszta, a néger,
a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter
és ráadásul a rádió
mind azt kiabálja, hogy: esik a hó!

Ezt a felvételt a Sztahanov szerkesztőségében készítettem ma reggel. Havazás a fővárosban!

Az Amazon blogszolgáltatásszerűséget indít könyvszerzők (magyarul: írók, egyelőre tucatnyiról van szó) számára, hogy szorosabbra húzza a szerzők és olvasók közötti szálakat (participáció!) illetve persze azért, hogy a blogokkal növelje a látogatottságát illetve forgalmát. Kommentezni régóta lehet az egyes műveket, de az mégis egy másik minőség, ha igazi párbeszédet sikerül létrehozni, egy folyamatos, online író-olvasó találkozót. Nos, egyelőre azért nem tartunk még itt, úgy tűnik, se kommentezési lehetőség, se RSS nincs ezekben a szerzői blogokban (az Amazon nem is blognak, hanem üzeneteknek hívja őket), vegyesek a reakciók, kicsit bizonytalan még, mi is akar ez lenni.

Ami ebben nagyon jó ötlet lehet, az az, hogy valaki végre a blogok influence erejét használja ki, hiszen az, aki egy író blogját olvassa, közel kerül hozzá, szinte biztos, hogy meg fogja venni az író új könyvét is. Már ha ezekből igazi blog lesz.

(via scripting news)

Az ünnepek utáni statisztikák közül az egyik érdekesebb darab az, hogy míg a Google toronymagasan vezeti a keresőstatisztikát, nem tudja ezt az előnyét aprópénzre váltani, azaz a Yahoo! és az MSN keresője is több juzert küld át kereskedelmi szájtokra, mint a Google. Egész pontosan a Yahoo! a leghatékonyabb 16.11 százalékkal, az MSN 15.99, míg a Google csak 14.46 százalékkal járul hozzá a kereskedelmi szájtok látogatóihoz.

Az Intel 15 év után lecseréli Intel Inside logóját egy új, egyszerűbb változatra, a januárban induló új kampányok már ezt fogják használni. Az 'Inside' szó nem tűnik el teljesen, az egyes  processzorok egyedi, nagyobb logójában szerepel majd, de külön, a sarokban, az Intel szótól távol.

Párhuzamosan a logócserével a Pentium megnevezést is kikoptatják, az új processzorok nevében már nincs benne, a Yonah pl. 'Core Solo' néven fut majd.

(via Slashdot)

Úgy tűnik, Liberal Cowboy végleg otthagyta Paul Scrivenst, elbúcsúzott a JOAB hasábjain, ami persze magában nem jelent sokat, viszont már fel is tűnt egy újabb blogban (cowboyspoke), és azt ígéri, egy hét múlva jön a nagy dobással, ami majd minden eddigi blog networköt a romlásba dönt. Addig is, teaser:

Blog Networks suck. Friends are the way to go.
... I learned what I would do if I started a blog network. First things first. Never set out to start a blog network. Set out to make some friends and build people brands. What I mean is go out do something with passion and do it great.

Scrivs kommentje itt.

A Kultplay írt a Bloody Mary című South Park epizód megpróbáltatásairól, annyit pontosítanék, hogy az eredeti időpontban, december hetedikén természetesen lement az adás, a vita csak a tegnapelőtti elmaradt ismétlésről folyt. A kérdéses epizódot a hírverésnek köszönhetően nyilván sokkal többen töltik majd le az internetről és nézik meg, mint amúgy tették volna - ennyit a cenzúráról 2005-ben.

(Letorrentezhető pl. innen, kb. tíz perc alatt.)

angelday: Mac-en csak hat perc.

A Pew Internet & American Life készített egy felmérést a férfiak és nők aktuális internetezési szokásairól, PDF-ben letölthető itt, néhány dolog nem annyira összefoglaló, hanem kiragadott jelleggel:

• Az USA-ban a felnőtt nők 66, a felnőtt férfiak 68%-a internetezik. Ebben tehát nincs különbség, de a szám maga, lássuk be, brutális. A felnőtt lakosság kétharmada használja az internetet! Uh.
• Míg a férfiak egyszerűen mindenféle dologra használják az internetet, a nőknél elsősorban a kapcsolatépítés illetve a meglévő kapcsolatok ápolása domináns. Így sokkal aktívabban kommunikálnak, többet emaileznek, illetve az emailt sokkal szélesebb körű (a témákat és a személyeket is beleértve) kommunikációra használják, mint a férfiak.
• A fiatalabb korosztályban (és a feketék között) a nők, az idősebben (és a fehérek között) a férfiak az aktívabb netezők.
• A férfiaknak inkább van szélesávú kapcsolatuk otthon, és hajlamosabbak az intenzívebb netezésre, a napi többszöri bejelentkezésre, mint a nők.

Mindazonáltal a százalékok közötti különbség döbbenetesen kicsi, nagyítóval kell keresni az igazi különbségeket.

A Bloomberg szerint jövőre 32%-kal nő az online hirdetési piac a korábban becsült 21% helyett - kétségtelenül nem ez a nap legizgalmasabb híre, viszont fontos. Az USA-ban így 16 milliárd dollár felett lesz az éves reklámköltés jövőre. A számok nem egyszerű becslések, a TNS piackutató nemrégi felmérése is megerősíti őket.

Ami nem olyan jó, az az, hogy a színes szagos hirdetések piaca nő a legjobban, 66%-kal, fúj.

Csak viszonyításként, az idei hazai online reklámpiac 4-5 milliárd forint körül van (ha jól számolom, mert konkrét adatot nem találok). Ez azt jelenti, hogy az USA online költése 600-szorosa a hazainak, vagy ha fejenként számolom, akkor 30-szorosa. Ajvé.

Küldjetek pénzt! Még több pénz kell!

(via John Battelle's Searchblog)

Rakjuk a hármat egymás mellé szimbólumokkal (freedom szimbólum egy "Forum Snowboards" f betű lol) és máris megvan a killer Fedora logó:



Én azt gondolom, hogy ez egy gitárpengető ikon és akármilyen ideológiát raknak mögé, az is marad. A Matávnak volt a T-Com előtt ugye az a csigás logó - ott is olyanokat magyaráztak mögé, hogy öröm volt a kacaj. Sajnos azt hiszem minden dezigner ideológusnak el kell jutnia arra a szintre, hogy észrevegye: az ideológia bármilyen zseniális, mit számít, ha a logó mediocre. És viszont!

Ezt adom útravalónak az új esztendőre!

(via Airbag Industries)

Mivel az AOL-Google üzlet bejelentése óta elszaparodtak a híresztelések arról, hogy az AOL kiemelt, grafikus hirdetéseket kap a kereső találati oldalain, illetve úgy en bloc elmérgesedtek az ezzel kapcsolatos találgatások, a Google saját blogján próbál tiszta vizet önteni a pohárba, nagyjából cáfolva a rémhíreket. Beidézem a legszívderítőbb részt:

There will be no banner ads on the Google homepage or web search results pages. There will not be crazy, flashy, graphical doodads flying and popping up all over the Google site. Ever.

Azért a dolog nem ennyire fekete-fehér. A blogoszféra krémje akítvan vallatja Marissa Mayert (aki a Google felelős embere az ügyben), ld. még John Battelle interjúja. Az árnyaltabb kép szerint ha klasszikus bannerek nem is, de valamennyire grafikus hirdetések azért lehetnek a Google oldalain a jövőben. Az üres keresőoldalon persze továbbra sem lesznek reklámok, a találati oldalon viszont lehet, hogy lesznek ilyen enyhén grafikázott hirdetések. A Google személyre szabott nyitóoldalán pedig ennél durvább grafikus bannerek is jöhetnek majd.

(via Google Blogoscoped)

Pollner írja - a sztahanovot, Doranskyt és az IT-lábjegyzeteket hozva példának - hogy a hazai metablogok (bár ez nem tudom mit jelent pontosan) inkább szigetként viselkednek, mint klasszikus blogos hálózati csomópontokként. Ebben van igazság, de oka is van.

Könnyű magyarázatként mondhatnám azt, hogy így szeretem, ld. "Some men are islands. I'm a bloody island! I'm bloody lbiza!". De nem. Egyszerűen nincs olyan erős és informatív hazai tematikus bloghálózata a sztahanov körüli témáknak - egyelőre! -, ami felvehetné a versenyt a külföldi forrásokkal (vagy ha van, az inkább via, nem igazi forrás). Lokalitása ezeknek a híreknek pedig végképp nagyon kicsi van.

Aztán sajnos ott van a lustaságfaktor is (nevezzük időszűkének), hiszen a maroknyi mégis létező hazai forrást lehet, hogy intenzívebben kellene hivatkozni, de ez az átlagnál nagyobb feldolgozást igényel (gondolkodós posztok). De akkor is túl kicsinek érzem a szóbajöhető kört ahhoz, hogy párbeszédet imitáljunk. Több blogger kellene az asztal köré, nincs meg a kritikus tömeg. Szerintem. (Nem is biztos, hogy szükég van 100 darab IT-blogra.)

(Ami a dolog másik oldalát, az idefele mutató hivatkozásokat illeti, arra nem lehet panasz, ide sok száz link mutat, de erről persze nem a sztahanov tehet, hanem aki linkel.)

Hogyan lehet maximalizálni egy laptop aksi élettartamát, mik a hüvelykujj szabályok, amik nélkül nem lehet meglenni?

Az Apple siteon azt javasolják, hogy havonta egyszer csutkára szárítsuk ki a telepet, aztán egy menetben töltsük fel.

Greg azt javasolta, hogy amikor csak lehet ne sleepeljünk, hanem rendesen shutdownoljunk, mert ő csak sleep módba teszi (gyk: lecsukja a phaedőt) és azóta lement olyan 45 perc körülire a max fényerő melletti egy charge.

Eddig ez a két tudás van birtokomban, ti mit tudtok? Nem lammer userek vagyunk, hanem Google tudás-szomjazók, birtoklók, megoldók, osszuk meg, amink van!

Nekem most 2.5 - 3 óra a maxi fényerő melletti elemidőm, ami nem sok és nem is kevés. 4-5 órát szeretnék, a cica rúgja rá a tejescsuprot, vágná agyon a háromágú tölgy!

Uj Péter lenne a megmondhatója, hányan csináltak Magyarországon cikit magukból, amikor könyv alakban előjöttek különféle rendszerezésükkel, amikkel a könnyűzenét akarták rendszerbe foglalni -- all have failed. (Nekem személyes kedvencem Jack Black interpretációja a rock zenéről a School of Rock filmben.)

2000. január 6-án néhány zenész és technokrata - ezúttal az amerikai prérin - leült azzal a szándékkal, hogy akkor most ők is megteszik ugyanezt. De nem hierarchiába foglalják a zenei irányzatokat, nem ám, hanem ízekre szedik a zenéket és olyan stílusjegyeket keresnek, amik jól jellemzik az adott darabot. Többet is akár. Ez már a vérbeli 2.0 gondolkodás, taggeljük szijjel a zenéket, ne legyen alá-fölérendeltségi viszony, aztán csak szűrjünk, csak szűrjünk minél szofisztikáltabb módon. Így született meg a "Music Genome Project".

"Tudnátok olyan zenét játszani, amit szeretek?"

Valahogy ezzel a kérdéssel fordultak Tim Westergren-hez (egyik alapító) a barátai, amikor megtudták, hogy mi ez az egész projekt. Érdekes beszélgetések vették kezdetüket, aztán megszületett a Pandora.com. Web alapú Flash zenehallgató megoldás, ami egy beírt stílust, vagy előadót mintául véve megpróbál olyan jellegű számokat játszani. DJ with AI.

Az interface meglepően egyszerű és jól használható. A beadott keyword alapján máris elkezdünk hallgatni valami muzsikát és automatikusan ugrunk is a következő számra, ami "más, de ugyanolyan jó" lesz. Ha mégsem tetszene a soron következő szám, akkor egyszerűen adunk neki egy lefelé mutató hüvelykujjat és máris jön a következő. Élvezetes meló közben hallgatni.

20 percig bárki ingyen hallgathatja, regisztráció után (ami nem kerül pénzbe) pedig megszűnik ez a limit és akár 100 rádió adást is készíthetünk magunknak. Vérbeli 2.0 üzleti modell. Gondolom pénzt azzal keresnek, hogy iTunes-en illetve Amazonon meg lehet vásárolni az aktuális zenéket egy klikk után.

Azon töprengtem még, hogy milyen utter-cool lenne, ha iTunesben alapból lenne Pandora. Amíg ez nincs, addig is van Flash alapú player, amit akár ilyen frankón is össze lehet kompaktosítani és még "megy" is a Safari brushed metal skinjéhez lol:



PS: Nekem annyira megtetszett egyébként a szolgáltatás, hogy a Pandorán található központi mail címre írtam egy lelkendező emailt "I LOVE THE SERVICE" subjectű sorral, mire nem más, mint Tim Westergren írt választ, hogy ha már ilyen f_sza gyerek vagyok, hadd küldjön el egy pólót. Nem hiszem, hogy gyakorlat náluk az ilyesmi, de ilyenkor azért megdobban a szívnek nevezett húscafat. Éljen.

Dave Winer három éve használ iPodot / iTunest, sokat posztol róla, kap a cucc hideget és meleget is egyaránt, most épp a hideg van soron. Winer egyik kollegája, Rex Hammock, PowerBookjában tönkrement a merevlemez, így elveszett az összes, iTuneson keresztül letöltött zenéje (na nem ő az első). Az Apple természetesen azt mondja, backupolni kellett volna, Hammock meg azt, hogy az iTunes Store pontosan tudja, mikor mit vásárolt, a jogok csak nem vesztek el az adatokkal együtt - amik egy Apple hardvereszköz hiábájából mentek gajra ugye, de hát mégis. Winer viszont azon van kiakadva, hogy mi az, hogy backupolni kellett volna, mert szerinte erre az iTunes user interface alkalmatlan, és amit ír róla, azzal életem iTunes-felhasználóként eltöltött rövid, de rémes időszaka alapján mélyen egyetértek: 

The user interface on iTunes is awful. It's the worst piece of crap I've ever used. People would tell me when I was a Windows user that it was because the Windows version of iTunes is crap but the Mac version is easy. Well, both programs are head-up-butt impossible to figure out. The user model makes no sense. When is something on the iPod? How many copies of the music do I have? Where the fcuk are they? How do you delete something? Is it really gone? Why does it wipe out the contents of the iPod when I don't say it's okay to?

I don't understand how they get people to buy so much music on their store, I wouldn't give them a dime. I buy the CDs and scan em in. Someone bought me a copy of Alice's Restaurant as a present when I got the new iPod. Well that was gone in less than a week, never got to play it once. What did I do wrong? I swear, I have no idea, and I'm a professional software designer. What about the poor schnook who is just a user?

Word!

(Dave egyébként kivételesen másodszor villant egy héten belül, karácsonyi posztjával is belopta magát a szívembe.)

Egy jelentőségéhez képest meglehetősen elhanyagolt témát boncolgat újabban Dave Winer: a különböző blogmotorok közötti adatcsere kérdését.

Itt most nem elsősorban a menet közbeni adatcserére kell gondolni - azt az RSS-eszközök többé-kevésbé lefedik - hanem egy blog teljes adatmennyiségének mozgatását a különböző eszközök között. Magyarul azt, amikor egy blogger költözködni akar.

A piac természetesen néhány pragmatikus megoldást kifejlesztett már, pl. a Movable Type által generált export file formátumát a legtöbb blogmotor képes megemészteni. Nem csoda, hiszen az MT elterjedt, ráadásul sok a wannabe, más blogmotor felé kacsintgató szökevény. Az csak véletlen(?), hogy az ügy mostani felmelegítése mögött is a Movable Type, pontosabban a TypePad sorozatos gyengélkedése húzódik meg, a bloggerek ugyanis ki vannak szolgáltatva egy konkrét blogszolgáltatásnak - mennyivel jobb lenne, ha adataik összecsomagolva, indulásra készen mindig ott pihennének valahol, és vészhelyzetben rövid idő alatt be lehetne pakolni őket egy másik blogmotorba.

De miért nincs valami szabvány, pont erre, hiszen a blogok strukturája, belső felépítésük meglehetősen hasonló? Kevés blogmotor áll elő valamilyen export formátummal - de akkor már az saját -, a legtöbb önző módon csak olvasni szeret (persze, ha a juzer már bejött hozzánk, nem engedjük el).

Winer egyébként - a közös formátum nyilvánvaló szükségességén túl - három pontra lyukad ki első körben (bár ezek sajnos már nem az általános interophoz, hanem konkrétan a TypePad-krízishez kapcsolódnak):

• az export legyen automatikus, ne kelljen hozzá a juzer beavatkozása (tehát valami időzített, minden nap lefutó backup kell)
• az exportált adatokat másik rendszerben kell tárolni (Matt Mullenweg a kommentekben megemlíti, hogy sok juzer egy praktikusan végtelen kapacitású Gmail accountra emailezi el éjjelente a backupját, mivel a WordPressben van ilyen plugin)
• szabadon átirányítható domain (feltéve, hogy a felhasználónak saját domainje van - szerintem ez a pont a legkevésbé megoldható, a juzerek 99%-ának nincs saját domainje, nincs is ehhez megfelelő infrastruktúra, felesleges is lenne)

Kár, hogy idealista módon elviszi erre, szerintem a közös formátum lenne a kulcs, de az így el fog sikkadni, amíg a fenti három pont lehetetlenségén vitatkozgatnak. Winer egyébként nagyon szeretne moderátor lenni a motorszállítók között, de azok nem nagyon izgulnak rá a témára, bár a kommentekben a WP, a Blogware és a 6A is megnyilvánul.

Most, hogy a Microsoft is elfogadta a Mozillának a feed ikon ajánlását (kb úgy néz ki, mint a Sztahanov favico-ja lol) itt az idő, hogy az open source 2.0 is lépjen egyet. Matt Brett fogta magát és elkészítette a narancssárga firefoxos feed ikon vektoros, színezhető változatát. Sőt, külön domaint és site-ot is készített az ügynek: feedicons.com

Nekem azért különösen szimpatikus a téma, mert - kellő penetráció esetén természetesen - nem kell tovább a szutymálék narancssárga RSS meg XML gombokat figyelni, hanem az egységes szindikált tartalom inkonokról tudni lehet, mire való. Egy ikon mind felett.

Mivel Matt Brett még forrás állományban is elérhetővé (hence opensource!) tette a feed ikonokat, ezért a Sztahanov most megragadja az alkalmat, hogy bemutassa az ikonok "sztahanov blue" és "sztahanov pink" változatait! (Hozzáadott érték!!)



Klassz nem? (Keret nincs az ikonokon, csak most nem tudtam leszedni.)

Aki 2000-2001 környékén az Indexben dolgozott, bizonyára felfigyelt arra, hogy Fester és ADT, az akkori környezetemben levő Mac OS 9 userek egy Audion nevű MP3 lejátszót hajtanak. Megfigyeltem én is a szoftvert, annyi bizonyos, hogy tetszett az alpha channeles skinezési lehetőség, amit Windows architektúrán azóta sem láttunk még (csak Vistán, ugye, tök más ablakozás -- végre.. de későn! Nagyon későn!).

Hosszú történet röviden: az iTunes megjelenése és ingyenes volta persze megölte az Audiont is. (Kis kitérő: Windowson a Media Player nem képes ugyanerre a WinAMP-pal, akkora lol b_zmeg, hogy el se hiszem. Azaz pontosan elhiszem, inkább szánalmas.)

Az Audion készítői közül az egyik, Cabel hosszas cikkben írja le az egész sztorit. Nem új olvasmány, de baromi élvezetes és.. helyenként nagyon moving. Teljesen közelre hozza az egész élményt onnan, hogy majdnem sikerült egy meetinget összehozniuk az Apple-lel, aztán az AOL-es tárgyalások miatt elmaradt, végül az Apple a másodikokkal csinálta meg az iTunes-t helyettük. Aztán az ominózus MacWorld, ahol odament Steve-hez, erről még fotó is van:



(Érdemes egyébként a kis linkeket is végigkattintani a sztoriban, baromi jó dolgokat túrt fel Cabel.)

A Panic, mint cég azóta jól van, zászlóshajó termékük a Transmit, aminek van olyan módja, hogy ikonra rádobja az ember az állományait, aztán máris tölti fel a szerverre és akkor a kis autó (mert az az ikon ti.) elkezd mozogni. Loop erről így: "engem az ilyen kis finomságokkal lehet megfogni".

A dolog érdekessége számomra az, hogy mindez mit jelent nekünk kis szoftver fejlesztőknek. A Panic-os fiúk nem sírnak, sőt, a seggüket verik a földhöz, hogy Steve hajlandó volt 15 percet szánni rájuk és még a véleményét is keményen megmondta nekik: "mit gondoltok, meddig fogjátok tudni ezt csinálni?" (emlékezetből írom, de a lényeg ez).

Én nem hibáztatom az Apple-t. Ők csinálják azt, ami legjobban felfogott önérdeküknek megfelelő, ha néhányan elhullanak az úton, akkor elhullanak, ez van. Érzem ugyanakkor a keser-édes cukorkát a Panic-osok szájában, amikor meglátták az iTunes-t. Ők foglalták ugyanakkor jól össze: "ha a konkurencia ikonjára kattintok reggelente a gép bekapcsolása után, akkor ez jelent valamit" (ismét csak pongyolán írom).

És így van ez rendjén, találja meg magának a fejlődési irányt és ne kezdjen el nyavalyogni fölöslegesen. Az ipari forradalom géprombolóiról ugyanez a véleményem, nem lehet a fejlődés útjába állni, meg kell találni a reális hasznosulását mindenkinek, még akkor is, ha éppen úgy tűnik, hogy lenyomtak valamivel. Semmi sem szolid ugyanis, ez a piaci verseny lényege.

Ez az útravalóm - mondjuk magamnak - itt az esztendő-forduló előtti napokban.

(Ezen post szerzője egyébként rendelkezik valódi Transmit licensszel, amire némiképp büszke is - ha másért nem, azért, mert a saját fizetéséből vette és nem pedig engedélyt kért a szüleitől részletes indoklással, melynek alapját olyan argumentációk képezhetnék, hogy pl "és mire való az ef-té-pé?" meg "és az neked miért kell?" sőt "az akkor gyorsabb, mint az ímél?". Ugyanakkor az FTP, mint file cserélő megoldás a széles tömegek számára egy nagy majomparádéság! Tessék dropsend.com szolgáltatással nagy fileokat küldözgetni egymásnak. FTP for nerds and strictly for werk.)

Hivatalosan is megjelent második kedvenc blogmotorunk új változata, a WordPerfectPress (opsz, durván frajd) 2.0 letölthető innen. Közben a honlap is megújult, legalábbis pár nappal ezelőtt még nem ez volt (természetesen a régi jobban tetszett).

A WordPress szekere nagyon szalad, és akárhogyis bénáznak, ki fognak jönni egy multiblog/multijuzer verzióval valamikor a nem túl távoli jövőben, és akkor még jobban fog szaladni. (Sztahanov jóslatát hallottuk.)

angelday: Multiblog, multiuser TBD? Eh, marad a MovableType.

sztahanov: Egy blogon belül multijuzer. Igazi multiblogos tool van vagy tíz másik, úgy értem, az őskövületeken kívül.

Múlt héten, egész pontosan december 21-én volt Sztahanov századik születésnapja, és én nemhogy egyszerűen elfelejtettem, hanem pontosan azon a napon dobtam ki szegényt a fejlécből (de a baloldalon tovább él!) az ünnepi logó miatti átszervezés keretében.

Egy kis ünnepi guglizás keretében találtam ezt a kellően optimista képet Alekszej Girgorjevicsről, amiből egyúttal az is kiderül, hogy a Time magazin címlapjára is felküzdötte magát, mág 1935-ben, a rekord évében, természetesen van cover story is hozzá, de az már a fizetős részen, úgyhogy nincs link.

Sztahanovról a Wikipedián is van szócikk, de eddig nem vettem észre, mert nem jöttem rá, hogy az angolweben stakhanov a helyes írásmód, nem pedig stahanov.

Happy Birthday!