we, the media

Nem néztem Firefoxban pár napja az oldalt, de többen szóltak, hogy a balhasáb kiszélesedett, és tényleg. Úgyhogy ezt most megjavítom, egy füst alatt a középső hasáb div-hibájával. Tehát most széteshet az oldal, amíg lent vagyok a szerelőaknában, én szóltam!

A héten tartott Web 2.0 konferenciáról Richard MacManus tudósított meglehetősen kimerítően, bár kicsit kuszán - nehéz élőben jegyzetelni úgy, hogy annak később is legyen értelme, az elmúlt napok posztjait egy helyről el lehet érni itt. Érdemes végigolvasni, mert egy csomó olyan dolog szerepel arra, ami önmagában nem elég ahhoz, hogy itt meg tudjam osztani, de jó, ha beépülnek az ember világképébe. Azért pár dolog a konferenciáról, teljesen szubjektív és rendezetlen válogatásban, nem feltétlenül újdonságok, max a megfogalmazásuk (nekem):

• A világban több a mobiltelefonáló, mint az internetező (Japánban az arány majdnem négyszeres - egyébként itthon is), viszont szélessáv kell ahhoz, hogy jó bevételeket lehessen tartalomból generálni. Ebből az következik, hogy amikor a szélessáv találkozik a mobileszközökkel, akkor lesz majd egy szép fellendülés - 2009 előtt viszont ez nem várható, akkor lesz majd ütős 3G (akárhogyis hívják majd akkor).
• Ez, ami most van, még nem az új boom, hanem csak boom-let, azaz fellendüléske vagy konjunktúrácska. Az igazi boomnak ez még csak az előszele, bár a Yahoo! upcoming.org-felvásárlása jelezheti már ennek az utóbbinak a kezdetét (nem derült ki, hogy miért pont ez).
• Az igazi fellendülés vs buborék dolgot egyébként egyelőre nehéz megítélni, a felvásárlások beindultak, dominó-elv, de még nem tiszta, hogy stratégiaiak-e vagy csak senki nem akar kimaradni.
• Az internet első tíz éve csak bemelegítés volt (ez tetszik).
• Az eyeball helyett az engagement kerül előtérbe a hirdetéseknél, a metrics továbbra is fontos (tehát kellenek ezentúl mérőszámok, csak máshogy kell számolni őket)
• Egyáltalán, a hirdetések meglehetősen kísérleti szakasz elé néznek, ki kell találni, hogy a Long Tail (tehát a dekoncentráció) korában milyen eszközöket lehet sikerre vinni.
• A felhasználók és a profik által generált tartalom aránya és jelentősége nagyon megváltozott az előbbi javára, a Yahoo! mindkettőre épít, és a piacra bízza döntést, melyik lesz az igazán fontos.
• A felhasználók, kiadók és hirdetések ekoszisztémája - mindegyik egyformán fontos célcsoport, mondja a Yahoo!. Meg azt is, hogy ki kell használni, hogy ők állnak a legtöbb lábon: tartalom, keresés, kommunikáció, vásárlás, stb., a többiek egyoldalasabbak. Egyáltalán, egy korszerű médiavállalatnak szüksége van technológiai lábra.
• Az AOL ezentúl igazán AOL-nak hívja magát, nem America Online a cég neve - főleg a kínai és más érzékeny piacok miatt.
• Nagyon jó a startupoknak a környezet, rengetel angyal, VC és vállakozásindító vállakozás van (ez persze az USÁ-ra igaz).
• Sergey Brin óvatosan fogalmazatt a Google Office-szal kapcsolatban, kb. azt mondta, hogy nem feltétlenül kell a régi eszközöket lemásolni az új környezetben, hiszen a lehetőségek jobbra is adottak. Amit ők csinálnak, az független lesz az Office-tól, de persze lehetnek hasonlóságok.
• Ugyancsak Sergey Brin mondta, hogy nagyon sok sikeres Google-termék van, ami nem a menedzsmentből,  hanem a mérnökök oldaláról indult. Nesze neked, business plan, product placement meg hasonló bullshitek.
• Két üzleti modell van per pillanat a web2.0-ban: eladni a céget egy idő után vagy környezetérzékeny hirdetésekből pénzt termelni - ez baj, ennél több kell. Éledeznek az új generációs fizetős szolgáltatások is (37signals, JotSpot), de ez még nem nagy üzlet.
• Rengeteg új terméket, együttműködést jelentettek be a Web 2.0 hetére időzítve. Kiváncsi vagyok, vajon hány bejelentést időzítenek a magyar cégek az Internet Hungary idejére.

Tristan Louis  az AOL-WIN deal alapján kiszámolta, hogy mennyit ér egy link, a dolog teljességgel értelmetlen, ezért szép.

A WIN értékbecsléséhez ugyanis nem a nézettséget vette alapul - végtére is nem 1999-et írunk már -, hanem a szájtokra mutató külső linkeket, a Technorati alapján (nem lehetett egyszerű a táblázatokat összehozni). A WIN 44,276 befele jövő linkkel rendelkezik, tehát egy link ára 565 dollár körül van. És most pedig, bloggervéreim, mindenki számolja ki a saját értékét!

A hét hírének főszereplője, Jason Calacanis a többnapos felhajtás után végre hozzájutott a billentyűzethez és annyi időhöz, amennyi alatt pár érdekes dolgot le tudott jegyezni blogjába:

• Először is egy jótanács startupoknak: nem szabad belefulladni a lehetőségekbe. Magyarul kevés dologra kell koncentrálni az elején, egy jó termékre és arra, hogy ne fussunk ki a büdzséből. Semmiképpen sem javasolja Jason, hogy befektetőt vagy bármilyen partnerséget keressünk addig, amíg nem vagyunk elég erősek - az ilyen kapcsolatok építése egyszerűen elveszi az erőforrásokat a legfontosabb dologtól, a terméktől. Persze ő könnyen beszél, adott már el sok pénzért startupot korábban is, nem éhezett, miközben a Weblogsot gründolta.
• Az AOL független vállalkozásként fogja futtatni a WINt. Ahol kell, segít, de nem lesz az útban, a régi menedzsment is marad, csak ezentúl nem hétről hétre kell tervezni előre, hanem hónapokra, évekre. És a problémák is másmilyenek lesznek.
• Jason saját blogja egy csapásra 'vállalati bloggá' válik, de persze ellenőrizetlen marad, továbbra is a kulisszák mögötti világról szól, Calacanist ismerve nem is lehetne másmilyen, csak ezentúl nem egy startup építéséről lesz szó benne.
• A Weblogs természetesen terjeszkedni akar, nagyon, hiszen most van rá pénz, új bloggereket és ötleteket keresnek, lehet jelentkezni, form a megújult címlapon.

A Weblogs Inc. eladásával kapcsolatos kezdeti vegyes reakciók egyébként a hét végére egyértelműen pozitívba csaptak át. Nick Dentont kivéve a bloggerek örvendeznek a dollárkötegek láttán. Önző társaság.

Oké, ezt muszáj megírnom: a Google Desktop Searchben ne bízzatok.

Hajlamos ugyanis mindent elfelejteni. Már egyszer régebben is előfordult ez, de nem hittem el, a mai esetet viszont kénytelen vagyok, egyszerűen elveszett a Sidebar összes beállítása, azaz: az email figyelőben beállított account, a Web Clips beállított feedjei, a Scratch Pad tartalma, a Photo plugin beállított foldere, az AdSense pluginban beállított account. Persze, csak egy dolog fáj igazán, a Scratch Pad, az elmúlt két hétben felírt összes todomnak annyi (előre is elnézést mindenkitől, akit emiatt elfelejtek).

Pedig még csak el sem szállt, egy sima újraindítás volt. Rohaggyon meg!

Az új - 14-21 éves - generáció szüleivel szemben elsősorban nem információszerzésre használja a hálózatot, hanem önkifejezésre és kommunikációra - tehát nem egy, hanem kétirányú kommunikációra. A korosztály egyharmada(!) publikál is a neten valamilyen saját blog vagy szájt formájában.

A The Guardian tanulmánya szerint az új generáció hozzáállását az határozza meg, hogy egy olyan környezetben nőttek fel, ahol az új kommunikációs formák - internet, online közösségek, SMS, etc. - már természetesek voltak, ezért szokásaik teljesen eltérnek az előző, hibrid generációétól.

Szerintem ez egyszerűre fordítva azt jelenti, hogy az egyirányú szolgáltatásokra (hírek, keresés, vásárlás, stb.) berendezkedett intézményeknek a közösségi lábukat kell elkezdeni erősíteni, méghozzá nem csak fórumokat és chateket értek ezalatt, hanem egy sokszínű, kollaboratív szolgáltatásokból álló palettát - aminek a blog csak az egyik eleme.

(via Smart Mobs)

Néhány eheti kis színes a kiadók csodálatos világából:

• Gyereket perel a RIAA - miután pár hete az anyjával szemben elbukta a bírósági eljárást (a pontos jogi formulákat persze nem értem), a RIAA most a 14 éves Britanny Chant perli 829 darab mp3 P2P hálózaton történő megosztásáért (ez elkövető a tett idején 13 éves volt).
• A műholdas digitális rádió is ellenség (eddig biztos nem volt elég, hehe) - a kiadók szemét kezdi csípni, hogy a digitális adásokból túl egyszerűen és jó minőségben lehet felvenni - ahogy jönnek ki a hordozható, felvételre is alkalmas zenelejászók (kb. min ta TIVO kicsiben, csak hangra). A támadás több fronton zajlik: egyrészt le akarják tiltani vagy legalább korlátozni a felvétel lehetőségét (noha a rádióadások saját célra történő másolása hagyományosan Fair Use kategória), másrészt több mint tízszeresére akarják emelni a rádiók sugárzási jogdíjait. A legnagyobb műholdas szolgáltató, az XM egyébként hajlik a megegyezésre.
• A RIAA áldozatainak és barátaiknak konferenciája - Chicagóban tartják november 3-án azt az egynapos konferenciát, ahol a RIAA által perelt felhasználók, az őket védő ügyvédek és más szakértők találkoznak és cserélnek eszmét a követendő taktikáról, a RIAA módszereiról, stb.. 

Szerencsétlen sarokba szorított, vesztét érző fenevad, ott harap, ahol tud, már minden mindegy alapon.

Hétvégén Párizsban rendezik a mobiltelefonnal készített filmek első fesztiválját. Mármint az európai elsőt, Ázsiában már természetesen volt ilyen. A fesztiválon igazi díjak vannak és igazi filmek szerepelnek, 30 másodpercestől az egészestésig, és normál méretű filmvászonra vetítik őket.

(via Smart Mobs)

Nick Dentonnak nem tetszik az AOL-WIN biznisz (általában ő és Calacanis, az tűz és víz), saját blogján emígyen kommentálja, nehezen tudnék bármit hozzátenni:

For what it's worth, Gawker isn't for sale. The whole point about blogs is that they're not part of big media. Consolidation defeats the purpose. It's way too early. Like a decade too early.

Újabb blogos szájt  kelt el, Dave Winer Weblogs.comját a VeriSign 2-5 millió dollár közötti összegért vette meg.

A Weblogs.com nem hálózat, tehát tartalom, hanem az infrastruktúra része, konkrétan egy ping szerver, magyarul amikor egy új blog frissül, szól a Weblogs.comnak, hogy lehet jönni az új feedért, az pedig tovább adja ezt az infót a nagyobb blogkeresőknek, aggregátoroknak - pl. a sztahanov is odapingel egyet poszt után (hehe). A Weblogs.com mostanra elérte azt a határt, amit egy egyemberes cég kezelni tud, napi 2 millió pinget szolgál ki, emiatt gyakran akadozik, a hét elején én is kikapcsoltam a pingelést pár napra, mert lassan lehetett posztolni.

Tiszta forrásból: Dave Winer itt, a VeriSign saját blogjában pedig itt ír a dologról.

(via problogger)

Kicsit nehezen, de elindult az Instablogs, mára harangozták be, de technikai nehézségek miatt késni látszott, egy órája még semmi nem volt, de most már megy. Első blikkre elég gagyi, az oldalaknak nincs külön dizájnjuk (ami van, az egyendizájn) és a legtöbb blog az ötvenből még töküres.

Csendben jegyzem meg, hogy nem kéne a blog networkök felfutását gagyihálózatokkal lovagolni meg, de adjunk neki pár napot.

(via saját szemem)

Háborognak a bloggerek rendesen az AOL által felvásárolt (25 millió dollár a hivatalos ár) Weblogs kapcsán azon, hogy a pénz - legalább részben - nem a bloggerek zsebébe vándorol. Nem mintha lett volna valaha a történelemben olyan nagyértékű felvásárlás, amikor nem a tulajdonosok, hanem a dolgozók gazdagodtak meg - de itt a saját véreinkről van szó.

Bloggerek! Véreim! Nézzünk szembe a tényekkel (avagy mi van a világ mögött): egy nagyobb blog network házatáján a bloggerek fogyóeszközök. Notóriusan keveset fizetnek nekik (mégcsak nem is a Weblogs a legkirívóbb példa), és ha egy blogger lelép, találnak helyette hamar másikat. De a bloggolás nemcsak pénzről szól, hanem exhibicionizmusról, közlésvágyról is. Ha nem tetszik egy adott helyzet, a bloggerek oda mennek, ahova akarnak, de a blog networkök erejét jelzi az, hogy a fluktuációt teljesen jól viselik, mondhatni része az üzleti modelljüknek.

Ha valaki fizetésért bloggol, számítania kell arra, hogy nem részesedik a sikerből, hiszen nem kockáztat (a tévedéseket elkerülendő: a nézettség, és így a termelt bevétel után kapnak részedést a Weblogs bloggerei is). Egyre több network van, lehet választani. De a példában érintett WIN bloggerek nem elégedetlenek, sőt, inkább örülnek az üzletnek, mert nagyobb forgalmat, így nagyobb bevételt tudnak termelni, a hálózatnak több erőforrása lesz, így az ő helyzetük is kényelmesebb, biztonságosabb. Ráadásul a hírek szerint Calacanis és a menedzsment marad.

(re sesblog)

A Google irodát nyitott Washingtonban azzal a céllal, hogy a törvényhozás munkájába bele tudjon folyni - természetesen nem törvényhozóként, hanem tanácsadóként, informátorként, lobbistaként, hangadóként.

A célt nagyon egyszerűen lehet megfogalmazni:

Defend the Internet as a free and open platform for information, communication and innovation.

Egész pontosan ez a következőket jelenti (aktuális ügyek):

• A hálózat semlegessége - az internethozzáférés ne legyen centralizált, ellenőrizhet, néhány cég kezében tartott, hanem nyitott, sokversenyzős, független, helyi játékosokkal.
• Kopirájt ügyek - valamiféle egyensúly a szerzői jog és a fair use (hogy van magyarul?) között.
• A közvetítő média korlátozott felelőssége - a szolgáltatók ne legyenek felelősek a rajtuk elhelyezett vagy rajtuk keresztül közvetített (keresők!) tartalmakért.

(Vajon Larry Page vagy Sergei Brin lesz hamarabb elnök?)

(via Google Blog)

Az America Online megvette Jason Calacanis blog networkjét, a Weblogs Inc.-et - ez a Gawker mellett a legfontosabb bloghálózat több mint 100 szerzővel (bloggerrel, na), itt van pl. az Engadget vagy a TVsquad.

A Weblogs két éve alakult, és az első web2.0-ás tisztán tartalomipari vállakozás, amit ilyen durván felvásárolnak - bár az AOL nem olvasztja be, azt írják, megmarad különálló entitásnak, egyelőre. A Weblogs éves bevétele kétmillió dollár körüli, a vételár valahol 10 és 40 millió dollár között lehet (ez persze szóbeszéd), ami magában soknak tűnik, de hol van mondjuk a Skype milliárdjaihoz képest, sehol.

Hát így, olyan ez kicsit, mint amikor egy sorozatban meghal az egyik főszereplő. (Lesz másik.)

(via Steve Rubel, úgyhogy ha ez is hoax, lemondok.)

Ezt is megértük, persze nem itthonországban, hanem nyugatországban, de akkor is királyság, hogy a New York Times külön cikket szentel a tagelésnek és a folksonomynek (na Doransky, erre varrjál magyar szavat!). Nem túl technofil, még csak nem is ismeretterjesztő típusú cikk, nem írja le, mi ez az egész, inkább csak beszél róla, példákkal, simán el tudnám képzelni a Népszabadságban is.

Oké, nem tudnám elképzelni a Népszabadságban.

Az eddigi legrövidebb életű blog network minden bizonnyal a Webby Media, egy héttel az indulás után már le is húzták a redőnyt, azzal, hogy jobb korán visszatáncolni, mint később, ha már.

Paul Scrivens (9rules, konkurrencia) saját blogján kritizálta hétfőn az új hálózat üzletimodelltelenségét - a Webby konstrukciója az volt, hogy a bevételek 100%-át a bloggereknél hagyta, és nem volt semmilyen transzparens üzleti elképzelés arról, hogyan is fog rentábilisen működni. A kritika megjelenését egy nappal élte túl a Webby, persze nem csak ezen múlt, hanem pl. azon is, hogy nem volt benne egyetlen blog sem...

A tanulság csak annyi, hogy a blog networkök önmagukban már nem jelentenek értéket, túl sok van belőlük, kezdődik az a szakasz, amikor már ki kell tűnni valamivel. Ahhoz viszont kevés csak úgy elképzelés nélkül fellőni egy hálózatot. Az értékesíthető tartalmat generálni tudó bloggerek most már válogathatnak, hova akarnak tartozni, és meg fogják gondolni a választást.

Elindult a Sanoma új tiniportálja, a Hotdog. Mindenképpen írok róla hosszabban, mert van rajta blogmotor, de addig se tudom megállni, hogy be ne idézzem az első posztot, amit olvastam:

A mai nap is ugyanúgy indult,mint eddig...a szokásos felkelés 6 körül,elindulás a munkába.Zötykölödni a buszon,gondolom,más is így van ezzel.Szörnyűek ezek a reggelek!!UTÁLOM!!!!!!!!

Tiniénblogszolgáltatás rulez! Hehehe.

(via e-media)

Itthonról is ismerős helyzet: adott egy kiadó, aki az interneten is építeni akarja a portfolióját, de kénytelen szembenézni azzal, hogy - különböző üzleti és tartalmi okok miatt - az offline anyagait nem tudja úgy felrakni a hálóra, hogy az ott is érdekes legyen, olvasókat vonzzon. Ilyenkor szoktak őrült felvásárlásba kezdeni, fogalom nélkül.

A VNU egy kicsit okosabban választott, keresett egy tartalomban nagyon erős, bevételben, üzletben kevéssé izmos vállalkozást. A Gawker tökéletes kiegészítése az offline, internetet kevéssé értő, de nagyon igyekvő kiadóóriásnak. Mostantól - egyelőre a Gizmodo - hat új nyelven, helyi tartalmakkal kiegészítve olvasható Európában.

(via The Blog Herald)

A héten konferenciadömping van, egy gyors roundup:

San Franciscóban ma kezdődik a - 2,800 dolláros regisztrációs díja ellenére már elővételben rég teltházas - idei Web 2.0 konferencia, talán a legfontosabb of all idén, és a legaktuálisabb is, tekintve az elmúlt hónapok látványosan felgyorsult eseményeit. Ez a hét egyébként pont emiatt a rendezvény miatt az announcement overload jegyében telik, mindenki igyekszik kihasználni a még nagyobb érdeklődést - persze a hírekkel ezt már nem is lehet követni. Ezen a konferencián ott lesz - és előad - mindenki, aki számít az új weben (sztahanovon kívül).

Szintén SF-ben pénteken tartják a Web 2.1 félnapos konferenciát, itt a web2.0-ból (mármint nem a konferenciáról!) kimaradt dolgokról lesz szó szerényebb körülmények között ($2.80 a regisztrációs díj).

Ma tartják - perszehogy ugyanott - a 43folders által szervezett Web 1.0 konferenciaparódiát, 1998 szellemében (a tagek itt: spacergif, netscape, capturingeyeballs, synergy, monetizing, y2kbug, etc., LOL).

Lesz aztán a Web1.0-hoz képest is paródiának számító Internet Hungary a jövő héten Tihanyban, ahol a Web 2.0-val szemben idén is az itthon évek óta rágott gumicsontok kerülnek terítékre, mint pl. az állam részvétele (aggyááá pénzet!), üzleti modellek, reklámok, az internet és a társadalom és más lila elméleti témák, illetve a duplavérgáz barátkozásazinternettel kiscsoportos foglalkozás, az a szó, hogy web2.0, valószínűleg nem fog elhangozni a pódiumon. Ettől persze még megyek, mert az esti buli remélhetőleg jó lesz, a magyar internet krémje sugárban hány majd, vezérünk, Korda György is fellép pl., ez megéri az egész ásítozást. Ja, és lesz egy blogos fórum - persze, hogy este fél nyolckor, a fél társaság már vacsorázni fog, megnézem, hányan lesznek rá kiváncsiak. (Az eseményről tudósító blog itt.)

Nem hiszem el, hogy nincs fontosabb item a todo-listájukon, kétszer néztem meg, hogy nincs-e véletlenül április elseje, de nincs. Az egyszer olvasható DVD-hez természetesen új lejátszókat hoznak forgalomba, majd jövőre. A lemez alacsony előállítási költsége (kb. 1200 forint, ami akárhogy is számolom, szerintem olyan tízszerese a normálénak, úgyhogy ezt sem értem) miatt elsősorban a filmkölcsönzésnek lesz konkurenciája. Na már most az van, hogy én a kölcsönzői filmekben is szoktam ideoda tekergetni, köcsögök, ha véletlenül nem értek egy egy mondatot, akkor majd veszek még egy egyszer lejátszhatót, gondolom.

Ja, szerintük ez majd csökkenti az illegális internetes letöltéseket. Szerintem meg egy elmentek a francba, ufók vagytok.

(via slashdot)

Nem, nem szálltam rá az Operára, egyszerűen ezt használom feedek olvasására, és mindig beleütközöm egy falba. Hadd ne én mondjam:

Finding and enabling Opera's settings isn't always easy; pop-up blocking is listed under Skin/Windows in Opera's Preferences dialog box, for example.

A PC World írja, még a 7.54-es verzióról, de a helyzet nem lett sokkal jobb, egy órája keresem eredménytelenül - az általam elképzelhető összes eszközzel - hogy vajon hol a francban lehet álltani a default feed update periódust. Az Operának sajnos nincs dokumentációja, csak néhány tutorial a szájton, egy szegényes FAQ, és persze fórumok, de nem találtam választ sehol, pedig emlékszem, hogy már láttam valahol ezt a kapcsolót.

Szóval ha valaki tudja, hol van, plz írja meg!

Update: nem igazak. Összevissza arra futotta, hogy egy homályos együttműködést jelentsenek be, konkrétumok nékül, newskillerek. Office-ügyben is együttműködünk, ja, biztosan, majd, jól neki fogunk állni. Meg hogy lesz javás Google toolbar, szétröhögtem a vesémet.>

Moziban voltam, így eszpee megelőzött, de akkor is említést kell tennem róla, tekintve hogy a környezet, amiben élünk és dolgozunk, nem akad okot a megnyugvásra. Tehát Jakob Nielsen szerint (pontosabban olvasói szerint, ami azért nem ugyanaz, bár felteszem, hogy nem fogalom nélküli flashművész-nyikhajok olvassák a useit.comot) az idei év slágerei:

1. Olvashatóság bajok - nem értek egyet.
2. Nem szabványos linkek - az a 'baj', hogy főleg blogokat olvasok, ott viszont ez a hiba jóval kevésbé jelentkezik, mint kereskedelmi szájtokon.
3. Flash - igen, pusztuljon! Ahogy eszpee is írja, csakis streamingre jó.
4. Nem webre írt tartalom - lehet, megintcsak, én nem találkozom ilyennel gyakran, mert nem járok olyan szájtokon.
5. Rossz szájtkereső - igen, így van, ld. pl. Index.
6. Böngészőinkompatibilitás - igen, az nem állapot, hogy gyakorlatilag az idő 80%-ban mindhárom böngésző nyitva van a gépemen!
7. Nehézkes formok - nem nagyon futok bele, a web2.0-ás cuccoknak gyönyörű, nagybetűs, tiszta formjaik vannak. (Amit eszpee ír itt, az marhaság, a kurzornak igenis az első (sokszor egyetlen) szövegmezőben a helye, hadd ne gondoljak most arra az 1 ezreléknyi juzerre, aki billentyűzetről böngészik, nekem rengeteg időm megy el a belekattintással, pl. itt, az fckeditorban, amikor linkelni akarok valamit.)
8. Elérhetőség hiánya - meg szoktam találni, általában az van, hogy ahol nincs, ott egy idő után kiderül, hogy azért, mert nem akarják, hogy rájuk találj.
9. Fix oldalszélesség - mivel az emberek 90%-a droid, így akármekkora felbontású képernyőn is képesek maximalizálni a böngészőt, ezért, csakis az ő érdekükben én nem vagyok a fix oldalszélesség ellen.
10. Elégtelen képnagyítás - ez egy hülyeség, nem is biztos, hogy értem, miről van szó.

És akkor az én extra négy pontom, ami engem idegesít:

1. Túl sok hirdetés egy oldalon - egyszerűen nem tudom elolvasni a "90% villogó hirdetés - 10% apróbetűs tartalom hajszálvékony hasábokban" típusú oldalakat, pedig sokszor van rajtuk olyan, amit el kéne.
2. Double linking - amikor egy link nem oda visz, ahova ígéri, hanem pl. a Velvet rovatcímoldalára (holott én Győzike kutyájáról akarok olvasni, most).
3. Rossz tipográfia - én egy csomó szájton nem látom át, hogy mi hol kezdődik és meddig tart, az most a cím vagy egy hirdetés vagy már a kommentek kezdődnek ott, tehát az a káoszdizájn, ami sajnos gyakori.
4. Eldugott feedek - na ez akkor igazán súlyos, amikor aazért nem találom, mert nincsen is.

Véres kardként keringetik a bloggerek azt a hírt, miszerint az Audi nemrégi, nagy költségvetésű A3-as kampányában (The Art of Heist) a költségvetés fél százalékából blogokon vett hirdetések hozták az átkattintások 29%-át. A kampány a BlogAds felületein futott nagy forgalmú blogokon.

Nem tudom, hogy mennyire igaz (úgy értem, mik voltak a pontos körülmények, pl. a képet magát elnézve már rögtön hümmögni kezdek), de ez a hír pont arra jó, hogy másoknak is eszébe jusson a dolog. A blogoszféra pedig gondoskodik arról, hogy ez mindenkinek a fülébe elérjen (és ennek a kampánynak ez a poszt is része, igen).

(via problogger)

Azt hiszem, még soha sorozat nem volt a netre akkora hatással, mint a Lost, elképesztő a rajongói aktivitás, szájtok, fórumok, elméletek, hivatalos és nemhivatalos oldalak, stb. Ez pedig itt eddig a legmegdöbbentőbb fan kontribúció: a hatch belsejének számomra felfoghatatlanul részletes térképe és leírása a második évad első két epizódjának jelenetei alapján, ráadásul két független verzióban, itt és itt. (Teljes képet nem merek felrakni, mert eszpee megölne, így is meg fog.)

(via bianca)

Az Ask Jeeves kereső segítségével kérte meg barátnője kezét a Search Engine Roundtable egyik szerkesztője:

I proposed via Ask Jeeves. I brought Yisha to my office, ask her to search on her name. While she was doing that I kneeled behind her with the ring and flowers. She typed in her name into Ask Jeeves, full name, and up came a special Smart Answer (thanks to Jim Lanzone and team) with the proposal.

Persze, a bulváros cím akkor lenne igaz, ha tényleg felSEÓzott volna néhány saját oldalt bizonyos kifejezésekre, nem pedig ez a prepared dolog, de mégis, nörd of the week.

(via The Blog Herald)

Nem kell tovább várni, kinyitották a Writeboardot. Első blikkre egy barátságos wikinek tűnik, nagyon egyszerű, wikiszerű markdown nyelve van, és megjegyzi a dokumentumok (inkább oldalak, no) verzióit (komparálni is lehet, meg történetet nézni). Lehet hozzájuk kommentet fűzni, illetve meg lehet hívni másokat közös szerkesztésre, de egyidejűleg nem lehet két helyről szerkeszteni ugyanazt az oldalt, mint a JotSpotban (ott ugye bekezdésenként van egy egység, itt meg oldalanként).

(Nem tudom, biztos bennem van a hiba, de nekem nem igazán jönnek be ezek a 37signals alkalmazások, túl egyszerűek, inkább tanulmányok, mint valóban használható eszközök. De biztos nem én vagyok a célcsoport.)