we, the media

Igencsak vegyes fogadtatást kapott a Flock a blogoszférában, és be kell valljam, a tesztüzem után az én fejemben is vegyes kép alakult ki róla.

A Flock egy - a Mozillára épülő - social browser, azaz a mostanában burjánzó - web2.0! - kollaboratív közösségi szolgáltatásokat - legalábbis néhányat belőlük - próbálja meg a böngészőben integrálni, azaz gombnyomásnyi közelségre hozni a fontosabb műveleteiket és valamilyen hidat verni közéjük, némi korlátozott adatcsere érdekében. Huh.

Az első benyomás az, hogy szép az ikon (a legjobboldali), látszik rajta, hogy firefoxos is, meg nem is. De nézzük sorban, mennyiben más, mint egy normál böngésző - a Firefox a referencia, nyilván, az UI nagy része nem is változott. Mi az, ami új?

• Flickr topbar - ennek az égvilágon semmi értelmét nem látom. Ennyi értékes helyet elfoglalni a képernyőből csak azért, hogy szem előtt legyenek a Flickrre feltöltött képeim - teljesen értelmetlen. Ha valaminek lenne egy pici értelme, az az, hogy ne egy juzer, hanem egy tag utolsó n képét mutassa, mint egy fotó feed, de ilyet nem tud.
• Favorites = delicious - azaz a bookmarkok kezelése egy létező online del.icio.us accounton keresztül történik. Az ötlet maga nem rossz, bár az ember az _összes_ bookmarkját nem akarja megosztani, itt meg rögtön minden kikerül a kollektív tudatba, de a baj sokkal inkább az, hogy a del.icio.us saját felülete ezerszer használhatóbb, mint a Flock-beli megvalósítás. Sokkal nehezebb taggelni - erre nagyon jó a del.icio.us ajaxos felülete, itt ebből semmi sincs, nem ajánl fel pl. community tageket. A tageket nem tudja tag cloud formátumban megjeleníteni - mit érne a del.icio.us anélkül? -, csak listával. Ráadásul ez a lista olyan szellősen van szedve - ez a halálom - hogy nyolcat kell lapoznom, míg végigérek a tageken, ez a del.icio.us saját felületén  kb. fél oldalnyi magasságban elfér - apróságnak tűnik, de rohadtul nem az. És a tagoknál a gyakoriság persze nincs jelölve. (Update: vigyázzatok, a Flock egészen paraszt módon túr bele a del.icio.usba mindenféle figyelmeztetés nélkül, képes leszedni a tageket és a leírást egy linkről 'csak úgy', tehát vigyázat!)
• Blogging tool - sokkal rosszabb a felület, mint egy átlagos blogmotor posztolófelülete. A kompatiblitással is gondok vannak - nálam minden poszt kétszer jelent meg a listában, az UTF-8 kódolással nem nagyon tudott mit kezdenek, minden krixkraxos volt, képek sehol - jó, béta. Ami a funkcionalitást illeti, el tudom képzelni, hogy egy nagyon entry-level juzernek ez a minimálfelület jó lehet, mert legalább nem zavarja össze őket.
• Shelf - ez majdnem jó! Az ötlet biztosan, kell egy ilyen raktár, bár én olyat szeretnék, ahova bármit el lehet raktározni, pl. egész weboldalakat is, meg mutatni kéne a thumbnaileket, legalább a képeknél, és talán valami hierarchia vagy tagelés is kellene. Jó, ez egyszerűre van véve, direkt, de nekem túl egyszerű.
• RSS olvasó - vicc. (Komolyan az, nem is foglalkozom vele, ilyen megcsinálom helyetted, ne is próbálj törődni vele típusú cucc.)
• Generál - az, hogy csak a Flickr és csak a del.icio.us van támogatva, nagyon nem tetszik, jó, ez egy preview, a véglegessel szemben minimum elvárás, hogy nyitottabb és rugalmasabb legyen - és ne kelljen extensionöket installálni percenként ezért.

Konklúzió: akinek bejön a mekes filozófia azon része, hogy a juzer egy feladatot egy aránylag pontosan meghatározott, a szájába rágott  útvonalon keresztül érjen el, annak tetszhet ez a dolog. Viszont ha valaki többre vágyik, pl. a számítógéphasználat közben fontos neki a szabadság, értékeli a rugalmasságot és szereti a sokszínűséget, a nyitottságot, azt, hogy többféleképpen lehet elérni egy célt, akkor neki ez ebben a formában nem jön be. Én pl. alapvetően minimalista és funkcionális elveket vallok a felületekkel kapcsolatban, de ilyen fokú spártaiságot nem vesz be a gyomrom.  

Szóval tanulmánynak jó, de használható eszköznek kevés. Kicsit felvillantja a jövőt, amikor már adataink nem a lokális gépen lesznek, hanem netes közösségi adatbázisokban, de nem mutatja meg igazán, hogy milyen lehetőségek vannak ebben.

Nem baj, majd megsasoljuk a következő verziót is.

Volt már régebben szó arról, mennyit ér egy link a poszt-AOL/WIN világban (565 dollárt). Nincs viszont az interneten olyan marhaság, amit ne lehetne még tovább marhulni, így most már létezik konkrét kalkulátor is, amivel az ember saját blogjának értéket pillanatok alatt kiszámolhatja, sőt, real time badge is, amit be lehet illeszteni a blogba. (Nem fogom.)

(via talán memeorandum darcynorman.net)

A taiwani Eva Air légitársaság Hello Kitty tematikus repülőgépe (nemcsak kívül, hanem belül is ilyen!) az aktuális példa arra a közhelyes igazságra, hogy a világ haladása napjainkban elsősorban Ázsia kezében van (utána jön Amerika, végül Európa és Afrika a bronzért mérkőzik).

Legyen ilyen a Malévnak is! Léccilécci!

(via Boing Boing)

Közhely, hogy a filmekben a számítógépes közhelyek mennyire buták és unrealisztikusak, és még értjük is, hogy ez így van jól, a rendezőnek minden fontosabb annál, minthogy nekünk, geekeknek a kedvünkben járjon. Akiknek viszont meglehet az az örömünk, hogy a legtipikusabb marhaságokat összegyűjtjük a hálón egy szép listába, majd azon jól elcsámcsogunk. Most épp az Annoyances.org csinált egy ilyen listát, vesézni pedig a digg.comon lehet. (A képen Trinity hekkelése a Mátrixból, ez üdítő kivétel, amennyiben van köze a valósághoz - pedig a virtuális világban történt, talán éppen ezért.)

Kedvenceim:

• Bármilyen elmosódott, rosszul bevilágított, kis felbontású - akár mobiltelefonnal készített - fényképet tetszőlegesen fel lehet ZOOMolni és ENHANCE-olni úgy, hogy a gonosztevő bal kisujján lévő gyűrűre vésett felirat pontosan felismerhető lesz.
• Bármit csinálnak egy filmben egy számítógéppel, minden parancsot kúl bíppegés vagy más hangeffektus kísér (az igazán menő gépek egyenesen a mátrixnyomtató hangját utánozzák).
• Az UPLOAD VIRUS parancs bármilyen helyzetben bármilyen számítógépet képes megfertőzni (ennek az egész filmtörténetet tekintve legdurvább példája a Függetlenség napjában található, ahol az idegen űrhajó számítógépes rendszerét fertőzik meg egy Macről).
• A számítógépek sokszor felrobbannak vagy szikráznak vagy füstölnek, de ezután is működőképesek maradnak, csak lassabbak lesznek - kivéve, ha a monitor sérül, mert akkor aztán végük van.
• Bámilyen hoszan is gépelnek egy filmben, a szóköz billentyűre sosincs szükség - és egérre se, mivel mindent mindig gépelnek inkább.
• Minden számítógép kompatibilis és össze van kötve minden másik számítógéppel, az interneten a világ ÖSSZES információja könnyen elérhető, beleértve a főgonosz kikapcsolt gépét is.
• A filmekben előforduló számítógép GUIk vagy a Mac OS valamilyen változatai vagy ismeretlen szuperinterfészek, ez még akkor is igaz, ha a gép kívülről történetesen egy Gateway laptop (Anger Management).
• Minden adatot - legyen az bármilyen bonyolult - le lehet menteni néhány másodperc alatt valami hordozható tárolóra. Pl. a Brókerarcokban a vincsesztert floppyra. (A Space Quest valahányban a főhős agyát mentik floppyra, ami aztán CRC-hibás lesz, de az persze vicc.)
• A keresett Fontos Információ mindig egy feltűnő popupban ugrik elő, bár ezen sosincs OK gomb.

Meg még rengeteg. Ami nincs a listán, de engem legjobban idegesít: 

• Bármilyen bonyolult számítás vagy keresés lezajlik néhány másodperc alatt,de  amikor a választ a gép kiírja a konzolra, az nem egyszerre, hanem az egyes karakterek között jól érzékelhető szünetet tartva történik, esetleg karakterenként a szokásos pittyegéssel.

(via Google Blogoscoped)

Még az év vége előtt becsukja kapuit az Agfa - legalábbis a fotóüzletág, az Agfa maga egy birodalom - olvasom a sesblogon. A dolog még nem 100%, a brit Photo-Me lehet, hogy az utolsó pillanatban felvásárolja.

Érdekes tény, hogy az Agfa kelet-német testvére, az ORWO valójában az Agfa központi wolfeni üzeméből nőtt ki - ez ugye az NDK területére esett a háború után, államosították és kinövesztették belőle a KGST saját fotóbrandjét. (A neve is azt jelenti, hogy Original Wolfen, az Agfa név használati joga nyugaton maradt.) Az ORWO nem halt meg teljesen, azaz még vannak ORWO márkájú filmek a piacon (ezeket a wolfeni FilmoTec gyártja), illetve a cég maga ORWO Media néven, a digitális üzletággal még tovább vegetál ma is.

(via Takács Lajos, egykori földrajztanárom és a német Wikipedia)

Ma reggel arra ülök a gép elé, hogy az XP login képernyője fogad. Miaf. (Éjjel is be van kapcsolva természetesen, hiszen jönnek a feedek, zajlik a P2P, éberen pihen az IM, izgatottan várja a hackereket a Trend Micro.)

Elindítom, és persze rögtön kiderül a megfejtés a jobb alsó sarokból, ld. kép. A drága update-elte magát az éjjel és magától újraindult. Még egyszer: magától újraindult. Hm, és ha ezen futott volna a vastüdőm szoftvere? Vagy egyszerűen egy webszerver, akármi?

(Nem, József, ettől még nem váltok parasztvakító mekintosra, de kösz, hogy szólsz.)

(Koincidencia: miles írt majdnem ugyanerről a héten, viccesebben, mint én.)

Megy a tévében a Buzera - most épp reklám van - és közben azzal szórakozom, hogy megpróbálom kiguglizni a válaszokat. És hát amíg a díszvendégek fogalom nélkül találgatnak, én a megfejtéseket kb. max egy perc alatt megtalálom a neten - azért tart ilyen sokáig, mert ma este elég lassú a külföld.

Na erről beszélek, nyuszómuszó.

PS: az aktuális: nem volt telefonja Einsteinnek, a trombitával hívták át a szomszédba.

Elnézést az idióta címért, de nem jutott eszembe jobb. Calacanis - kellően eufórikus stílusban - beszámol róla, hogyan telt a második hete az AOL kötelékében, de nem is ez a lényeg, hanem emez:

Everyone told me I would be trapped in meetings for the rest of my lift and our startup sensibility and a large company would be some sort of issue. One of the shocking things for Brian and I was  that AOL runs their business just like WIN—on instant messenger!!! So, two weeks ago I had 100 WIN bloggers on my AIM. Now I’ve added 25+ AOL executives (and growing by a couple of day) to my AIM and our little startup company is moving quicker and more efficiently than ever.

Én eddig valahogy mindig felemásnak éreztem, amikor IM-en próbáltam munkáról beszélni valakivel, kicsit furdalt a lelkiismeret, hogy elszórakozom a vitális kommunikációt - holott most maga a Guru mondja, hogy this is the way to go. Örülök, isten veletek, füstös kávézók és cellaszerű tárgyalók, ezentúl még több időt tölthetek a gép előtt, hurrá!

Tulajdonképpen eszpee elmondta már a lényeget erről a nemtudommineknevezzemről a sesblogon, de azért mégsem lehet szó nélkül megállni. Jó, fogom a kommentekből, végülis csak annyi történt, hogy az old média kiosztott magának pár díjat gondosan ügyelve arra, hogy minden név csak egyszer szerepeljen a nyertesek között, hiába no, a profizmus. De nem bírtam nem végkattogtatni az összes díjazott szájtot. És most my brain hurts.

2005 van, halló! A web megújulásának, eddig megélt legnagyobb átalakulásának éve. Mi ez az 1998-as lelkületű freakshow? Ez a monstertemplates.com színvonalát alulról szemlélő parádé ? Csak IE-re optimalizált, széteső oldalak, villogó, halálra animált bannerek, agyonzsúfolt, kaotikus felületek, iszonyú színhasználat, az ergonómia legalapvetőbb elveinek teljes nemismerete - ezeknek simán el lehetne adni, hogy Nielsen az induktivitás mértékegysége -, Flash-burjánzás, splash screenek (jézusmária, 2005-ben!) , popupban feljövő szájtok... Sehol egyetlen szembetűnő korszerű megoldás, felület dizájnelem, csak poros legózás fogalom nélkül.

(Valljuk be, a magyarorszag.hu az egyetlen értékelhető szájt ebből a selejthalomból.)

A kirowski blikkes bannere pedig egészen elképesztően botrányos (az, hogy szar, az egy dolog, azzal itt nem lehet kitűnni), ne feledjük, hogy ők nem egyszerű fejlesztők, hanem full service online ügynökség, tehát nemcsak a formáért, hanem a tartalomért is ők felelnek. Én köztudottan nem vagyok egy Tűsarok-közeli személy, de ez a banner egy pillanatra egy csapatba kovácsolt velük. 

Érdemes megnézni egy pillanatra magát az Internet Marketing Klub szájtját is, justified szövegek, IE-ben JavaScript hiba, nem IE-ben a rosszult megadott hover miatt linknek látszó nemlinkek az eredmények felsorolásánál, www nélkül 404...

Hogy hozzak egy analógiát, a hazai reklámszakmának is vannak díjai meg elmennek megnézni a Reklámfalók éjszakáján a saját szakmájuk színvonalasabb műveit, hogy aztán másnap visszamenjenek a munkahelyükre szart csinálni, mert az kell, de ez rendben van, legalább látják a big picture-t.

De itt arról van szó, hogy a mi online zsenijeink nemcsak szart csinálnak, hanem a szart is imádják, mondhatni ez a díj a szar apoteózisa.

Ez nem a web, barátaim, ez a saját hónaljatok, amit közszemlére tesztek nekünk ki, itten, eme nemes vetélkedés keretében.

Egy szavam van rá: szégyen.

(via sesblog)

Pár perce jött meg a várva várt meghívó, amivel le lehet tölteni a Flock aktuális bétáját - ugye milyen hasznos, ha az ember ész nélkül feliratkozik mindenféle szembejövő preview listára? Már telepítettem is, fut meg minden, de sajnos nem tudom belevetni magam iziben kínos munkaügyekből kifolyólag. De sebaj, holnap, ahogy sikerül, játszom majd vele, és posztolom, amit megtudok.

So excited! 

Az Ars Technica újraértelmezi a készülékteszt fogalmát. Ez persze főleg a pár héttel ezelőtti stressztesztre igaz az iPod Nanóval (bal oldali kép), most az az új, videós iPodot hagyományosabb, de alapos tesztnek vetik alá, belezés ugyan most is van, de ezúttal pl. se magas helyről nem ejtik le, se autóval nem mennek át rajta, szóval puhulnak.

(via Slashdot)

Ez a heti ultimate nörddom, nincs is verseny, hanggenerátor Excel-makróban megírva (le kell venni hozzá az Excelben a makrók biztonsági beállításait, különben nem fog futni). Ötéves cucc egyébként, csak valahogy most került elő Mória bányáiból.

(via Boing Boing)

Az elmúlt 40 év legjobb 40 magazinborítója az American Society of Magazine Editor szerint, klassz. Akartam már posztolni ezt hétfőn, de annyira feldühített, hogy a képek nincsenek fenn a szájton, hogy lemondtam róla (és most se fogok linkelni rá, buktak egy MPI-t), viszont a kultplayen láttam az előbb egy másik linket, ahol fent vannak, nézzétek vigyétek.

A legtöbb borító az Esquire-ből, a Rolling Stone-ból, a Time-ból illetve a The New Yorkerből származik, a baloldai, yokoonós borító pedig az első a listán.

(via Boing Boing, kultplay)

Új hazai blog indult, a kultplay, és első blikkre k*rvajó, leszámítva a logót, amitől félek egy kicsit. Ilyen gawkeres fílingje van, és úgy látom, média-lifestyle témakörben mozog, stílusban pedig a technocolra emlékeztet kicsit, csak itt értelmes posztok vannak. Nem árulhatom el, hogy kik állnak mögötte, mert akkor meg kellene, hogy öljelek Titeket, kedves olvasók, és az senkinek se lenne jó.

Testvérváros! (Csak az az RSS, az hol van??)

Jobb lett volna, ha a novemberi egyéves születésnapra időzítik, azonban a juzereknek megtiltani nem lehet, így már most elérte a Firefox a 100 milliós letöltésszámot. Ahhoz képest, hogy ahhoz is extensiont kell installálni, hogy a böngésző kilépéskor elmentse a nyitott tabokat, ez egy szép szám (elnézést, de ez rohadtul idegesít).

A 100 milliós letöltést a hekkelés miatt két hétre kiesett, de isteni szerencsével épp két napja újraindult SpreadFirefox szájton lehet ünnepelni. Magyar szájt, ha jól látom, nincs, illetve ami van, az nem túl naprakész, ami azért is meglepő, mert itthon a Firefox meglehetősen elterjedt. A sztahanov - persze nem átlagos - látogatói pl. 31%-ban használnak Firefoxot.

(Na most ha azzal jövök, hogy a népszerűség persze bajjal is jár, idén a Firefox megelőzte az Internet Explorert a bejelentett vulnerabilityk számát tekintve, akkor a látogatók 31%-a meg fog ölni - különösen, hogy a balhasáb hajlamos Firefox alatt elfoglalni az egész képernyőt -, úgyhogy inkább nem mondok ilyet.)

A Forrester jóslata szerint az új, nagyfelbontású DVD-formátumok csatájában a Sony Blu-ray formátuma fog felülkerekedni a  Toshiba-Microsoft HD DVD-jével szemben, de a győzelem nem lesz könnyű és gyors. A fogyasztók ugyanis kivárják, hogy melyik formátum fog nyerni, és ez kb. két év alatt dől el - hacsak a HD DVD nem adja fel hamarabb (de ezt a Microsoft utóbbi megnyilatkozásai fényében nem tartom valószínűnek). A Blu-ray közben kicsit konvergál a HD DVD-hez, azaz bizonyos featúrákat át fog venni tőle, a fordítottja viszont kevésbé valószínű (a Blu-ray multifunkciósabb, nemcsak filmnézésre jó és fejlettebb a másolásvédelme is, a HD DVD ugyanakkor kicsit olcsóbb, dióhéjban.)

Marc Andreessen szerint egyszerűsége miatt a PHP fog dominálni a jövő webes alkalmazásaiban a Javával szemben - ezt mondjuk szerintem minden értelmes ember tudta eddig is, de mégis más, ha a Mosaic társszerzője, a Netscape alapítója, sőt, a Ning egyik atyja mondja ezt nekünk az arcunkba.

Némileg persze enyhíti a kijelentés élét, hogy ez a Zend által szervezett, a PHP tizedik születésnapját ünneplő konferencián hangzott el, viszont tény az is, hogy Andeerssen mellett több más hagyományosan javás elkötelezettségű garázscég (pl. IBM, Oracle, Intel, Sun, SAP) képviselője is ott demonstrált San Francisco-ban, és nem csak szavakban, hanem tettekben is megnyilvánultak, azaz egyre erősebb támogatást adnak a PHP-nak, ami a piacon, azaz az üzleti alkalmazások terén sokat segít a nyelv tekintélyének, elfogadottságának.

Andreessen arról is beszélt, hogy 10-20-30 éves távlatban az alkalmazások mindenképpen átkerülnek a desktopról a webre, egyben fikázta a Microsoft nem lankadó elkötelezettségét a vastag kliens mellett (Vista, Avalon). Azt is mondta még, hogy a Javának és a PHP-nek természetesen egymás mellett kell élnie, hiszen mindegyik másra jó, és még a Flasht is temette kicsit, egyre szimpatikusabb a srác.

(Jelenleg a világon 22 millió webszerver - köztük a sztahanov - használ PHP-t.)

Ismét egy kutatás, amire valószínűleg egy csomó pénzt költöttek, pedig ha engem megkérdeznek, azonnal megmondom a választ: igen, jobb nagyobb képernyőn dolgozni, mint kicsin. (Persze a hangsúly a produktivitáson van, nem pedig a boldogságon, de szeretném megtalálni a középutat az MTI és az Index címadási gyakorlata között.)

On the bigger screen, people completed the tasks at least 10 percent more quickly - and some as much as 44 percent more quickly. They were also more likely to remember the seven-digit number, which showed that the multitasking was clearly less taxing on their brains. Some of the volunteers were so enthralled with the huge screen that they begged to take it home.

Ehhez képest siralmas, hogy a legdrágább TFT-ket is csak nevetséges 1920x1200-as felbontással árulják!

Az a NYT cikk is érdekes, amiben a fenti adatok szerepelnek, sajnos végigolvashatatlanul hosszú, de szkennelni is érdemes: Meet the Life Hackers - azokról a kihívásokról van benne szó, amikkel a számítógép előtt ülő, dolgozó ember szembesül a hivatali környezetben.

(via Jeremy Zawodny)

Joi Ito bloggolási irányelvei - még ha nem is formai, hanem tartalmi tanácsok - annyira életszerűbbek, mint a tegnapi Nielsen-észosztás, hogy azonnal lebloggolom őket:

• Ne osszál észt - valószínűleg nem te vagy a legokosabb, akármilyen témáról is van szó. Hagyj hát teret az okosabbaknak, úgy vezesd fel a témát, hogy mások is hozzá tudjanak szólni!
• Ne arra helyezd a hangsúlyt, amit biztosan értesz, hanem arra, amit nem, fejezd ki a bizonytalanságodat! Így elérheted, hogy a vita résztvevői gondolkodnak, segítenek gondolkodni, te pedig okosodsz.
• Foglalj állást - a blogok erre valók! Ha tévedsz, majd korrigálsz, de egy vélemény nélküli blog meglehetősen unalmas olvasmány.
• Linkelj - nézz utána a témának más blogokban és linkelj be közülük sokat, így veszel részt igazán a vitákban!
• Írj minél hamarabb egy témáról, ne várj arra, míg teljesen megérik benned, posztolj minél gyakrabban! Majd hozzáadod a hiányzó részeket később.

Micsoda figura egyébként, érdemes elolvasni a saját illetve a wikis életrajzát, egy japán Benyovszky Móricz meets Leonardo da Vinci. Az ember, aki egyszerre van jelen (posztban vagy pénzzel) a Technoratiban, a Six Apartban, az InfoSeekben, a Creative Commonsban, a SocialTextben, a Mozilla Foundationben, de amúgy Timothy Leary keresztfia. És már a kollégiumban is az eBay-alapító Pierre Omidyar volt a szobatársa. Ja és rokona Cornelius is (a japán Beck).

(via szabad kultúra blog)

DVD Jon pénteken megérkezett a Szilícium-völgybe (kicsit analóg Linus Torvalds szökésével a hideg északról a napfényes Kaliforniába). DVD Jon - polgári nevén Jon Lech Johansen, külön szócikk van róla a Wikipedián - norvég hacker, aki médiakódolások feltörésével szerzett magának hírnevet. 15 éves korában részt vett a DVD-k CSS kódolásának feltörésében, és ő publikálta az interneten a DeCSS programot, ha nem tette volna, most valószínűleg nem másolhatnánk DVD-ket, de ismert még többek között pl. a Google Video Viewer kinyitásáról, a QuickTime DRM rendszerének megkerüléséről vagy az iTunes részleges töréséről. Új munkahelyén is reverse engineeringgel fog foglalkozni, ennél többet nem lehet tudni, csak azt, hogy Michael Robertson kétes hírű internetes vállalkozó (Mp3.com, Lindows) új projektjéhez (Oboe, az MP3tunes berkein belül) csatlakozik.

A közös bennük egyébként az, hogy már mindkettejüket sokat perelték.

(Wired) 

Nem tudok lejönni a Google Mapsről, mellékelt kép a már emlegetett GoogleSightseeing szájtról származik, a Google Mapsben pedig itt van. Örülök neki, hogy a Jézus a Mars után a Földön is felbukkant, van dolog bőven.

A másik kép Mexikóban (azaz inkább Mexikó fölött) készült, ugyanarról a szájtról, lehet, hogy feedben kéne olvasnom ezt is.

(via)

Chris Pirillo - aki észrevétlenül felküzdötte magát a hivatalos antisplogger posztjára - tíz pontban foglalja össze, mit kellene - szerinte - a Google-nak a Blogspottal csinálnia a splogjárvány visszaszorítása érdekében, a fontosabbak:

• Próbaidőszak a bloggereknek. Az első X hónapban csak néhány blogot indíhasson egy blogger, később többet. (Egyáltalán nem értem, mire jó ez, miért akarna egy spammer egy accountról indítani több blogot?) Az első X hónapban a blogok kifelé mutató linkjei automatikusan rel="nofollow" típusúak legyenek (ezeket a keresőmotorok nem veszik figyelembe a PageRank számolásánál). (Ez jó lehet.)
• Csak egy létező blogger ajánlásával lehessen új accountot nyitni a Bloggeren. (És akkor felébredünk, hehe.) Ha egy bloger sploggernek bizonyul, nemcsak az ő accountját, hanem az ajánlójáét is törölni kell.
• A Google linkadatbázisa segítségével kell felderítani a linkfarmokat.  (Hát valami ilyesminek ki kell esnie a Google agyából, igen.)
• Jutalmazni kell a feljelentőket (tehát akik használják a Flag-linket a Bloggeren), méghozzá valami kúl dologgal, pl. egy Google-pólóval (nekem van, tényleg kafa :-) vagy ilyesmivel. (Nem hiszem, hogy egy ekkora járvány ezzel megfékezhető lenne.)
• Véletlenszerű auditálás, váratlan elemek a posztolásnál, hogy a scriptek megzavarodjanak, pl. ellenőrző kérdések. (Igazoltat a rendőr, kb., elég rosszízű dolog szerintem.)
• Ne lehessen kötőjelet tenni a subdomainnevekbe! (Jajistenem, milyen ökörség ez, hát akkor a spammerek majd nem raknak.)

Ezek még a jobbak voltak... amikor egy splogger ezt a listát olvassa, szerintem a földön fetreng a röhögéstől.

A Google-t most már egyre több A-listás blogger kritizálja, érdemes pl. Mark Cuban kirohanását elolvasni. Mountain Viewban persze vadul dolgoznak a kulisszák mögött, de konkrét dolgokról még csak annyit lehet tudni, hogy első lépésként nyilvánosságra hozzák a törölt subdomainek listáját, hogy a blogkeresőkből is ki lehessen szűrni őket. (A Blogger saját blogján reagál egyébként itt.)

A splogjárvány közben jobban terjed, mint a madárinfluenza, Natalie Glance és Sundar Kadayam (ők az IntelliSeek agya) szerint most már eléri a 30%-ot az újonnan kreált blogok között a splogok aránya.

És amire már vártam: megjelentek azok a hirdetések - normál spam vagy hagyományos szájt formájában -, amik megpróbálják értékesíteni a sploggerek technológiáját és hálózatát. Ez pl. elég weird darab: www.rsstoblog.com (direkt nem linkelek rá).

Az EFF kutatócsoportja megfejtette azoknak a - szabad szemmel nemigen látható - pöttyöknek a jelentését, amiket a nagy amerikai gyártók (Xerox, Canon, stb.) színes lézerprinterei titokban minden papírlapra rányomtatnak. Az US Secret Service már régebben elismerte, hogy a gyártókkal kötött egyezség keretében kerülnek a jelek a lapokra, de a kódolást nem árulta el, sőt, az volt az állítás, hogy azt más nem tudja elolvasni, csak ők - de hát ránézve a kódolásra azt mondom, hogy egy intelligensebb gimnazista pár óra alatt meg kell, hogy fejtse őket. A kép bal oldalán egy kék fénnyel megvilágított, felnagyított papírrészlet a pici sárga pöttyökkel, jobboldalon a megfejtés: a nyomtatás ideje és a nyomtató sorozatszáma van kódolva bennük. Ugye mindenki fogja, hogy ez mit jelent? Klassz.

(via Corante)

Az interneten beregisztrált 100 legrégebbi .com domain listája itt, az első néhány:

 1.   15-Mar-1985 SYMBOLICS.COM 
 2.   24-Apr-1985 BBN.COM 
 3.   24-May-1985 THINK.COM 
 4.   11-Jul-1985 MCC.COM 
 5.   30-Sep-1985 DEC.COM 
 6.   07-Nov-1985 NORTHROP.COM 
 7.   09-Jan-1986 XEROX.COM 
 8.   17-Jan-1986 SRI.COM 
 9.   03-Mar-1986 HP.COM 
10.   05-Mar-1986 BELLCORE.COM 
11=   19-Mar-1986 IBM.COM 
11=   19-Mar-1986 SUN.COM 
13=   25-Mar-1986 INTEL.COM 
13=   25-Mar-1986 TI.COM

(via Cory Doctorow)

Az új iPod kapcsán bejelentett Disney-Apple deal, azaz hogy le lehet tölteni bizonyos ABC-műsorokat, alaposan felkavarta az állóvizet. A tegnapi alkotói nyilatkozat után ma Andrew Neil - állítólag közismertt angol tévés személyiség - jelentette be, hogy olyan vállalatot hoz létre, ami tévéműsorok közvetítési jogait szerzi meg az újmédiás felhasználási területekre.

Szintén ide kapcsolódik a The Wall Street Journal tegnapi cikke, ami a letöltésekkel kapcsolatos aggodalmakról ír, az ABC ugyanis nézettséget fog veszíteni azzal, ha legnépszerűbb sorozatait (Lost, Desperate Housewifes, etc.) már órákkal az adás után le lehet tölteni az internetről. Ez persze a piac különböző szereplőit erőteljesen érinti, magán a Disney-ABC-n belül is dühödt belső veszekedések folynak a deallel, illetve annak meglepetésszerű, konzultációk nélküli bejelentésével kapcsolatban.

A klasszikus tévés szórási lánc tehát megbomlik, most, ez az a pillanat, amire az új iPod kapcsán évek múlva emlékezni fogunk.

(via paidcontent.org)

Bevallom, a szívem mélyén nem vagyok perles csávó, sokkal inkább PHP, ha már a webes műprogramozásról van szó (és látatlanban is wannabe RubyOnRails-rajongó vagyok, igen!), de bármi inkább, mint ez a Java rettenet, ezért örömmel számolok be róla, hogy szombaton Perl-konferencia lesz Budapesten, a részletek itt, a konferencia-wikiben, ami már magában is egy vov. Míg tavasszal az ugyanitt megtartott PHP-konferencián ott voltam, most nem hiszem, hogy elnézek, hacsak nem Verhás Péter előadása miatt (szevasz Peti!), ami arról szól, miért használjon mindenki Javat Perl helyett:

A [java a] programozónak is jó, hiszen iszonyat mennyiségű metodológiát, eszközt, paradigmát, objektum-orientáltságot, alkalmazásszervert lehet felvonultatni, ezen kívül létezik mindenféle megszerezhető certificate. Így a megrendelő sokkal kevésbé lát bele a tényleges munkába, nem okvetetlenkedik, nem kritizálja meg, hogy miért kell egy közepes feladatra is egy chief architekt, egy infrastructure designer, egy database designer, valamint ha már ennyi senior expert van a csapatban, akkor tíz programozó, és hogy valaki ezt összefogja, egy projekt manager.

Smart!

Szóval menjetek el, itt lesz Larry Wall, az Alapító, személyesen, közös fénykép a svédasztalnál meg minden (de előadást is tart).

(via eszpee)

David Sifry - a megkerülhetetlen Technorati agya - az amerikai elnökhöz hasonlóan időről időre felméri és közreadja a Technorati adatai alapján készített blogstátuszriportját - a dolog több részes, tegnap az első jött ki, ami a növekedésről szól. Dolgok belőle (azért érdemes megnézni az eredetit is, mert a többi grafikont nem másolom át):

• A Technorati 19.6 millió blogot indexel - ez ugye a Blog Count 100 milliós becslésének húsz százaléka, a következő számokat is ennek fényében kell nézni. A blogok száma öthavonként duplázódik - ez az utóbbi három évben egyfolytában így van.
• Havonta 70,000 új blog születik, azaz másodpercenként egy, különösen Kína aktív mostanában.
• A blogok 5, a posztok 6 százaléka spam (bár a helyzet sokat romlott a tanulmány óta, mert az még október elején készült).
• A posztok száma naponként 700,000 és 1,300,000 között ingadozik, azaz durván tíz poszt születik másodpercenként.

Magyarul a blogoszféra növekedési üteme rendületlen.

Tovább kavarognak a Bloggerrel kapcsolatos indulatok Chris Pirillo blogján, kapott pl. válaszlevelet a Google-től (hamarosan meg fogják oldani, azt ígérik), de megnézhetjük Pirillo inboxát is, durva.

Hétfőn volt 15 éves az IMDb (Internet Movie Database), a web - szerintem - valaha volt leghasznosabb szolgáltatásainak egyike (azért csak most vettem észre, mert a moziból hazatérve most akartam csekkolni az előbb látott filmet). A mára meghatározó, Amazon-tulajdonban lévő, reklámokból és prémium tartalmakból jelentős bevételeket termelő kollaboratív adatbázis eredetileg a USENET rec.arts.movies hírcsoportjának levelezésére épült. Jelenleg majd félmillió műről és közel kétmillió alkotóról tartalmaz adatokat. Klassz az ünnepi szájt is.

Ha nem lenne, én is sokkal butább lennék, mint ma, tehát boldog szülinapot!

Jakob Nielsen a UseIt történetében először foglalkozik kimondottan blogokra jellemző designhibákkal. Először összefoglalja a blogok természetéből eredő pozitív következményeket:

• A blogok lényegükből fakadva nem igényelnek különleges design elemeket, egyszerű webszájtok, a posztok pedig folyamatosan illeszkednek az oldalba.
• A blogok nem webidegen, hanem természetes (őshonos) műfajt alkotnak, alapjuk a linkelés és a sok rövid bejegyzés.
• A blogok egy működő gazdasági rendszer (a blogoszféra) részei. Ez képes arra, hogy különösebb erőlködés nélkül kiemelje a hasznos tartalmakat azáltal, hogy sokan linkelnek rájuk.

És akkor a negatív oldal. Felejtsük el az énblogokat, a naplókat, mondja Nielsen, a szabályokat csak a sok ember által olvasott tematikus és vállalati blogokon kell / érdemes betartani. Tehát a hibák, zárójelben sztahanov kommentez zölddel:

1. Nincs információ a szerzőről - blogokat olvasni, elhinni az ott leírtakat - bizalmi kérdés, nem árt, ha az olvasó meg tudja nézni, ki áll a blog mögött. (Valami van benne, de messze nem tartom általános szabálynak, a blogok sokkal sokszínűbbek és sok blogger szándékosan nem akarja összekötni blogját valós személyével.)
2. Nincs fotó a szerzőről, pedig az jó eszköz a személyesség eléréséhez és összeköti a virtuális és a valós világot. (De azt nem akarjuk összekötni nagyon sokszor, direkt, mondom. Ez csak egy vállalati blognál lehet szabály.)
3. Pontatlan posztcímek. A jó cím a legfontosabb dolgok egyike, a weben használt szkennelő típusú olvasáshoz kell, de a keresőknél is fontos. (Ebben van igazság, de a jó címen sokat kell gondolkodni, a posztolás sokkal impulzusszerűbb valami.)
4. Kitalálhatatlan linkek - amikor egy szóra a szerző ellinkel a francba, nem lehet tudni, mi van a link mögött. (Igaza van, ezeket az asszociatív típusú linkeket én is utálom.)
5. Nehéz megtalálni a legjobb írásokat - a blog struktúrája eltemeti őket egy idő után, ezért ki kell emelni őket valahol. (Ez jó ötlet, csak nehéz mérni, de lehet, hogy ezt megcsinálom :-)
6. A naptár az egyetlen navigáció, kategóriák kellenek, de nem szabad egy poszt mellé túl sokat beikszelni. (Ez a kategóriázás már az írás pillanatában elavult, Nielsen olvashatna a tagekről, pl. a sztahanovon.)
7. Rendszertelen frissítési sűrűség - ha várakozást keltünk a felhasználóban, akkor azt be is kell tartanunk. (Ez teljes marhaság, akkor kell írni, amikor van mit és van idő, ez utóbbi bizony a bloggolás természetes velejárója.)
8. Témakeverés - az emberek szeretnek a saját témájukról olvasni, a specializált szájtok uralják a webet. (Ebben van igazság, sok, de pl. a Plastik épp azért jó, mert mekintostól az anyagcseréig sok minden van benne, bonyolult, mint maga az ember.)
9. A bloggerek elfelejtik, hogy esetleg a jövendő főnökük is olvassa majd, hogy mit írnak - a blogok tartalma archíválódik, kereshető. (Szegény Nielsen nem tud kitörni ebből a multik vagyunk, multik leszünk körből, ez egyébként is tartalmi kérdés.)
10. Nem szabad nem saját domainen bloggolni - a blogspot.com, typeped.com, stb. végződés a reménytelen kezdők jele lesz hamarosan, ugyanúgy, mint az @aol.comos emailcím. (Azt gondolom, hogy kis igazság van benne, de a domainnek ma már nincs akkora jelentősége.)

Szóval Nielsen okosabbakat szokott írni, ezeken a pontokon el lehet gondolkodni, de nem kell megfogadni mindet, nem nagyon érti (még) a blogok világát.

Az Apple és a Disney-ABC szövetségének hatására (tudniillik, hogy pl. ABC-műsorokat, pl. sorozatok epizódjait lehet letölteni az iTuneson keresztül az iMacre és az iPodra) megszólaltak az amerikai színészeket, illetve rendezőket, forgatókönyvírókat stb. tömörítő szakszervezetek is, méghozza szokásuktól eltérően ezúttal meglepően egységesen adtak hangot véleményüknek. Hogy mit mondtak? Kérünk még több pénzet! Nem hiszem el!

"We look forward to a dialogue that ensures that our members are properly compensated for this exploitation of their work."

Jól látom, hogy az éhező színészek az exploitation szót használják? Menjetek kapálni, ripacsok!

(Valószínűleg attól lettek idegesek, hogy a bejelentés előtt nem lett egyeztetve velük, de ha egyszer az Apple így szokott bejelenteni...)

(via paidcontent.org)

Ezt imádom a Flickrben, a legelképesztőbb dolgok köré lehet pillanatok alatt hype-ot és aktív közösséget építeni - itt pl. arról van szó, hogy emberek felfedezték, milyen érdekes képeket lehet készíteni, ha kameráikat - nagy záridőt beállítva - feldobják a levegőbe, majd utána - jó esetben - elkapják. Civil art születik a civil újságírás után!

(Igen, Angelday már posztolt régebben az almadobálásos mókáról.)

(via Cory Doctorow) 

Tudom, minden héten mondok ilyet, de akkor is, ez most a legdurvább ajaxos szájt eleddig, OS X a weben, vov! A Flyakite gyébként OS X szkint gyárt XP-hez, így nem lehetett annyira nehéz.

(via Steve Rubel)

Amire nem volt idő az elmúlt - némileg zaklatott - héten, de legyen nyoma, mit csináltak a nagyok:

• Bár a felek nem kommentálnak, a Google a Comcasttal együtt aktívan pályázik az AOL/time Warner portálüzletágának egy részére (kb. 5 milliár dollár értékben) - nyilvánvalóan a folyó AOL-Microsoft tárgyalások miatt. Kevésbé feltűnően, de a Yahoo! is hasonló cipőben jár.
• A Google legalább egymilliárd dollárt fog jótékony célokra költeni a következő húsz évben saját alapítványán keresztül (google.org).
• Podcasting szolgáltatást indított a Yahoo! - lehet megosztani, keresni, letölteni, vásárolni, okosodni.
• Tovább vásárol bele a blogbizniszbe az AOL - most a BlogPulse került sorra (ez leginkább egy felturbózott blogkereső), bár itt inkább szövetségről van szó, mint bekebelezésről - és valójában ez nem múlt heti hír, hanem eheti.