we, the media

A csütörtöki Schrödinger macskájában a hagyományos sajtó és az új média viszonya kapcsán beszéltünk arról, hogy a BBC a július londoni robbantások idején szinte egyáltalán nem merte felhasználni fel a szemtanúk beszámolóit - nos, úgy tűnik, ez a szemlélet alaposan megváltozott. A mai indiai robbantások után egyenesen felkérik a szemtanúkat a kontributálásra egy külön oldalon:

Are you in the areas affected by blasts? Send us your comments.

Do you have any images? If so, you can send photos and mobile phone footage to yourpics@bbc.co.uk or text them to 00447921648159

Adapt, adopt, improve! A BBC nem fél tanulni a saját hibáiból, ez itthonról nézve egészen valószerűtlen. Leveszem a virtuális kalapom. 

A Tom's Hardware Guide igen tanulságos cikket közöl arról, hogyan rakjunk össze egy olyan minél olcsóbb gépet, amin jól lehet játszani. Az elv az, hogy az elemeket nem a cutting edge, hanem a már befutott, standard eszköztárból választjuk, a cél az, hogy 500 dollárból kijöjjön a gép. Mindent lehet persze jobbra cserélni, de az alábbi konfiguráció egyetlen célja a játékhoz optimalizál ár/teljesítmény arány. Hogy közelebb hozzam a valósághoz, megpróbáltam forintosítani az elemeket (értsd: megkerestem a magyar beszerzési árakat):

• Alaplap: ASRock 939Dual-SATA2 ($69 -> 13,840 Ft, www.unitel.hu)
• Processzor: AMD Athlon 64 3000+ ($146 -> 23,999 Ft www.pcland.hu)
• Memória: Corsair Value Select 512 MB (2x 256 MB) ($52 -> 12,960 Ft, www.hpctrade.hu)
• Videó: eVGA 256-A8-N340-TX Geforce 6600 256 MB ($113 -> ugyanezt nem találtam, de mondjuk ugyanilyen az Inno3D-től 20.245 Ft, www.ipon.hu)
• Diszk: Western Digital Caviar SE WD800JD 80 GB ($57.50 -> 14,200 Ft, www.demostudio.hu)
• DVD-olvasó: LITE-ON Black 16X DVD-ROM ($20 -> 5,290 Ft, www.blueboxcomputer.hu)
• Táp: SeaSonic S12-330 ATX12V 330W ($59 -> hát itt baj van,mert csak a 430W verziót találtam meg, az 18,590 Ft a www.agycomputer.hu oldalán, de reálisabb pl. az Enermax 325W tápja inkább ide, 10,992 Ft, www.mistral.hu)

Az árak persze lehetnek alacsonyabbak is, meg drágábbak is éppen, a vásárlás időpillanatának és türelmetlenségünknek kétváltozós függvényéből jön ki az igazi - ettől nem nagyon eltérhető - összeg. A THG gépe 516 dollárból jön ki, a mienk pedig 101,526 Ft-ból, teljesen korrekt. Ok, adjunk hozzá ötezret, mert házat nem számoltak bele valamiért. (A hangkártya az alaplapon van, ha esetleg valaki hiányolná.)

(via Slashdot)

Lehetséges, hogy a Google nem más, mint földönkívüliek kísérlete a földi információk megszerzésére (Google Search), illetve a bolygó feltérképezésére (Google Map), feltételezik mértéktartó internetes források. Lehet, hogy az idegenek már a gépünkben vannak? (Google Desktop Search) 

One day, maybe not too far off into the future, it will come to be known that the masters behind Google are actually aliens who have been using the search engine and all of its shadowy programs to learn about the Earth and its inhabitants. And then we're screwed.

(via Google Blogoscoped)

Süketek párbeszéde alakult ki a sesblogon ses 'Dobd el a nickedet!' posztja után, amiről a házigazdák folyamatos ködösítése miatt továbbra sem tudom eldönteni, hogy komolyan van gondolva, vicc, vagy egyszerűen csak egy üres provokáció a több hozzászólás reményében. Az alapkérdés maga  ugyanakkor valamennyire releváns - ti. hogy nicket használni óvodás dolog vagy nem - ezért imhol az én kétcentesem:

• Nicket használni pl. azért jó, mert a neten - tetszés szerinti virtuális közösségben - sokkal több ember van, mint ahány keresztnév, ezért ha el akarjuk kerülni, hogy 8 Péter legyen egy irc csatornán vagy hogy tamas3489a@ legyen az emailcímünk, valamit ki kell találni. (Én is azért ekezdtem el nickeket használni anno, még az ircn, mert hamar feltűnt egy ugyanolyan keresztnevű egyed, mint én, és onnantól kezdve a régi névvel már be sem tudtam lépni.) A nick tehát könnyebben lehet egyedi, mint a név.
• Az igazi nevét az ember kapja, a nicket választja vagy kiérdemli. Ergo a nicked mond rólad valamit, az igazi neved meg csak egy buta azonosító, amiből maximum a szüleid keresztnévválasztási tehetségét lehet leszűrni.
• A hálózat különböző bugyraiban megkövetelt névformátumba nem feltétlenül illeszthető be az igazi neved (pl. ékezetek, szóköz, kisnagybetű), a nickedet viszont úgy választod, hogy konform legyen az adott szintaxissal.
• Nem egy térben élünk, hanem sokban, de mindenhol kell nevet használnunk, aminek a fő célja az, hogy azonosítsanak bennünket. Az azonosítás szigorúan az adott téren belül értendő, ott azonban az egyértelmű azonosítás fontosabb, mint az, hogy legyen egy univerzális, minden térben érvényes nevünk.
• A net egy nagy játszótér. Az ember számtalan okból kifolyólag megkülönböztetheti különböző virtuális énjeit, ilyen karakterrel ruházhatja fel egyiket, amolyannal a másikat. Ennek persze lehet egyszerű diszkréciós oka (az ember titokban akarja a kilétét tartani valahol), de az is lehet, hogy egyszerűen a szerepek közötti különbséget akarja hangsúlyozni. Nem titok a kicsit is tájékozott olvasó előtt, hogy aki itt sztahanov néven ír, azt sokan ismerik blumiként, még máshol setalosas, némely blogban egyszerűen sas, az ircn pedig néha migraine (a többit most hagyjuk). Ez teljesen tudatos választás, mert ezt a sztahanovos szerepet önmagában, az előzőektől kicsit függetlenül, új vállalkozásként kezelem, és ez nekem jó.
• Az ember időben is változik. Nem mindig ugyanaz a név fekszik neki, vagy egyszerűen nem mindig ugyanazt akarja kommunikálni a nickjével. (Pl. up egy időben dj_up volt, és nem véletlenül (nem, nem azért, mert DJ volt).)
• Nicknevek a valóságban is vannak. Bármilyen szubkulturális közösség használ nickneveket, ehhez nem kellett feltalálni az internetet. Sportolók, színészek nickje közismert, de egy baráti társaságban ugyanúgy voltak és lesznek is mindig nickek, mint az interneten.
• Végül egy profán gondolat: az ember szabad, eldöntheti hogy nicket használ vagy nem, és azt is, hogy ha használ, hogyan használ. Bárki elmondhatja a dologról a véleményét, de a jogai itt véget is érnek. Szerencsére.

A nicknevek jók. A nickneveket Jézus is szereti. Tízből kilenc háziasszony az interneten nicket használ. Sztahanov kiáll a nicknevek mellett, még ha az életben (IRL) angeldayt Józsefnek, eszpeet Péternek, kekit Balázsnak, pozsit pedig Ferinek szólítja is. Uff.

Egy francia parfümgyártó - az Eden Sarl - megpróbálta levédetni az eper illatát, az EU illetékes szervei azonban ezt elutasították. Ez nekem nem volt annyira meglepő, az indoklás viszont annál inkább. A bíróság ugyanis nem azt mondta az Eden Sarlnal, hogy elmentek ti a jó büdös francba, hanem szakértői véleményekre hivatkozva azt állította, hogy az epernek nincsen egységes illata, ezért nem védjegyezhető. Ez őrület. Az még inkább az, hogy a frissen vágott fű illatát már sikerült védjegyeztetnie egy holland cégnek (teniszlabdákat illatosítanak vele).

(via Boing Boing)

A kultplay által említett szűzmáriás USB pendrive kapcsán muszáj megemlítenem az iBelieve kiegészítőt, ami nem kiállítási, hanem igazi, megvásárolható plasztikdarab, ezzel egy iPod Shuffle-ból lehet feszületet gyártani. 13 dollárért rendkívül praktikus darab, Scott Wilson - neves dizájner - tervezte.

(via Cult of Mac)

Az IBM bejelentette, hogy Blue Gene/L szuperszámítógépe saját eddigi rekordját megdöntve immár 280.6 billió (mibe, hogy az Indexen trilliónak fordítják?) műveletet végez el egy másodperc alatt. Mondjuk 65,536 processzor van benne.

(via Smart Mobs)

Belehallgatva a tegnapi műsorba az a legdurvább, hogy úgy hadarok, hogy csak minden második szót lehet érteni. Azóta több embert megkérdeztem, hogy az életben is ilyen érthetetlenül beszélek-e, de azt mondták, ennyire talán nem, így ezt a lámpaláz számlájára írom. Legközelebb magam előtt fogok tartani egy papírlapot, az lesz ráírva, hogy LASSABBAN!

A beszélgetés amúgy klassz volt, legalábbis belülről (leszámítva a trópusi körülményeket), köszönet a Schrödinger macskájának a lehetőségért, az adás meghallgatható még egy hétig innen, a hivatkozott Matulás cikk pedig itt van, kötelező olvasmány!

Nem vagyok az a kimondott játékos típus, csak a Civ3 (C3C) az, amivel rendszeresen el szoktam cseszni az időmet de (egyszerre maximum egy teljes hétvégét), ezért aztán a Civilization 4 megjelenésére már régóta vártam. Az első screenshotok alapján kicsit elkeseredtem, mert nem ezt a piszmogós, aprólékos grafikát, hanem ezt a borzalmas korszerűbb, háromdésebb stílust erőlteti, de az első benyomás nem rossz, 1680x1050-ben legalábbis áttekinthető maradt a térkép, lehet, hogy túl hamar meg fogom szokni, jaj. Az interfész maga jó irányba változott, informatívabb, tetszik. Mélyebb benyomást majd írok a hosszú hétvége után (hehe), ha lesz időm uralkodni (mármint a játékban).

(Ok, csak kiegészítésnek, meg kell említenem még a GTA San Andreast, tény, hogy az elmúlt évben az is sokat lefoglalt, bár inkább PS2-n, mert a laptopon újabban nem indul el szerencsére. És hát ott van az NFSUG2, azt egy időben nagyon keményen nyomtam, még eszpeevel hálón is munka utáni jutalomként. Ja, igaz, akkor a Far Cryt se hagyjuk ki, azt kb. egy éve, igen kényelmes tempóban játszom, amikor éppen rám jön az ölhetnék, kb. 66%-nál járhatok. A Doom3 és a HalfLife 2 tényleg csak rövid időre kötött le. És persze a The Sims 2 megy aránylag sokat, bár azt nem hiszem, hogy abba lehet hagyni, ha valaki elkezdte, nem az én hibám.)

Just one more turn! One more turn! 

(Úgy tűnik, megszűnt vagy lehalt a civanon.org, így nem tudom a vicces trailert belinkelni az anonim civezőkről. Ha van valami másik lelőhely, szóljatok!  Megtaláltam, itt van, és még mindig k*rvajó!)

A Flickr elindította papírkép szolgáltatását, egyelőre csak az USA-ban lehet rendelni képet, DVD-t, stb. A felhasználók meghatározhatják, kik rendelhetnek a képeikből - de ez természetesen csak formális akadályt jelent ahhoz, hogy bármilyen képről szerezzünk másolatot (ha máshogy nem, letöltjük és feltöltjük a saját nevünk alatt).

Közben Anil Dash meglehetősen nagy vihart kavaró posztot eresztett el arról, hogy a Flickrnek fizetnie kéne a felhasználóknak a képeik mellett megjelenített reklámok után. Sőt, igazából minden szolgáltatónak fizetnie kéne a felhasználó által generált tartalom mellé rakott hirdetések után. Persze, ostobaság - ami nyilván abból fakad, hogy a Six Apartnak épp nincs ilyen üzleti modellje, és jó érzés a többiekét fúrni - de lehet, hogy van egy ilyen trend a levegőben, ami felbolygathatja azt a jól bevált modellt, hogy a szolgáltató ingyen adja a szolgáltatást, a felhasználó használja azt, a szolgáltató pedig a reklámpénzt zsebrerakja. A 37signalsos Jason Fried kommentálja, meg még sokan mások.

A Google médiavásárlóként lép fel és televízióktól reklámidőt vásárol vagy legalábbis erősen fontolgatja ezt a lépést - írja a New York Post. Logikus lépés lenne, hiszen a meglévő online és nyomtatott felületekkel együtt így már komplett médiacsomagot tudna ajánlani a hirdetőknek.

(via John Battelle)

Belenéztem az előbb megint, pár dolog, hideg- meleg vegyesen:

• Szubjektív: a mottó, az valami borzalom, még kis helyen is, hát még ekkorán. A tetején a Hogysmint szintúgy. Nem kéne ezt az szubsulinetes stílust nyomatni szerintem, az a Hotdogon még oké, itt nem.
• A képeket 2005-ben nem illik így kicsinyíteni, alias nélkül... ez annyira fapad így.
• Ha már képek: elég sokan töltenek fel, ezt megjegyzem.
• A nyitóoldal úgy enbloc bejön nekem, elég jól személyreszabottak és fontosak az infók, az üzenőfal pl. tetszik, bár a választ máshogy oldottam volna meg (pont azok lássák, akik az eredetit). Maga a dizájn kicsit 99-es nekem, de hát ez Magyarország, itt jó.
• Túl széles az oldal, kilóg egy kicsit normál böngészőablakból, ez már inkább bosszant.
• JSP!! (Nem kacagok hangosan, mert nem illik.) Még mindig vannak emberek, akik bedőlnek a javának. Jó, nézzük majd, hogy bírja a terhelést hosszú távon, rövid távon úgy tűnik, nem nagyon. Felteszem, a másodszintű ismerősöket ezért nem lehet megnézni.
• Törött oldalak mindenfele (nem tudom, hogy ez a terhelés miatt van vagy csak valami bug.) A térképet még nem sikerült megnéznem, mert épp sose működik, amikor próbálom (messziről, más monitorán láttam már, de onnan nem tudom megítélni.)
• Apró - igen, ez a közösség nagyon adja magát, hogy több szolgáltatás épüljön a WiW köré. Persze sokkal korábban kellett volna és többet. Még egyszer: messze potenciálja alatt használja ki a WiW a juzerbázisát.
• Kis dolog, tudom, de pont a kis dolgok a fontosak: ha egyszer a permalink a fórumtopikoknál nem szép, hanem ronda, akkor igazán felesleges kiírni, elég lenne egy 'link' felirat mögé rejteni.
• Az ismeretség foka: csak sejtés, de szerintem ez nem fog működni, az emberek nem akarják túl bonyolítani az amúgy egyszerű dolgokat. Ha már valami, akkor tagging kellett volna ide, halló, 2005 van!
• Fórum - nem tudom eldönteni, hogy akkor most vannak alfórumok vagy nincsenek? Mindkettőre mutat jel.
• Az ismerősök listája a képes megjelenítés miatt túl sok képernyő. Ide én többféle lehetőséget beraktam volna, pl. az Orkut szuperjó Network view-ját szerintem hiba azonnal nem lekoppintani.

Szóval tulajdonképpen lehetne sokkal rosszabb is, de sokkal jobb meg aztán pláne lehetne. Mondom, ez a tömeg egy NAGY lehetőség valami igazán király szolgáltatáscsomagra!

Barabási-Albert László - aki az Internet Hungary egyik legjobb előadását tartotta, bebizonyítva, hogy tetszőlegesen száraz témáról lehet érdekes előadást tartani -  egy korábbi, a Nature-ben megjelent cikkéről van most szó a The New Scientistben, egész pontosan arról, hogy milyen minták alapján válaszolunk az emailekre. A szükséges válaszidőről van szó - ez a levelek egy résznél nagyon rövid, másoknál nagyon hosszú is lehet, tehát nem egy egyszerű feldolgozási folyamat, hanem mindenféle prioritások határozzák meg. Barabási erre készített egy matematikai modellt, aminek a célja főleg a hálózat viselkedésének megértése az egymással versengő feladatok/kérések kiszolgálásában, de néhány érdekes párhuzam is adódik. Barabási megvizsgálta pl. Einstein és Darwin levelezését is (emlékeztetőül: akkor még nem volt email) és ugyanezt a modellt találta rájuk érvényesnek, illetve a természetben is lehet példákat találni, pl. az élelem után kutató madarak repülési hosszait venni, stb. Persze, mindig az derül ki, hogy nagyon különböző dolgok mélyén ugyanaz az algoritmus van.

(via Smart Mobs)

Az Ad Age cikke (regisztrálni kell, nem kaptok linket) szerint az USA-ban idén mintegy félmillió emberévnyi munkaidő megy el blogolvasásra - vagy másképpen ez annak felel meg, mintha 2.3 millió amerikai dolgozó egész évben csak blogot olvasna.

Nem elég!

(via wurk.net)

Tegnap a lelkesebb bloggerek egész nap azt próbálhatták, vajon elindul-e végre a base.google.com, de meglehetősen rapszódikus volt a szolgáltatás képe, volt, aki - pár percre - bejutott, volt, aki egyáltalán semmit sem látott, és volt, aki (pl. én) eljutott a login képernyőig, de onnan tovább már nem. Én próbálom eszpee elméletét elhinni, miszerint a Google direkt játszik a juzerekkel, de az összevisszaságban nem látom a rációt.

A tegnapra továbbfejlődött elméletek szerint egyébként apróhirdetésközpontú lesz, így a Craigslist típusú szolgáltatásokat fogja megszorítani az új adatbázis, de pl. Steve Rubel szerint a civil újságírásra lesz hatással a Google Base tartalomgyűjtő rendszere. A Google hivatalos blogjában is szót ejtettek a dologról, de attól nem lettünk okosabbak.

Leginkább sok minden lesz - vagy akar lenni - egyszerre, úgy tűnik.

A Typepad botladozásai - belassulások - kapcsán két dolgot lehet megállapítani: a blogoszféra növekedési üteme túl nagy ahhoz, hogy a technológiai háttér követni tudja azt, illetve a komoly - amerikában ez az üzleti szinonímája, de én szerintem szélesebben értelemben is igaz - blogok egyre kevésbé engedhetik meg maguknak, hogy valamelyik központi, demokratikus szolgáltatást használják - saját blogszolgáltatást minden biznisznek!

Itthon ugyanez történt pár napja a Haloscannel (ezt a kommentmotort sokan használják a Freeblog kiegészítésére), és analóg módon a kinti válságkezeléssel itthon is több blogger jelentett be szükségállapotot, azaz vállalta a hozzászólások emailes foldolgozását a kiesés áthidalására. (A BBC-nek a hőskorban gyakran megfeneklő AOL és az akkori riadalmak jutottak eszébe.)

A megoldás természetesen nem az lesz, hogy minden blogger saját blogmotort futtat, hanem inkább az, hogy a blogszolgáltatások között elválik a drágább, megbízhatóbb elit szolgáltatás az ingyenes, common szolgáltatástól. Nem is az elválás a jó szó, hanem a differenciálódás.

Update: a Six Apart mentegetőzése itt olvasható, Mena rávette az urát, hogy írjon már valamit a vállalat/család maszek blogjába a népeknek, Ben pedig mindent megígér, a problémákat kb. a  'minden összejött egyszerre' elvvel magyarázza.

Megnyílt a régóta várt új WiW, az iWiW, és végre vannak fényképek, juhéj! (Lehet, hogy már napok óta megnyílt, és durván lemaradtam a dologról, nem tudom, nem derül ki sehonnan az átállás pontos ideje.) Maga a cucc nem lett nagyon orkutos első blikkre, inkább sok apróbb enhancementet látok a felületen, mint teljes revampot, de az az igazság, hogy most nincs időm nagyon elmélyedni benne. Az infrastruktúra - szóval a motor, na - az tudtommal teljesen lecserélődött. A felhasználók persze finnyognak, ahogyan az ilyenkor illik, de erre nem szabad túlságosan odafigyelni, ez egy természetes félelem a változástól, esetleg pszichológusok nyomathatnának bannereket új ügyfelek reményében a címlapon. Ja, első buli csütörtökön tízkor, ha jól látom - na hol? - hát persze hogy a szimplában.

Míg az Államokban minden hétre jut egy húzósabb újmédiás konferencia, mi itt az öreg kontinensen nem vagyunk túlságosan elkényeztetve - de ennek most vége. Decemberben Párizsban rendezik meg Európa - az Internet Hungary után közvetlenül - legfontosabb konferenciáját, a Les Blogs 2.0-át. Rengeteg blogebrity - főleg persze amerikai - nyüzsög majd a helyszínen és ad elő vagy töm éppen lazacos hidegtálat az arcába, pl. Jason Calacanis (Weblogs Inc.), Mena Trott (six apart), Mulenweg Matt (WordPress), Robert Scoble (Naked Conversations), Bob Wyman (PubSub), David Sifry (Technorati) - hogy csak a legbulvárabb neveket említsük. És természetesen Sztahanov - ha minden igaz -, bár még nem biztos, hogy a megnyitóbeszédet ő mondja. 

Az amerikai útleveleket 2006 októberétől olyanokra cserélik, amelyek rádiófrekvencián sugárzó azonosító áramkörökkel rendelkeznek - ezek az útlevél minden fontosabb adatát, később digitálisan tárolt biometrikus azonosítókat (írisz, ujjlenyomat) is tartalmaznak majd. A tervezet már korábban is létezett, de elég nagy volt az ellenállás, mivel semmilyen védelem vagy titkosítás nincs a rendszerben. Most annyi változás történt, hogy a chip az útlevél becsukott állapotában nem sugároz (a fedőlapokba blokkolólemezeket szerelnek), illetve kell egy pinkód az adatok visszakódolásához (nagy kaland), így csak akkor lehetne lehallgatni az adatokat, amikor az útlevél már úgyis nyitva van, tehát meg is lehet nézni ennyi erőből. Azért ez nem vidám, így se, nálunk egyelőre csak 17. kerületi kutyáknak kell elektronikusan azonosítaniuk magukat, bár nekik meg a bőrük alatt van az útlevelük, az se jó. Októberig egyébként 27 más, az USA-val vízummentességet élvező ország átáll az elektronikus útlevélre a tervek szerint.

A Schrödinger macskája meghívta Sztahanovot (az én vagyok), az e-médiát (az a pollner) és Doranskyt (ő ő), hogy szerepeljünk holnap (csütörtökön) a rádióban, juhéj! Tehát holnap este 8-kor a Tilos rádióban kezdődik az Óriási Észosztás, illetve ha kell, énekelni is fogunk, keep tuned!

Update: annyit pontosítanék, hogy a Megasztár az ma nyolckor van, de nem erről van szó.

Amikor az ember már azt hiszi, hogy igazán otthon van a linuxos világban, és ő aztán ott tud alapkonfigurálást meg telepítést csinálni ezerrel, akkor javaslom, próbáljon meg mldonkeyt felrakni a gépére, mert ez az igazi reality check.

Az mldonkey önmagában is teljes manifesztum az ingyen működő közösségi szoftverfejlesztés ellen (tudnék érvelni mindkét oldalon, no para). Ennyire rosszul támogatott, átláthatatlan, kriptikus, help nélküli szoftver kevés van a világon. (Elvileg van wikije persze, csak épp vagy le van halva, vagy pont nem arról szól, amit keresek, vagy németül van, vagy egy olyan rész van a screenshoton, ami aztán k*rvára nincs az aktuális képernyőn, etc.)

Most pl. ezt keresem a Google-val:

how (set OR change) (output OR save) (directory OR folder) mldonkey

Ez aztán az igazi tweak egy szoftveren, ugye? Átállítani a munkakönyvtárat, amit nagy okosan berakott a legkisebb partícióra? That's what I call hacking, man!

(Azt pedig nem is osztom meg, mit írt ki az apt-get telepítés közben, mert nem hinné el senki.)

(Köszönöm, hogy elmondhattam, most sokkal jobb.)

Legendás amerikai tévés személyiségek mintegy 500 interjújával bővült a Google Video az Archive of American Televisionnel kötött megállapodás következtében. Inkább kultúra, mint szórakozás, szerintem a PR-értéke a hírnek nagyobb, mint a gyakorlati,  főleg innen Európából, nekem legalábbis jó, ha a nevek tíz százaléka ismerős volt (bár a Joseph Barbera-interjút lehet, hogy megnézem).

John Batelle elmés észrevétele: a Google sokkal konzervatívabban bánik a tévés anyagok digitalizásával és publikálásával, mint pl. a könyvekkel szeretné ezt tenni a Google Print projekt keretében, tehát csak szigorúan tiszta, szerződött anyagok kerülnek fel a Google Videóra. Hiába, a tévé közelebbi rokon, és ott több pénz jut ügyvédekre is.

 

Bár az Index múlt héten megírta, a Wired szerint mégsem a pornó lesz az úttörő letölthető tartalom az új iPodra. A gyártók ugyanis a jelenleg előretörő amerikai neoviktoriánius légkörben félnek tőle, hogy magukra húzzák a hatóságokat, ha iPodra kínálnak felnőtt tartalmakat kontroll nélkül. Az utóbbi hetekben amerikában egyre inkább előtérbe kerül a harc a pornó ellen, nemrég az FBI is rászállt a témára, de ez nemcsak internetes jelenség, néhány államban pl. autóban pornót nézni is tilos.

Az iPoddal a fő baj az, hogy főleg fiatalok használják, ugyanakkor semmilyen szűrőrendszer nincs rá. A pornógyártók így megvárják, hogy oldják meg a tartalomszűrést a normál filmeknél, közben vizsgálják a korellenőrzés technikai lehetőségeit. A kisebb, független cégek persze kevésbé türelmesek.

A prohardver.hu mától csak valid kódot tartalmaz - hát ez normális esetben nem ér meg egy sajtóhírt, de a mai hazai viszonyok között bizony igen. Megnéztem, tényleg valid - bár csak xhtml 1.0 transitional, nem pedig strict, de hát ne legyünk tehetetlenek, ez így is egy kis forradalom.

Ja, kiváncsi vagyok, meddig marad így, egy oldalt könnyebb validdá tenni, mint annak is tartani, mert mindig jön valami disznóság, pl. Statgép mérőkóddal az ember eleve esélytelen.

(via Index.hu)

A jelenlegi 74.4 milló webszájt 70%-át hajtja Apache webszerver, jelenti a Netcraft.  Így az Apache-hajtotta szájtok száma elérte az 50 milliót. Mit is mondhatnánk - minket is az hajt.

(via Slashdot)

Az AdRANTS kikel a popup hirdetések ellen és bojkottra hív, különösen - de nem kizárólag - a Fastclick és hasonszőrű hálózatokra haragszik, ezek tipikusan félrevezető, trükkösen megjelenő popupokat alkalmaznak. Persze ne csak a szervezők, hanem a hirdetők és azok a szájtok is szégyelljék magukat, akik engedik az ilyen hirdetéseket magukon megjelenni - és én ezzel teljesen egyetértek.

A popup melletti legfőbb érv az, hogy működik, kattintanak rá (ami nem csoda, hiszen melyik ostoba tud ellenállni egy 'Kattints ide, különben a géped azonnal lefagy!' típusú ablaknak?), viszont elidegeníti a látogatókat a szájttól, tehát főleg olyan helyeken érdemes használni, ahova a látogató egyszer valahogy elkeveredik, aztán úgyse jön vissza soha többet. És persze olyan szájtokon, amiket eleve zombik olvasnak.

Halál minden popupra!

(via memeorandum)

Hát én nem tudtam, hogy ilyen van, no. Biztos mindenki emlékszik a pár éve a hálón keringetett 'Shaggy taxit hív' klipre. Mint számomra kiderült, ez egy konkrét műfaj, a prank call, és elég sok celebriti / film hangjával meg lehet csinálni egy ilyen soundboard segítségével. (Megfelelő időben egérrel nyomkodni kell a gombokat, és akkor szól, mint a Szalacsi-szintetizátor). Konkrét hívások is vannak itt, egyébként szerintem inkább kínosak, mint viccesek.

Tudatlan me.

(via Boing Boing)

Az alvás sem olyan egyszerű dolog, mint amilyennek látszik.

Pár napja láttam pár posztot arról, hogy a kipihentség titka az, hogy mindig valamelyik alvásciklus végén kell felébredni. (Az alvás ugyanis kb. 90 perces ciklusokból áll, bár persze egyénenként változhat ennek időtartama.) Ezt a posztot most már nem persze találom, de van róla egy régebbi, alapos cikk itt. A lényeg az, hogy jobb pl. 6 órát aludni, mint nyolcat, ha sikerül elkapnunk a hatodik óra végén az aktuális ciklust záró könnyű alvás időszakot az ébredéshez. A baj csak az, hogy nekem ez sosem sikerül, alszom, min taz aludtej, ha lehet, napokon keresztül.

Most viszont valaki előjött egy pofonegyszerű módszerrel és a blogoszféra - a sok kialvatlan blogger, hehe - alaposan megkeringette az ötletet. A módszer lényege az, hogy két ébresztőórát kell használni, egy normális, durva órát, a legkésőbbi ébresztési időre beállítva, és egy másikat, ami halk zenét kapcsol be kb. másfél órával a durva ébresztés előtt - erre csak akkor kelünk fel, ha épp a könnyű alvás fázisában vagyunk - ki kell kísérletezni. (Vannak aztán durvább eszközök, pl. EKG-s alvásfázismérős ébresztők, de az most nem ez a súlycsoport.)

Én mindig tudtam, hogy a tízperces szundi gomb a telefonon - amit egy átlagos reggelen kb. 8-9-szer nyomok meg - nem lehet a végső megoldás. Most már csak a zenés ébresztőt kell megszereznem, rajta vagyok.

(via Boing Boing)

Tegnap óta folyik a találgatás, mi a túró lehet a Google új, base.google.com subdomainje mögött. Ma végre van már screenshotunk is, pár percre kinyitották ugyanis a szájtot, aztán becsukták megint - elég fejetlen nap lehet ma Mountain Viewban. Na innen aztán kiderülnek a dolgok.

A Google Base egy adattár, mindenféle adatokat lehet feltölteni bele, taggelni őket, aztán keresni persze. (Az nem derült ki egyelőre, hogy állományokat is lehet-e feltölteni vagy nem.) Szóval egy webes adatbázis, természetesen megosztható elemekkel! Ez klassz! Egy fontos kérdés: vajon lesz hozzá API?

Másik screenshot itt. A bejelentés a holnapi Google Zeitgeist konferenciára várható.

(via Google Blogoscoped)

Megjelent ma a Google eddig valószínűleg legrosszabbul fogadott szoftvere, a  Google Web Accelerator új, 2.0-ás verziója - és brutálisabb, mint valaha. A Google pedig úgy tűnik, figyel, mert pár óra múlva már le is vették az oldalról a letöltési linket, azaz azt írják, elég volt ennyi bétatesztelő mára, azért. (Ha valaki mégis akarja, itt a direkt link.)

Az első verzió májusban jött ki meg, fogadtatása egyérteműen negatív volt, hamar le is zárták a - természetesen - béta verziót. Egy csomó baj volt vele, pl. figyelmen kívül hagyta a Javascript konfirmációs ablakokat, így egyszerűen beletörölt webes alkamazásokba, satöbbi. Mellékszál, de maga az elv olyan, amitől nekem feláll a szőr a hátamon - az accelerátorok ugye úgy működnek, hogy a böngészett oldal összes linkjét megpróbálják előre letölteni, így kattintás után a feljövő új oldal várhatóan kevesebb idő alatt jön be, mert már lent van - cserébe persze kapunk egy borzalmas network traffic overloadot. Szóval az acceleratorok egy nagyon broadband, ugyanakkor statikus, web 1.0-ás szájtokból álló világba valók, no.

Az új változat annyiban kíméletlenebb, hogy a prefetch nem speciális, hanem teljesen hagyományos headerekkel történik, egy a webszájt nem tudja megmondani, hogy épp a GWA tölt vagy pedig egy igazi kérés érkezik - így nem is tudja kivédeni, akkor sem, ha tudja, hogy az adott szájton csak rossz vége lehet a prefetchelésnek. A másik - régi - baj az, hogy a GWA továbbra is követi a GET típusú - paraméterezett - URLeket, arra hivatkozva, hogy szabvány szerint ezek nondestruktívak, hiszen POST típusú linkkel kell módosítani, nem GET-tel. Csakhogy ezt persze senki nem tartja be. (Ha nem értetted ezt a részt, semmi baj.)

Rettenet.

(via Signal vs Noise)

John C. Dvorak - a PC Magazine hírhedten ostoba újságírója - kérdezi cikkében, hogy miért nincs olyan program, amivel fényképekeinket ésszerű funkcionalitással és ennek megfelelően ésszerű bonyolultsággal (értsd felület) szerkeszthetjük. Mert a Photoshophoz ugye pilótavizsga kell (én sem bírtam soha megérteni, bevallom), a szándékosan egyszerűnek készített programok pedig olyanok, amiknek a felülete teljesen eltér a megszokott programokétől, az 'egyszerű' itt általában az 'idióta' szinonímája.

Valami van benne, de azért a Slashdoton rendesen körberöhögik :-)

Boldog ország az, én mondom, ahol minden héten az a hír, hogy kirúgnak egy bloggert, vagy beperelnek valakit, mert kiszivárogtatott valamit, ami felkerült egy blogra, mert ez azt jelenti, hogy ott fontosak a blogok - rúgtak ki már vajon itthon valakit emiatt? Én már nagyon várom. (A kultplayen ugyanezt olvasom vissza egyébként, jesz.)

Andrew Krucoff mindkét kategóriába beleesik, ismert blogger, de nem azért rúgták ki a Condé Nasttól (a Vanity Fair most végre megtudja, milyen az, amikor a bloggerek utálnak valamit), mert bloggolt, hanem azért, mert a Gawker lehozott egy ártatlan emailt, amit kiforwardolt a munkahelyéről (ja, a Time Square, egyszer én is akarok ott dolgozni). (Lesz munkája, no para, már Calacanis is megeresztett egy állásajánlatot, de esélyes a Gawker Mediabistrójának főszerkesztői posztjára is.)

Ott vannak aztán a munkahelyi bloggolást és blogolvasást kiiktató szűrőszoftverek, amikről a friss Wired ír, ez már inkább a szánalmas kategória. (Persze mindenki maga dönti el, hogy elmegy-e ostoba multihoz dolgozni, ez itthon is ugyanígy igaz.)

Végül az, hogy egy New Jersey-i katolikus iskola egyszerűen csak megtiltja diákjainak, hogy blogot írjanak - az iskolában és otthon is (!) - az már tényleg a hülyeség nonpluszultrája.

Némileg javított néhány szolgáltatásán a del.icio.us - egyelőre fű alatt, azaz nincs róla hivatalos infó. Pl. egyszerűbben, belépés nélkül lehet keresni a Nagy Kollektív Bookmarktérben, a keresőt hozzá lehet adni a Firefox keresőboxához és feltalálták az AND szócskát is a keresőmezőben. Ezek kétségtelenül apró lépések, de a del.icio.us a szívünk csücske, az is fontos hír lenne, ha a logóban a kéket pirosra cserélnék, egyébként is a kis lépések viszik előre a világot.

(via TechCrunch)

Én pl. biztos felkötném magam az első fára, ha lenne egy PowerBookom és nem lenne rajta Egyedi Kúl Lézerminta, ami pedig már max 200 dollárért (ez a full minta) a szélesebb néptömegek számára is elérhető. iPodra még olcsóbb. A beavatkozás gyors és nem fáj a kis gépeknek, legalábbis a gyártó szerint.

 (via Boing Boing) 

A Slashdot durván lyukra szaladt ma, azt a hírt hozták le kb. másfél órája, hogy a Wikipédia bal hasábjában hirdetések lesznek - nos ez persze nem igaz, így korrigáltak is hamar (de hiába javítanak ki valamit a webszájton, a feedekben a baki megmarad örökre :-). A Wikipédián azonnal korrigáló oldal nyílt, ami jelentősen puhítja az eredeti állításokat, az elején Jimbo személyesen cáfol:

Welcome visitors from Slashdot. Please know that the story at Slashdot is completely false. There is no proposal to have advertising in Wikipedia. There is no contractural agreement to alter any page of Wikipedia. What is happening here is that Answers.com is creating a co-branded version of their website which will show ads, and they will share the revenue with us. This means, and let me be very very firm about this, that there is NO PROPOSAL TO HAVE ADVERTISING IN WIKIPEDIA. --Jimbo Wales 19:19, 24 October 2005 (UTC)

Tehát ha nem is magán a Wikipédián lesznek a hirdetések, az tény, hogy a Wikimedia és az Answers.com együtt fog működni egy hirdetéses szájt építésében.

Ha már Wikipédia és Jimbo:

• eszpee és ses cikke a Wikipédiáról a 168 órában
• Jimmy Wales interjú a 168 órában
• Jimmy Wales interjú az Indexen

(via Slashdot)

Nem túl izgalmas, de azért jegyezzük meg: a Technorati ma átlépte a 20 milliós határt (ennyi blogot indexel, és a nagy keresőket elnézve annak is örülhetünk, hogy az indexméret egyelőre nyilvános). De ami ennél sokkal fontosabb: másfélmilliárd linket tart számon.

(via Boing Boing)

Barry Bellnek elszállt az agya, de remek, szívmelengető olvasmány, arról szól, milyen lesz a világ - azaz a blogoszféra - 2010-ben.

Nos, ekkorra már természetesen a blog lesz az egyik legfontosabb, az organikus hirdetési forma. Nem tíz másodperces spotok, egy hónapos kampányok határozzák meg elsősorban a marketinget, hanem a blogokon keresztül kifejtett promóció.

Ha pl. autóvásárlásról van szó - ez már most elég sikeresen hirdethető blogokban - az emberek alaposan meggondolják a vételt és hajlandóak energiát fektetni a kutatásba, biztosan nem a gyártó rövid, hazug kampányára alapozva fognak választani. Megbízható, kritikus forrás kell a döntéshez - és ez a blogoszféra. Az autógyártók egyszerűen kölcsönadnak majd autókat bizonyos bloggereknek, akik megírják tapasztalataikat, vitatkoznak egymással, nagy, lélegző információs háló alakul ki a termékekről a véleményekből. A vásárló itt fog körülnézni, mert ebben a forrásban bízik - mivel tudja, hogy nehezen kontrollálható.

Aztán lesznek blogok, amik magáról a fejlesztési, gyártási, építési folyamatról tudósítanak. Nyomon lehet követni, mi miért lesz épp olyan, mik vannak részletekben - megintcsak hiteles információ jut el a vásárlókhoz.

Természetesen lesznek majd a mostani ügynökségekhez hasonló Blog Ügynökségek, akik optimalizálják a kommunikációt a blogoszférára. És persze új, kapcsolódó foglalkozások.

Nem is fűzöm tovább, érdemes elolvasni az eredetit. 

Egy bloghálózat építése kapcsán a legnagyobb kihívások egyike a megfelelő bloggerek megtalálása. Barry Bell (wurk.net) oszt meg néhány gondolatot a témában, miszerint.

A nagy általános bloghálózatok könnyű helyzetben vannak, hiszen a bloggerek alapvetően szeretnek tartozni egy akolba, főleg, ha ez egy jó brandű vagy jónevű alapítókkal bíró hálózat. A nemrég indult b5.media pár hete pl. egyszerűen kirakott egy felhívást és rengeteg blogger jelentkezett, lehetett válogatni közülük. Vagy felhozhatjuk a bloggereinek hírhedten keveset fizető Gawker vagy a Weblogs Inc. példáját, ott elsősorban a presztízs és a perspektíva miatt van egyszerű dolga a tulajdonosoknak.

Ha viszont valaki specializált bloghálózatot gründol - a wurk.net ilyen, karrier-orientált network - akkor a helyzet jóval nehezebb. Azok a bloggerek ugyanis, akik a témában már rendelkeznek jó blogokkal, nem szívesenhagyják azt ott - sokszor egyébként is része a normál céges üzletmenetüknek a bloggolás. Két blogba ugyanarról meg írjon, aki két anyja volt, egyébként is csomó összeférhetetlenségi kérdés jelentkezik itt.

Bell szerint az egyik megoldás az lehet, ha egy specializált bloghálózat olyan szerzőket próbál becserkészni, akik még nem bloggolnak - persze ezeket sokkal nehezebb megtalálni, mivel nincs referencia, nem tudni, beválnak-e. És más megoldás is van biztos, de azt még nem ismerjük - ez a pionírok nehéz kenyere.

Írtam régebben arról, hogy a Yahoo! által készített augusztusi tanulmány szerint az RSS-használat aránya milyen alacsony. Nos, ugyanennek a tanulmánynak van podcastinggal foglalkozó része is, bár ezt a felét nem kapták fel a bloggerek. Heather Green azonban elolvasta az egészet, és azt a megdöbbentő eredményt találta, hogy a felmérés szerint podcastingot csak a juzerek 2%-a használ - bár 28% hallott már róla.

Green nekiszegezte hát a kérdést az éppen arra járó Scott Gatznak (aki a Yahoo! valakije), hogy akkor buborék-e a podcasting vagy mivan (én kicsit annak gondolom, ezért örülök, hogy szóbahozta egyáltalán):

I asked Gatz, so is this a bubble? And he said, nope, an opportunity.

Gyönyörű válasz! Gatz szerint egyébként a felmérés ebből a szempontból azért nem releváns, mert a Yahoo! csak utána indította el a podcastingos oldalát, ő nyilván ettől reméli majd a világ megváltását. De azért gondoljuk végig, a podcasting elég régóta létezik már, és az iPod elég erős vehicle lehet(ne) az elterjedéséhez...

 

Az előbb mr.a. átállította a Statgépet egy új verzióra, ami egyrészt biztos jó, mert miért rakott volna fel egy rosszabb új verziót, ugye, másrészről meg minden adat elveszett (bocsánat, nem veszett el, csak nem jött át az új rendszerbe), aminek nem örülök, mert nem látom át a trendenciát* a nézettségben a törés miatt.

Persze ilyenkor jó, hogy az ember jó paranoid módjára a látogatottságot n db különböző módszerrel méri, ha az egyik csuklik, akkor megnézzük a másikon, mi is volt.

(A változtatások egyébként főleg az infrastruktúrát, és nem a felületet érintik.)

[* ne írjon be senki, hogy nem így kell írni, kösz.]

Egy meglehetősen szokatlan szabadalmi ügy: a taiwani kormány szombaton bejelentette, hogy bár elismeri a Roche szabadalmát a Tamifluval kapcsolatban (ez egy gyógyszer a madárinfluenza ellen), ennek ellenére gyártani fogja annak egy másolatát.

A másolat 99%-ban megegyezik a svájciak gyógyszerével, és persze olcsóbb előállítani. Taiwan tárgyal a Roche-val és meg is akar egyezni a gyógyszergyárral, de nem vár és nem kockáztat, az állampolgárok élete fontosabb, mint holmi szabadalom. Vov. Itt aztán egynél több igazság van, erre nem lesz egyszerű gombot varrni.

(via Slashdot)

Tudom, hogy nem ide való, hanem oldalra a linkblogba, de ezt a képet nem tudtam nem berakni ide. San Francisco makettje zseléből (bár magyarul talán aszpik), Elizabeth Hickok műve, meg lehet nézni azt is videón, hogyan rezeg, amikor az asztalt mozgatják alatta, akarom mondani, amikor földrengés van.

(via Boing Boing)