we, the media

Valószínűleg holnap indítja az Index régóta tervezett, vadiúj, nagy durranás típusú szolgáltatását. Kémeink belenéztek és vovoztak, mert a téma feldolgozását meglehetősen internetesnek találták, nem beszélve az AJAX-tól csöpögő oldalakról, illetve arról, hogy szemrevételezés közben a nanobotok köröttünk kerengő felhői a participáció illetve a kommuniti szavakat suttogták, jól érthetően. Szóval ez egy adatbázis, amibe bárki kontributálhat, ha akar, ehhez klassz felületek vannak benne (de azért nem egy wikiről van szó, szerkesztői kontroll működik), és jól integrálódik a lap szerkesztett, igazi tartalmához.

(Csak második szezonosoknak!)

Ha valaki nem csak nézni szeretné a Lostot, hanem kicsit át is élni, nos, a Konfabulatorhoz kijött egy widget, ami Macen és Windowson is fut, és a Hatch-beli visszaszámoló rendszert jeleníti meg a desktopon, képben, hangban, működésben élethűen, amennyire csak lehet. (Nem tudom, mi történik, ha lejár és nem ütjük be a számokat, még csak egy órája megy.)

(via TV Squad)

A Think Secret értesülései szerint (be szoktak jönni) már a januári San Francisco-i Macworld Expón bemutatja az Apple az első Intel processzoros iBookokat, méghozzá az olcsóbb kategóriában. A pontos processzortípust és árat még nem lehet tudni, de az iBookok ára mindenképpen csökkenni fog, hogy még több ingadozó Windows-felhasználót tudjanak elérni. Valószínű, hogy a Pentium M-et leváltó, Yonah kódnevű mobil processzor kerül majd az iBookokba, bár az még nem világos, hogy annak egy- vagy kétmagos változata.

A komolyabb gépekekben csak később jelenik meg a Pentium. Ennek az a fő oka, hogy mintegy 30%-os sebességcsökkenéssel kell számolni addig, amíg a PowerPC-re írt programokat a Rosetta emulátoron keresztül lehet csak futtatni Intel processzorokon, és ezt a drágább gépek felhasználói kevésbé bocsátják meg. Persze ahogy a szoftvergyártók átdolgozzák termékeiket Intel-platformra - kb. jövő év közepéig -, ez az overhead eltűnik.

Jeff Jarvis azt írja, hogy a smarter way bizony a Yahoo!-nak az a stratégiája, hogy minél több független bloggal próbál kapcsolatokat kiépíteni. Persze ezt az AOL blogfelvásárlós stratégiája ellenében mondja - mivel egyszerűen túl sok blog van ahhoz, hogy megvehesd őket. Calacanis  szerint viszont Jeff egy okostóni, aki a partvonalon túlról szereti megmondani a frankót, és persze azzal riposztol, hogy az ő blogjai immár komoly médiabrandek, nem pedig énblogok, amikből milliók vannak.

Michael Arrington kicsit az ellenkezőjét mondja, mint Jeff Jarvis, szerinte a nagyok csak kontrollált minőségű tartalmat hajlandók maguk alá integrálni, ergo csak relatív kevés számú blogot húzhatnak magukhoz.

De az is ott van a levegőben, hogy amikor egy nagy bevásárol egy bloghálózatot, akkor szinte biztos, hogy annak lesz olyan eleme, amit nem lehet beilleszteni a nagy meglévő tartalmi policyjába. Konkrét példa erre a Weblogs. Inc. HackADay blogja, ami kimaradt a felvásárlásból, de a Yahoo! valószínűleg a Gawker Fleshbotját sem tudná integrálni, ebből a szempontból jobb a lazább kapcsolat, a nagyobb függetlenség.

Ha már a kontroll, a Yahoo! bizony kontrollálja a Gawkerből átvett tartalmakat, még ha a cenzúra olyan buta is, hogy maga paródiájává válik, a képen látható, hogy a Dick szót kicsillagozták az amerikai védelmi miniszter nevéből, lol. Itt lehet megnézni a Yahoo!-n.

Végül Calacanis azon sír, hogy nem hívták meg arra a Yahoo!-Gawker-Huffington közös bulira, ahova sajnos engem se, node őt meg szokták, és egyébként is a Nick már nem szereti őt. (Képek a buliról itt.)

John Battelle a tegnapi New York Timesban immár sokadszor próbálja megfogalmazni, hogy miért nincs új lufi. (Mindig kicsit máshogy mondja, de azért a lényeg visszaköszön.) A tegnapi négy érve az, hogy:

• Ez a web nem az a web (persze, ezért hívják 2.0-nak, haha.) Sokkal hatékonyabb, mert jobbak a technológiák, több a szélessáv, olcsóbbak a nagy tömeget kiszolgálni képes szerverek. Fontos elem, hogy a nyílt forráskódú technológiák beértek, gyakorlatilag minden feladatra lehet jó kiindulási alapot találni, nem kell drága szoftvertechnológiát venni, a fejlesztési ciklusok is rövidebbek. Az új webes vállalkozások így sokkal kevesebb pénzből indulhatnak ma neki, mint a múltkori lufi-érában. (Természetes, hogy közülük sok elhullik majd, hiszen nagyon sok hasonló szolgáltatás van, de akkor sem milliós veszteségekről lesz szó.)
• Nem a befektetők, hanem a vállalkozók és a geeknépség hajtják előre ezt az új fellendülést. Ez pl. azt jelenti, hogy nem a pénz az egyetlen prioritás, a web 2.0 alkalmazásainak van egy erős misszionáriusi vonulata is. De a lényeg persze az, hogy a fejlődés iránya nem csak és kizárólag a ROI maximalizálása, egészségesebb fejlődési utakat lehet választani.
• Jól lehet keresni végre a weben - ez azt jelenti, hogy mindenhova eljutnak a látogatók. Az előző lufinál sok cég veszte volt az, hogy nem tudták magukra húzni a kritikus látogatótömeget, mert a web nem volt eléggé átjárható. A keresés fókuszba kerülésének további haszna is van, egyrészt rengeteg vállalat működik úgy, hogy a keresés valamilyen formája része az üzleti modelljüknek, másrészt az új, keresésekre épülő hirdetési rendszerek szinte tetszőleges webes szolgáltatás pénztermelői lehetnek, már azok kritikus, korai életszakaszában is.
• Nincs részvénykibocsátás - amennyi pénz kell az induláshoz, azt az angyalok és VC-k össze tudják dobni, nem kell IPO. Az igazi növekedés iránya inkább az, hogy egy erős szakmai típusú vállalat vásárolja fel a kishalat, mint mondjuk a Yahoo! vagy a Google - jó, nem mindenki annyira szerencsés, hogy a Google akarja felvásárolni, de vannak kisebb nagyok is. 

(via Jason Calacanis) 

Lázas vagyok és kialvatlan, fáj a torkom, plusz hírfronton is nagy a lemaradás, nem beszélve a régóta esedékes plasztikai műtétről, ami a múlt hétvégi mayhem miatt akkor elmaradt. Viszont este megnéztem egyben a két friss Lostot, így most megint spoilerveszély nélkül túrhatom a netet, ki ölt meg kit, illetve voltam osztálytalálkozón, bent a régi iskolában, és felírtam krétával pár táblára, hogy matula.hu.

Tehát most szeretnék sokat aludni, egyben.

Mit függöny, vasfüggöny!

Ma délelőtt hirtelen felindulásból felraktam az Office 12-t (legfeljebb majd egész hétvégén újratelepítek megint, nem gond). Természetesen felülírta az Office 2003-at, de nem baj, mert így legalább kénytelen leszek használni, ami a legjobb út a megismerés felé. (Itt most be kell vallanom, hogy annak idején szerepeltem a magyar Microsoft által készített Office XP reklámfilmben, erre nem vagyok büszke, de nem volt választásom, vezérigazgatói utasításra tettem, mea maxima culpa!)

A Worddel kb. tíz percig játszottam, és már értem, hogy működik az új felület! (Ld. korábban, A WYSIWYG vége). Más kérdés, hogy vajh kitépem-e a hajamat holnap, amikor majd konkrét céllal nekiállok szerkesztni valamit, meglássuk.

Az Outlookot csak kíváncsiságból indítottam el, nem vagyok felhasználó. Hát ez sokkal jobban hasonlít az előző verzióra, mint a többiek, nem gyúrták át annyira a felületet. Nagyon klassz viszont, hogy a leveleket színekkel lehet kategorizálni! Engem az ilyen aprónak tűnő, de nagyon hatékonyan használható dolgokkal lehet megvenni. De azért nem váltok. Az Excel a Wordhöz hasonló, itt is feladattípusonként változó toolbarok vannak, bár biztos nem így hívják már őket.

Tehát most megpróbáljuk az együttélést, ha van tanulság, megosztom majd.

Magyarországon először! Csak a sztahanovon! Jimmy Wales október közepén járt pesten a re:activism konferencia apropóján, és több interjú is készült vele, a sztahanov podcasting alosztálya  a Magyar Narancs interjújának muszterjét szerezte meg, aki kérdez: Csordás Attila.

A vágatlan felvétel letölthető innen, kicsit több, mint húsz perc és húsz mega. iPoddal készült (iTalk mikrofonnal), ezért különösen javasolt iPodon is hallgatni. 

Na még egyszer foglaljuk össze az interjúlinkeket, elvégre a magyar sajtó ritkán jut túl Colin Firth-en, és most mégis:

Jimmy Wales interjú a 168 órában

Jimmy Wales interjú az Indexen

Jimmy Wales interjú a Magyar Narancsban

A Google (nincs ma más cégről hír, ez van) 40 millió dollár körüli összegért megvette a Riya - leánykori nevén Ojos -, képfeldolgozó szoftvertechnológiát és webes képszolgáltatást fejlesztő céget. A Riya szolgáltatása még el sem indult, bár ez néhány napon (órán) belül várható. Egy mintegy húsz fős startupról van egyébként szó (fele az USAban, fele Indiában). A szoftver felismeri, mi van a képen, tehát arc alapján azonosítja az embereket (nem hiszek benne), illetve a képen lévő feliratokat is értelmezni tudja (majdnem kizártnak tartom - bár az előbbinél azért egy fokkal kevésbé -, hogy ezt értelmesen lehessen használni).

Om Malik azt mondja, a képszolgáltatásban a Yahoo!-Flickr mögött messze lemaradó Google egyszerűen kénytelen volt megvásárolni a céget, különben ezen a fronton végképp csatát veszít, egyébként is van egy olyan iránya a Google felvásárlásainak, hogy ígéretes startupokat korai szakaszban vásárolnak fel a versenytársak orra elől.

Malik persze nagyon téved, mert teljességgel nyilvánvalóak a Google igazi szándékai: arra kell nekik a szoftver, hogy a végső ufóinvázió előtti pillanatokban az összes embert arc alapján össze tudják kapcsolni az illető gmailes postafiókjával, és ekkor egy robothang mindenkinek a saját leveleiből fog felolvasni szomorú részeket, pár perccel az apokalipszis előtt. (A robothangon felolvasó technológiát fejlesztő céget szerencsére még nem vásárolták fel, de ha ez a hír megjelenik a sztahanovon, akkor szerintem mindenki szaladjon szerteszét!)

Azt hiszem, most elpukkan néhány üveg pezsgő ufóföldön, mert a Google részvényeinek árfolyama elérte a 400 dolláros álomhatárt! Mondjuk én ezt már tegnap megjósoltam, azt hiszem, tőzsdéznem kéne.

Mondjuk tény, hogy a Yahoo! is ötéves csúcson zárt tegnap.

Pollner becsukja az e-Médiát és átköltözik a HVG ernyője alá (nem derül ki a pontos viszony pollner és a HVG között). Az új blog neve Médiablog, és ahogy látom, már jó egy hete megy. Első blikkre szebb dizájn, kicsit populárisabb bejegyzések (lehet, hogy csak kicsi a minta, vagy félrelátom, de nekem ez inkább blogokról és internetről, mint az online újságírásról szól, mármint az e-Médiához képest) és gyakori frissítés. Feedek, stb. átírva!

Azt olvasom a Kultplayen, a Google is szerepel a magyar(!) Nagy Testvér díj idei jelöltjei között a következő ajánlószöveggel:

A Google: A meghívásos alapon működő gmail levelező szolgáltatás adatkezelési nyilatkozata miatt. A jelölés szerint a cég deklaráltan sohasem törli a létrehozott postafiókok tartalmát, tehát a leveleket akkor is megtartja, ha a felhasználó megszünteti a postafiókját. A jelölés rámutat: mindez lehetőséget ad a Google-nak a felhasználók tipizálására, üzleti profilok készítésére.

Na ja, az rendkívül kúl dolog 2005-ben, hogy a Google-ban lássuk az új SkyNetet, én is szoktam ezt tenni az olcsó népszerűség szellemében, bár nem ilyen Daniel Brandt-i (google-watch.org) mélységekben de azért most bemásolom a policy kérdéses bekezdését, ha már a tények nem zavarják a kedves jelölőket:

You may organize or delete your messages through your Gmail account or terminate your account through the Google Account section of Gmail settings. Such deletions or terminations will take immediate effect in your account view. Residual copies of deleted messages and accounts may take up to 60 days to be deleted from our active servers and may remain in our offline backup systems.

Tehát a jelölés szövege egyszerű hazugság tévedés. Vagy ha jól értem, akkor az a baj, hogy a backup szalagot nem égetik el havonta a Googleplex udvarán indián szertartás keretében? Az van, hogy más szolgáltatók sem. Nézzük a vonatkozó részt a Yahoo! policyjából:

Please note that any information that we have copied may remain in back-up storage for some period of time after your deletion request. This may be the case even though no information about your account remains in our active user databases. (...) Log files are used for analysis, research, auditing, and other purposes, as described above. After this information has been used, it is stored and is inaccessible.

Vagy egy kicsit tessék utánaolvasni az interneten, a Google privacy policy legalább olyan szigorú - de inkább jobban - mint bármely más webmail szolgáltatóké, éppen az erős kritika - és persze a kemény kalifornai privacy törvények - miatt. A hasonló hírekről a Google maga azt írja:

Some news stories have suggested that Google intends to keep copies of users' email messages even after they've deleted them, or closed their accounts. This is simply not true. Google keeps multiple backup copies of users' emails so that we can recover messages and restore accounts in case of errors or system failure. Even if a message has been deleted or an account is no longer active, messages may remain on our backup systems for some period of time. This is standard practice in the email industry, which Gmail and other major webmail services follow in order to provide a reliable service for users. We will make reasonable efforts to remove deleted information from our systems as quickly as is practical.

Egyébként - csak példaképpen - a Yahoo! szerverein naponta 10 TB új információ keletkezik, ez jóval több, mint amit a Google gyűjt össze a juzereiről. Mégis, valahogy a Yahoo! nem szokott az ősgonosz képében feltűnni - remélem nem csak azért, mert velük még nem veszett össze valami hülyeség miatt egyik megszállott ügyfelük, mint Brandt a Google-val. 

Mindegy, a lényeg a lényeg, egy ilyen kritikának erős lábakon kell állnia, különben megkérdőjelezi az egész díj értelmét. (És most hadd ne térjek ki a szintén jelölt lidles fejpánt esetére, amit az Index később helyreigazítani volt kénytelen).

Miközben a Sony egyre nyíltabb visszavonulót fúj - most már bárkinek ingyen kicserélik a rootkites lemezét, - tovább kavarog a botrány, pl. kiderült, hogy a Sony DRM szoftvere több lopott GPL kódot is tartalmaz, többek között DVD Jon Apple DRM-törő szoftveréből is felhasználtak részleteket - bruhahaha!

A Wired szerint a szoftvert a Sony 2004 közepe óta használja, s azt a kérdést feszegeti, hogy hogyan lehet az, hogy a vírusírtó szoftverek nem vették eddig észre - az USAban már félmillió felett van a fertőzött gépek aránya, sok munkahelyen és intézményben megtiltották a Sony CD-inek hallgatását (mármint a számítógépeken). Sőt, még a néhány napja kiadott új vírusírtók is csak a rejtőzködést számolják fel, nem a rootkitet magát, egyszerűen nem merik a Sony DRMjét annak kezelni, ami valójában: rosszindulatú féregnek. Pedig az egyetlen különbség a Sony rootkit és más hasonló férgek között pusztán annyi, hogy ezt egy multinacionális nagyvállalat terjeszti, nem pedig egy magányos rosszarc. Bruce Schneier a cikk végén arra lyukad ki, hogy a vírusírtók nem a felhasználók érdekeit védik, hanem a Sonyét (az F-Secure az egyetlen pozitív kivétel), és ez nem ad okot a derűre.

Cory Doctorow folytatja az időrendes krónikát, ez szerintem a legrészletesebb összefoglaló per pillanat.

 

Disztribúciós megállapodást kötött egymással a Gawker és a Yahoo!. A deal nem pénzről (felvásárlós) szól, a lényeg az, hogy a Gawker tartalma megjelenik a Yahoo! különböző hír- és tematikus oldalain. A Yahoo! tehát blogszerű tartalmat kap, a Gawker pedig látogatókat, de főleg a brand ismertségének növelését - mindenki jól jár. (A Gawkernek a tartalom minőségéhez képest meglepően kicsi, napi 1-2 millió PI nézettsége van.)

A Yahoo!-nak nem ez az első ilyen megállapodása, a The Huffington Posttal van már hasonló. Az elv kb. az, hogy a Yahoo! nem száll be közvetlenül a blogtartalomiparba (Nick Denton amúgy sem adná el magát), hanem minél több bloggal próbál ilyen együtrtműködési megállapodást kötni, így turbózva fel tartalmát.

Calacanis is örül, és olyan szót használ, amit azonnal felírok magamnak, coopetition. Pedig milyen régi szó, a novelles Ray Noorda találta ki.

(A Yahoo! részvényei 6%-ot emelkedtek a tőzsdén a hír után!)

Ok, a nap indexes címadási praktikája is megvolt, a lényeg, hogy a WebmasterWorld konferencián a Google ilyen plüsshalakat osztogat. Akarok!

(Ha valakinek nem esik le, hogy mire föl a hal, az olvassa el a sesblogon a vonatkozó cikket!)

(via Google Blogoscoped)

Azt olvasom a(z) Use blogon, hogy:

Erre persze nem lehet más a válaszom, mint:

 

Ez de jó ez! Még ilyen lassan is! Kicsit játszottam vele az előbb, ilyeneket tud:

• Lehet állítani a session timeoutot- besz*rás! Nyilván nem fogom átállítani 30 percről másra, de milyen finomság ez már?
• Már kipróbáltam pár statisztikai eszközt, de ilyet, ahol a látogatók viselkedését lehet nézegetni a szájton belül, még nem. Mondjuk kicsit komplexebb szájtokra hasznosabb, a sztahanovon a látogatók nem írnak le hosszú utakat, pedig úgy megnézném, merre mennek.
• A térkép - amellett, hogy teljesen értelmetlen - egyszerűen kúl, nincs mit hozzátenni.
• A földrajzi helyek listája ugyanez (pl. Klein-Pest előkelő helyen van, haha). 
• Ez a Goal dolog jó lehet annak, akinek megfelelő szájtja van hozzá, de ez engem perpill nem érint. (Majd ha beindul a pólórendelés! Haha!)

És egy kérdés: rájött már valaki, hogy lehet időzónát állítani? Kicsit zavar, hogy minden 9 órával el van csúszva benne.

(eszpee itten ömleng róla.)

A Narancs online verziójában is olvasható az a cikk, ami a magyar sajtóban - úgy értem, nem szűk szak- - megjelent első, a Web 2.0-val foglalkozó írás. Csordás Attila írta, és szerény személyem is osztja benne az észt.

Milestone.

A wiredes bojkottra hívás után két újabb, a soryelectronics és a The Sony Boycott Blog. Ez utóbbi klassz hírblog is a témában, érdemes követni. Cory Doctorow pedig a Sony szánalmas mentegetőzéséről ír itt.

(via Boing Boing)

Doransky mostanában olyan ütemben ontja a posztokat, mintha új elemet tettek volna bele, most ezt a Dan Saffer (a usability és design guru Adaptive Path-tól) cikket találtam ott, a The Web 2.0 Experience Continuum közepesen durva, viszont nagyon relevatív revelatív olvasmány, azt boncolgatja, hogyan szélesedik vagy finomodik a felhasználói interakció, a felhasználói élmény spektruma az új weben. Az most már közhely, hogy a régi 'elmegyek valahova a hálón' helyett a 'csinálok valamit a hálón' a tipikus felhasználói viselkedés (igék a főnevek helyett, ugye) - érdekes, hogy az előbbi elvre épülő, hagyományos böngészőknél nem találom hasznosabbnak az utóbbira építkező Flockot, de ez mellékszál, sok oka lehet - viszont ez azzal jár, hogy a készen kapott, statikus szerkezeteket, tartalmakat egy sokkal dinamikusabb, inkább csak építőelemeket szolgáltató, 'massza' típusú, nagyon interaktív web váltja le - beleértve az immár webszájt nélküli webes szolgáltatásokat is. (Ez persze nem azt jelenti, hogy sose lesznek ezentúl statikus szájtok, csak azt, hogy errefele megyünk, mielőtt még valaki.) 

De nem szeretném szavanként lefordítani, el kell olvasni. Nincs királyi út.

Micsoda nap, ha ma nem megy a Google 400 dollár fölé, akkor soha! Köszönöm édesanyámnak és üdvözlet cancúni illetve Cheung Shek Pai-i olvasóinknak!

(Nota bene elsőre kicsit túl bonyolult ez a felület az én egyszerű agyamnak. Ja és a feldolgozás olyan tegnap koradélutáni állapotot tükröz.)

Azt csiripelik a verebek, hogy órákon belül elindul a Google Base. Elindult a Google Base! Be tudtam lépni! A Google Blog híre itt. Mondjuk nem tudom mikor lesz időm alaposabban szétnézni, egyelőre rengeteg indiai receptet látok .

Egyszer már majdnem elindult (itt és itt volt róla szó a sztahanovon).

(via Google Blogoscoped)

(Update @ 06:57)

A Sony folytatja fogyasztóellenes ámokfutását: olyan technológiára adtak be szabadalmi kérelmet, ami megakadályozza, hogy egy szoftvert (ez a Sony esetében tipikusan a konzolos játékokat jelenti) egynél több gépen lehessen használni (visszaír a lemezre valami gépazonosítót). Ez mellesleg ellehetetleníti a használt játékok kereskedelmét is - de megígérték, hogy a PS3-ba még nem építik be ezt a technológiát (bár hazudtak már a DRM kapcsán mást is).

Újdonság még - bár csak az USA Today hozta direktben tegnap -, hogy a Sony közben elnézést kért, illetve visszavonja a boltokból a kérdéses CD-k egy részét, sőt, még azt is megemlítik, hogy kicserélik a már megvásárolt rootkites CD-ket, de ennek a kiterjedtségéről nincs bővebb információ, a héten hoznak nyilvánosságra további részleteket. Az érintett CD-k listája megtalálható pl. itt.

Szintén hétfőn Dan Goodin a Wiredben a Sony elleni bojkottra szólított fel, legalábbis addig, amíg nem adnak ki egy működő szoftvert a rootkit eltávolítására (a mostaniban akkora security hole van, mint ide Lacháza) illetve nem vonják vissza végleg a rootkites lemezeket.

Aztán még az is kiderült, hogy a Sony illegálisan használ fel részeket DRM szoftverében a LAME MP3 projektből (ez Lesser GPL licenszes, és csak ugyanígy lehetne továbbterjeszteni). Ez kész.

Dave Taylor pedig arról értekezik, nem kellene-e egy krízisblogot indítania a Sonynak.

Cory Doctorow szuper összefoglalója időrendben követi le az elmúlt két hét eseményeit a gubanc október 31-i - véletlen - felfedezésétől.

Mr.A. úgy döntött, ha a Google-nak lehet, megpróbálja ő is behalasztani a statgépet: mostantól meghatározatlan ideig szabad a regisztrálás, nem kell meghívó, ide bökjetek!

Persze, tudom, mindig másképp, de most éppen arra jutottam - lévén magyarázatot nem találtam a szájton - hogy kb. így, mármint a toplista részéről beszélek:

• az utolsó hét nap látogatói szerepelnek a listában mint megjelenített és mint sorbarendezési érték
• az elmúlt 24 óra látogatói éjfél után, egy nagy gombócban adódnak hozzá a heti látogatószámhoz
• a hét nappal ezelőtti látogatók napközben folyamatosan vonódnak le a látogatószámból, tehát mintha lenne egy pontosan 7*24 órás ablak
• tehát egy ilyen asszimmetrikus fűrészfog, na, mintahogy piktogramon a gyárakat ábrázolják
• ennek következtében éjfél után van az a pillanat, amikor pontosan egy hetes látogatószámot mutat, éjfél előtt viszont pontosan hat napos látogatószámot!
• a napi forgalmat, trendeket tehát nem lehet követni a toplistáról, ahhoz egyenként el kell mennünk azoknak az oldalaknak az adatlapjára, amikre kiváncsiak vagyunk, esetleg írhatunk egy szkriptet, ami leszedi a toplista számait, majd egyenként leszedi és hozzájuk adja az aloldalakon lévő napi eredményeket - valaki nem akarja megírni?

Elnézek valamit vagy szerintetek is így megy? És ez nem weird-e? Úgy értem, azt értem (bár nem szeretem), hogy éjfélkor adja hozzá a napit, de akkor értelme a napközbeni folyamatos csökkenésnek? Nem lenne jobb fixen tartani a számokat a két éjféli újraszámolás között?

A csonka hétvégén sok színes kimaradt:

• A finn kormány - elsőként Európában - műsorszórási engedélyre írt ki pályázatot mobiltelefonokra 'sugárzó' kereskedelmi televíziók számára. Az első engedélyeket a jövő év elején adják ki.
• A Bridge Ratings felmérése szerint 4.8 millió felhasználó töltött le valamilyen podcastot 2005-ben, szemben a tavalyi 820 ezerrel. Az igazi áttörést 2010-re becsülik, akkorra a podcast-felhasználók száma a konzervatívabb illetve az optimistább becslések szerint eléri a 45 illetve 75 milliót.
• Vasárnap volt a web 15-ödik születésnapja, juhéj! 1990. november 13-án rakta ki a webre Tim Berners-Lee az első hipertext oldalt.
• Az AOL elérhetővé tesz egy csomó klasszikus Time Warner televíziós műsort az új In2TV szolgáltatáson keresztül. Nem letöltésről, hanem - akár DVD-minőségű - streamelésről van szó, a műsorok ingyenesek, de 30 percenként 4x15 másodperc reklám lesz bennük. Weird adalék, hogy a Warner megváltoztatja néhány régi műsorának zenéjét, elkerülendő a szerzői jogi problémákat az internetes sugárzással kapcsolatban.

 

Az Amazon bevezeti a felhasználók szabad tagelését, bármilyen terméket fel lehet címkézni, és aztán lehet turkálni a nagy kollektív folkszonómiában. A default tagek ugyanis delicious-szerűek, publikusak, bár lehet használni privátokat is.  Egyelőre nem érhető el a dolog mindenki számára, én pl. hiába próbálkoztam. De attól még ez big news. 

Megjelent a boltokban az első szagos illatos mobiltelefon - hol máshol? - Japánban. Valójában egy külön palackról van szó, amit össze kell kötni egy zsinórral a telefonnal, így híváskor kiad egy illatlöketet. Sajnos egyelőre nem támogatja a hívószám szerinti szagazonosítást, vásárláskor kell eldönteni, melyiket választjuk (van pl. Hello Kitty-illatú!).

A távlat itt az érdekes, amit ez megnyit! Pár év, és emeltdíjas smsben fogunk szagokat letölteni, meglássátok!

(via Smart Mobs)

Om Malik, internetes bizniszguru és blogebritás ezentúl a főleg technológiai témákban utazó, médiaszempontból kicsit a háttérben maradó, de azért erősen A-listás 9rules Network bloghálózat csapatát erősíti (a kissé karcos modorú Paul Scrivens hálózatáról van szó, amit én nézegetni jobban szeretek, mint olvasni, gyönyörű dizájnja van).

Érdekes, hogy az elmúlt hónapokban csak a bloghálózatok koncentrációjáról jönnek hírek, tehát arról, hogy kik állnak össze kikkel, nem pedig az osztódásos szaporodásról. A nagy bloghálózat a jó bloghálózat?

Tudom, hogy csak pünkösdi királyság, de a statgép szerint tegnap - a látogatások számát tekintve - 1741:1300 arányban lenyomtuk a hazai mekhittérítőblogot! (Sőt, a milest is, de az nem izgat.)

Sőt-sőt! Igazából a statgép által mért összes magyar blogot verte tegnap a sztahanov látogatottsága, beleértve a pure ciciblogokat is, csak ámulok! Annál inkább, mert nem slashdottingról van szó, legalábbis nem egy helyről jött sok találat, hanem a hazai blogoszféra kb. 170 különböző címéről. Persze, az indexes Gyurcsány-különszám tehet róla, egyszerűen csak írni kellett róla, az emberek éhesek a friss információra, hát ez milyen meglepő már!

Köszönöm, hogy megoszthattam, most pedig posztoljunk tovább, nincs itt semmi látnivaló.

Hiába kötöttem be már hajnalban a mérőpontot, a Google új szolgáltatása nagyjából egész nap elérhetetlen volt. Ha valamire nem írják ki, hogy béta, akkor az már nem is működik? Valahogy megszoktuk, hogy a Google használható formában adja ki az új szolgáltatásokat - egészen kisszámú kivételtől eltekintve.

A Google Analytics 'forrása', az Urchin nem az első cég, amit a Google azért vett meg súlyos dollárokért, hogy aztán ingyen szolgáltathassa azt, ami eddig fizetős volt: ilyen volt a Picasa és a Keyhole (Google Earth) is.

Közben már beindultak a találgatások, hogy a Google vajon felhasználja-e majd az oldalak súlyozásánál azok nézettségi adatait, egyáltalán, mennyire fog belekukkolni a szájtok statisztikájába - de a Google egyelőre hevesen tagadja ezt.

Aludjunk erre még egyet.

Nem deface, hanem fricska, nézzétek az Indexet most! Hát vége lett.

Ha lemaradtatok, itt van a teljes címlap (kattints!):

Mértékadó értesüléseink szerint az Index kb. egy hete készül a csínytevésre. Érdekes, hogy kb. öt perc alatt mintegy öt különböző forrásból érkezett meg a hír, ez majd mind valamilyen IM volt, csak egyszer kaptam meg emailben. So tired.

Update: már a Nemzetbiztonsági Hivatal és az ORFK is telefonált az Indexnek, hogy feltörték őket! Elfelejtették reggel bevenni a humortablettáikat! Ajajajaj!

Update: akik már írtak a médiahekkről:

• Hír TV - "Az internetezők egy része úgy véli, feltörték az index.hu internetes portált, mivel dél óta csak Gyurcsány Ferencrõl szóló cikkeket lehet olvasni - értesült a HavariaPress."
• FigyelőNet - "Hétfő délben az index.hu címlapján csak olyan anyag jelent meg, ami Gyurcsány Ferenccel foglakozott. Sokan hackertámadásra gyanakodtak." (Mondjuk Uj Péter nevét le lehetne írni helyesen is.)
• Az MTI hírszolgáltatásában hozta a hírt, de a weboldalukon nem.  "Az egyik írás címe szerint "Gyurcsány Ferenc majdnem megölte az Index jogászát", míg egy másik lapján arról ír a hírportál, hogy milyen filmekben szerepelt a miniszterelnök, emellett kormányfői idézet-gyűjteményt is közzétettek."
• Privátbankár - "2005. november 14., hétfő, Gyurcsány, Ferenc - ez állt az index.hu-n délután 2 óra után pár perccel. A fura jelenségre egy olvasónk, GZ hívta fel a figyelmet. Gondoltuk, támadás érte a portált, hiszen a címlapon csak és kizárólag Gyurcsány Ferenccel foglalkozó cikkek jelennek meg, minden rovatban". Uj Péter rádióinterjúja itt.
• Hírbehozó - "Az Index címoldalát nem hackertámadás érte, csupán a szerkesztőség gondolta úgy, hogy ha már úgyis Gyurcsány folyik a csapból, miért ne szólna (sic!) róla minden hír."
• e-Média - "Az MSZP újabb kísérlete, hogy a „fiatalok hangján” szólaljon meg? - Gyanítom, hogy az utóbbiról van szó." De hát Feri, te sem ittad meg reggel a humorszörpödet?? A névnapodon?
• Népszabadság Online - "Gondoltuk, csinálunk egy tréfát" - közölte Uj Péter főszerkesztő az MTI érdeklődésére, hozzátéve, "az ember szeret röhögni munka közben". 

Kreatív nemzetünk már egy eredeti flashmob ötletet sem tud kitalálni, bár az tény, hogy tömegméretben és kameraszámban is verjük Európa flashmob-élvonalát. A baloldali kép a szeptember 29-i milánói párnacsatán készült (még több kép itt), a jobboldali pedig a november 9-i pestin (még több kép itt).

A legtöbb Nobel-díjas országa, mi?

(Update: Toronto és London is párnacsatás flashmobnak adott otthont az elmúlt napokban. Ennyit a flashmobos mob kollektív kreativitásáról.)

Haha, nem csak én küzdök állandóan azzal, hogy egy adott blogger milyen nemű, a Jack of All Blogs 10 Most Powerful Women in Blogging listájára sikeresen beverekedte magát Joi Ito (itt volt róla szó korábban a sztahanovon, kép is van), aki sajnálatos módon hímnemű. Ez persze nem baj, mert most mindenki kacag (Joi maga is vidáman fogja fel), illetve ezzel a kis glitchcsel a sikerült elérni, hogy mindenki erről beszél. Igaz, hogy emiatt viszont senkit nem érdekel, ki az a 9 tényleg nő, aki felkerült. Az első egyébként Ana Marie Cox (wonkette.com), a lista három gawkeres tagjának egyike.

(via The Blog Herald)

Nem igazán hiszem, hogy a péntek esti sör mellett kifejtett buzdításom hatására, de tény, hogy Doransky megint blogolni kezdett, úgy értem, a szokásos heti egy poszt sokszorosát nyomta le egy nap alatt. A memeorandumos témát ragadnám ki, mert ez érdekel, és mert szégyellem magam, hogy nem tudtam, hogy működik az egyik kedvenc hírforrásom.

De azért sejtettem, és nem nagyon lőttem messze. Sajnos a pontos részleteket nem lehet kideríteni, de a napokban felkapott Memeorandum hekkelés témakörben (t.i. hogyan jutassunk fel egy cikket a Memeorandumba) született posztok csepegtetnek némi infót, pl. Scobble vagy Pete Cashmore. A lényeg az, hogy az algoritmus a domináns (és vannak a linkek szempontjából kiemelt blogok), de a végén van azért emberi tényező is - tehát social hacking nélkül nem lehet megtörni a rendszert.

Gabe Rivera (az ember, aki az egészet csinálja) blogjából kiderül egyébként, mi a Memeorandum deklarált három fő célja (és persze az algoritmus ezt igyekszik megvaslósítani):

• Felismerni a web szerkesztői funkcióját - sok blog létezik - de nem mindegyik ilyen - ami azzal, hogy bizonyos tartalmakra hivatkozik, szelektáló, szerkesztői funkciót lát el.
• Gyorsan felfedezni az új forrásokat - a hivatkozási láncokba bekerült nagyon fontos posztokat minél hamarabb ki kell emelni.
• Követni a társalgást - a webes kommunikáció a társalgás felé megy, mivel ez következik az emberi termélszteből, és a háló egyre kevésbé áll az emberek kommunikációs törekvéseinek útjába. A posztok reagálnak valamire, a hír nem magában, hanem ebben a társalgásban él és változik, ezt kell követni. 

Még friss, meleg: épp most jött ki a Google ingyenes látogatáselemző szolgáltatása, a Google Analytics. Már be is szereltem a mérőpontot a statgép mellé. Úgy tűnik belőle, hogy urchin-alapú (mit úgy tűnik, miért hívnák különben urchin.js-nek?).

(Most, amíg alszom, kattintgassatok sokat, és majd megnézem, mi sül ki belőle, mire felébredek.)

(Update: A Google még márciusban megvette az Urchint, azért. Most már tudom.)

(via Steve Rubel)

Scobble-nek se volt jó hétvégéje, előbb kitörölte egyik saját posztját, amiben a Google Firefox-letöltős bannerét fikázta (naná, hogy a weben a törlés nem definiált művelet, a cikk olvasható pl. itt vagy itt), aztán remek kis vihart kavart azzal a némileg ostoba, de mindenképpen eredményes posztjával, amiben a blogoszférát egyszerűen álszentnek nevezi - ha reklámokról van szó. Scobble megpróbálja egybemosni azt a tavalyi esetet, amikor a Marqui nevű cég fizetett bizonyos bloggereknek azért, hogy a szoftveréről írjanak (volt is nagy tiltakozás azok részéről, akik nem kaptak a pénzből) illetve a ma használt Adsense és Chitika alapú hirdetéseket. A kommentekben híres bloggerek anyázzák egymást, érdemes elolvasni.

Egy dolog van, amit Scobble érintőlegesen említ, de fontos szerintem - mert egy másik projekt kapcsán már velem is szembejött. Ez pedig az, hogy hogyan ítéljük meg azt a - terjedő - jelenséget, amikor egy blogger aszerint keres témát - akár egy posztot vagy akár az egész blogot tekintve - hogy megfeleljen a népszerű és jövedelmező keresőszavaknak (pl.ha valaki Chitikát használ, jobb ötlet digitális kamerákról vagy az iPodról posztolni, mint a pingvinek párzási szokásairól, mármint tisztán a bevétel szempontjából nézve). Ez a kérdés persze ekvivalens azzal, hogy szabad-e blogot nem önmegvalósítás / önkifejezés, hanem munka / pénzkereset vagy más alantas célból írni. Azért is jó ez a második kérdésfeltevési forma, mert így jobban látszik, hogy mekkora ökörség a kérdés maga. Persze, tudom, nem ilyen egyszerű, különösen ha a dolog blogoszférára tett összhatását nézzük, vágom.

De ha már Chitika, engem rohadtul idegesít az a trend, hogy egyre több poszt van a jobb blogokban, aminek az a témája, hogy a Chitika milyen haláli klassz. Ez azért van, mert az jól jár, akinek a szájtjáról valaki más feliratkozik a Chitikára - ilyen ajánlásos prémiumos móka ez. A Google Adsense-nek is van hasonlója, és ki is fogom rakni valahova, csak azért, hogy idegesítsem a flowerpower tisztalelkű romantikus csakingyenszépablog! fújpénz! érzelmű részét a sztahanov mélyen tisztelt közönségének.

És ha már úgyis ranting day van, hadd legyen teljes: kezd derengeni egy tendencia, nevesen, hogy azok az emberek, akik szakmájuk (vagy hobbijuk, akármijük) révén közel állnak az internethez, és érteniük kellene hozzá (vagy képben kellene lenniük a friss dolgokban, vagy azt gondolják, hogy ők aztán igazán mindent vágnak), de valamiért nem ér el hozzájuk a web 2.0 szele (vagy csak lusták utánanézni annak, hogy mi az, vagy csak idegesíti őket, hogy van valami, amiről lemaradtak a nagy linuxinstallálás / mactérítés / javatapicskolás / counterstrikeozás közepette), azok efölött érzett frusztrációjukat azon az egyszerű - bár teljesen logikus és pszichológiailag indokolható - módon vezetik le, hogy látványosan tagadják a web 2.0 értelmét, azt blődlinek (idióták játékszerének, marketingbullshitnek, lufinak,  és még sorolhatnám, hogy minek) próbálják lefesteni.

No de, mint azt egy általam titokban kedvelt filmben mondják:

Vannak dolgok, amik akkor is léteznek, ha nem hiszünk bennük.

(Bocs, maz, hogy a te posztod van itt előttem, nem neked szól, hanem a jelenséget próbáltam megragadni, tényleg.)