we, the media

Brian Jones, az Office fileformátumainak 'program managere' - jelentsen is ez bármit - írja saját blogjában, hogy az új Office élből fog tudni PDF file-okat írni, és ez milyen jó. 

Szerintem meg nem jó, én gyűlölöm a PDF formátumot, és ez addig így is marad, amíg a Windows nem fog tudni alapból, natívan, gyorsan megjeleníteni PDF-eket - nekem valahogy az tűnne logikusnak, hogy a két dolog egyszerre következzen be. Mert ha kijön az Office 12 és mindent elborít a PDF, akkor egyre többet kell majd megnyitnom ilyet, amire az Adobe Acrobat Readere - finoman fogalmazva - nem a legalkalmasabb szoftver, merthogy az egy géplerohasztó, belassító, memóriazabáló szerencsétlenség, azaz egy disznó. (Amikor becsukom, akkor is bent marad belőle 50 mega, kézzel szoktam kilőni a task managerből.)

Márpedig a Vista nem valószínű, hogy támogatja a PDF-renderelést, hiszen pont annak ellenében építik bele ezt az XPS nevű XML-alapú formátumot. Szóval még több RAM kell.

THANK GOD! - kommentálja Jason Calacanis a Technorati híres-hírhedt Top 100-as listájának megújulását. Calacanis nem szereti a Technoratit, korábban gyakran támadta a toplistát, pénzt is felajánlott, hogy valaki csináljon már egy jobbat, de most örül, mert a Weblogs Inc. blogjai végre előrekerültek az őket - szerinte - megillető helyekre (pl. Denton Gizmodó-jának Calacanis-féle versenytársa, az Engadget rögtön a másodikra!).

Egyébként Calacanis fő kifogása az volt, hogy a Technorati nem öregítette az eredményeket elég gyorsan, ezért lassan követte csak a dinamikus népszerűségnövekedéseket.

Nos, ha mindenki boldog, sztahanov is örül, és az ügy apropóján üdvözli a gazdag Lost-felhozatallal bíró TV Squad-ot (Calacanis istállójából, persze, még ír is bele.)

A 37signals új szolgáltatást indít a jövő héten, hogy mit, azt ugyan nem tudni pontosan, de a publikált buzzwordökből úgy tűnik, hogy a Writely-hez hasonló online kollaboratív dokumentumkezelő alkalmazás lesz, a neve Writeboard, itt fel is lehet iratkozni az értesítőlistára (én már túlvagyok rajta).

(Minek hívjak egy ilyen web2.0-ás cuccot, alkalmazásnak, szolgáltatásnak vagy szájtnak?)

(via Micro Persuasion)

A képen egy Proceratium google látható, egy madagaszkári hangya, amit felfedezője a Google-ról nevezett el. Hálából, mert a Google Earth egy istenáldása a hangyológusok(?) számára. Ebbe integrálva használják ugyanis hangyaeloszlási (magyarul biodiverzitási) adatbázisukat (tehát hogy hol milyen hangyák élnek). (Mint azt a kisiskolások is tudják, a Google Earth egy nyílt rendszer, mindenféle saját geoadatbázisokat lehet kapcsolni hozzá.)

(via Google blog)

Nem mindenben értek egyet ezzel a Doransky-cikkel (pl. rögtön a címkézés szó nem jön a számra :-), de mivel a vesszőparipám a tagelés, egyáltalán, hogy beszélni kell róla, mert akkor hamarabb megtanuljuk, ezért belinkelem jól.

Megjegyzem, szerintem a ragok (meg az egész nyelvtani polimorfizmus) igenis sokat ártanak a tagelés használhatóságának, ezért a tagelő eszköznek segítenie kell a juzert, ezen az úton az első lépcső a del.icio.us felülete, de ennél még sokkal jobb kell, és lesz is.

Francia borosgazdák bloggolják a szüretet - ez egészen ijesztő. Bár a legjobb borblogok nem Franciaországban vannak, hanem itthon, azért pl. a Perrin család blogját alig bírtam otthagyni. És szurkolok, hogy jó legyen az idő.

A következő lépcső: keresztapák blogjai, ma kit fűrészeltünk hányfelé, miért.

(via The Blog Herald)

Nem tudok gombot varrni a következőre. Szeretném real time követni az apache logjából egy szájt látogatottságát. Ezzel a sorral operálnék:

tail -f --lines=1000 /var/log/httpd/akármi-access_log | egrep -v "(\/skins|\/xmlsrv|\/image|\/rsc|\/img)" | awk '{ print valami }'

No de egyetlen sort sem ír ki. Miatúró. Ugyanakkor a -f nélkül rendesen kiírja a sorokat. A megfejtés (thx eszpee) itt van. Röviden: pipe-ban az egrep erősen bufferel, lehet, hogy csak napokkal később írja ki a látogatót.

Na de akkor mit csináljak? Any megoldás velkam! (A fenti linken közölt 'unbuffered' nem segített.) (Ja, Debian a lelkem.)

A jövő hét elejére várható a Yahoo! blogkeresőjének indulása, amivel a Google hasonló szolgáltatását kb. három hét lemaradással követik. Szóval a Google után szaladnak, de legalább igyekeznek, nagyon, és ennek én örülök. És simán lehet, hogy jobbat csinálnak, mint a Google első próbálkozása volt, mert az elég vegyes érzelmeket hagyott az emberben.

(via Business Week)

Azt már olvastam, hogy van Linux a PSP-re, de ez Mac OS 7.5 hack, ez annyira durva, hogy az már fáj. A PSP-n futtatni kell egy x86 emulátort, amivel viszont egy 680x0 emulátort futtatunk, ezen megy a cucc, így nem csoda, hogy a rendszer kb. 4 óra alatt bootol be. De működik. Risztekp for all nördz.

Ja, és egy lány műve ez.

(via BoingBoing)

Ez a NetVibes figyelemre méltó jószág, érdemes kipróbálni. Ugye pár éve volt már egy kérészéletű virágzása a kusztomizált nyitóoldalaknak, most pedig egy második aranykor jöve el, immár az RSS korában. A Google hasonló oldalán pont azt nem szerettem, hogy nem lehet szabadon RSS-eket hozzáadni, a NetVibes viszont pont erre épül. Azért a kötelező gyakorlatokat (Gmail, időjárás, jegyzetek, stb.) is teljesíti.

Jó, ez egy próba, az igazi nap az lesz, amikor rászokom valamelyikre, majd szólok.

A világon nem csupán RSS feedből, de RSS olvasóból is elég sok van, és neadjisten az emberre néha rájön a kipróbálhatnék, hogy vajon milyen lehet egy másik aggregátor, ami nem az Opera (mert az a default).

Igen ám, de hogy próbáljunk ki egy másik aggregátort? Hát olyan feedekkel, amiket olvasni szoktunk, nyilván, így össze lehet hasonlítani a régivel. Na jó, de hogyan nyerjük ki az Operából a feedek listáját? Nos, sehogy.

Van már a világon olyan formátum, amit azért találtak ki, hogy két feed olvasó feedeket tudjon egymás között cserélgetni (OPML). Már csak az kéne, hogy az Opera hajlandó legyen ezt támogatni, hogy mégse kézzel kelljen beírnom az új szoftverbe egyenként a feedeket. De nem hajlandó.

Tehát egy OPML file-t szeretnék az Operából kinyerni, bármi módon. Ha valaki tud erre megoldást, plz ossza meg velem, az a peremfeltétel mondjuk, hogy ne kelljen megtanulnom új programozási nyelvet (egy nem működő pythonos megoldáson már túl vagyok). Thx.

Az elmúlt napokban nagyon sok - szinte kizárólag ajaxos - office-típusú web2.0-ás alkalmazás jött szembe, ezzel van tele az egész blogoszféra, tehát egy gyors összefoglaló:

• Num Sum - kicsit prosztó és csúnya spreadsheet (bocs, de nem bírom leírni azt a szót, hogy szmltbl)
• Writely - szövegszerkesztő, jópofa és szép, ráadásul tud Wordbe menteni
• Kiko Calendar - ez is jó, Outlook-szerű naptár
• WebNote - post-iteket lehet egy nagy desktopra ragasztgatni, klassz, de inkább demó, mint alkalmazás 
• S5 - slide-show, vagy prezentáció, szóval powerPoint-szerű, vagy inkább olyan, mint az Opera Show, de ez persze pont Operán nem megy
• Meebo - instant messenger, méghozzá multiplatform, tehát kb mint a Trillian vagy a Miranda, de sajnos nem tudtam belépni, mert egyik IM-jelszavamat se tudom, eh
• gOFFICE - ez szerintem fake, legalábbis nem nagyon van kész belőle semmi, de egyébként office suite lenne
• ThinkFree - ez egy Word-Excel-PowerPoint klónokból álló online office, de nem ajaxos a lelkem, hanem javás, ennek megfelelően félóra molyolás után elindulás helyett elszállította az összes böngészőinstanciámat (ennek a posztnak is füstbe ment a fele), hogy rohadjon meg, aki ezt az egész java-fostömeget a világra rászabadította (elnézést), szóval én erre nem linkelek, na
• Yahoo! Mail - mármint az új, de ez persze igazából nem ér, és úgyis csak a kiválasztottak szűk köre láthatta eddig
• Zimbra - na ez első blikkre (első demóra) nagyon brutál, mail, de az outlooki értelemben, azaz naptárral és hasonlókkal kiegészítve, ezt azt hiszem, le fogom tölteni és kipróbálom igaziból (saját szerveren) 
• (a 37signals dolgait (ta-da list, basecamp, backpack) most kihagyom, azok már régiek - értsd több hetesek - és amúgy is mindenkinek a fülén folynak ki, gondolom)

A zászlóra természetesen az van kitűzve, hogy ezeknek az új generációs webalkalmazásoknak az Office feladatait kell átvenniük. Noha némelyiknél a desktopfíling már egészen jó, kimondottan kliensszoftverszerűek, azért még látszik, hogy gyerekcipőben jár az egész, szinte mindegyik nagyon fapados, kevés funkcióval - nem az UI-ra hanem a valós funkciókra gondolok . Viszont az átgondolt felülettervezés a legtöbbnél ott van, nagyon erős az egyszerűségre, átláthatóságra törekvés - részben ennek tudható be a szegényes funkcionalitás is -, és általános a kollaboráció, az objektummegosztás, a csoportmunka támogatása. Szóval az egészből az látszik, hogy a potenciál nagyon nagy, de még idő kell. Egy-két év múlva a web tényleg olyan platform lesz, mint ma mondjuk a windowsos desktop. (Édes istenem, mi lett volna, ha ez a technológia és szemlélet már létezett volna, amikor Larry Ellison a network computerről delirált...)

Hadd emeljem ki a tömegből a Writely szövegszerkesztőt, ennek a felülete és a funkcionalitása is teljesen rendben van, akár a demózáson túl is lehetne használni valami értelmes dologra - egyelőre nem fogom, de jó tudni, hogy már ezt a szintet el lehet érni. Aztán ott a Zimbra, ami ezt a szintet talán már meg is haladta, de róla lesz még szó.

Olvasnivaló: a slashdoton és a ZDNeten volt tegnap nagyobb roundup, ezekből válogattam én is, vagy meg lehet deliciousozni a web2.0 és ajax kulcsszavakat (pardon, tageket).

Ez az ősz a blog networkök ősze is lesz, alig egy héttel a b5media  indulása után egy 50 bloggal induló, indiai hátterű hálózat jön, az instablogs. Október 5-re van kitűzve az indulás dátuma, de a beharangozás már megy. Eddig ez a legnagyobb blogfarm, ha jól számolom, de az még nem világos, hogy - az egyébként főállású - bloggerek maguk indiaiak lesznek-e (és ennek megfelelően a célközönség is).

Izé, a logo csak nekem tűnik Index-nyúlásnak?

Nem az eredmény, hanem az értékek a meglepők a keresők harcának aktuális állásában:

• Google 56.9%
• Yahoo 21.2%
• MSN 8.9%
• AOL 3.2%

A mérést a holland NetStat készítette a keresőktől a szájtokra érkező látogatók (kb. 2 millió) aránya szerint. Nem gondoltam volna, hogy a Yahoo! ennyire le van maradva.

(via webpronews)

A Firefox az elmúlt öt hónapban csak 1%-os részesedésnövekedést tudott elérni a böngészőpiacon a téli hónapokban mutatott havi 1%-kal szemben, így nem sanszos, hogy eléri az év végére az optimistán becsült 10%-ot. Valószínűleg kimerülőben van az átcsábítható felhasználók bázisa, de az elmúlt hónapban napvilágot látott, a Firefox biztonságossági mítoszát romboló hírek is benne vannak a trendben.

Ráadásul az elmúlt öt hónapban a Firefox már nem az IE, hanem a többi kisebb böngésző kárára terjeszkedett - nekik most, hogy már van a piacon három erős böngésző, valószínűleg annyi. Az Opera ingyenessé tétele sem ad okot túl sok optimizmusra a következő hónapokra. (Én pedig szurkolok egy szép kiegyenlített hárompólusú böngészőpiacnak, de persze csak álmodom.)

(via Information Week)

Elsősorban Ázsiában hódít a voiceSMS (aka bubble talk), aminek az a lényege, hogy mobilunkról SMS-hez hasonló, de nem írott, hanem hangüzenetet küldhetünk valakinek. Nyilván nem véletlenül pont ott népszerű, nehezebbek az írott nyelvek, kevésbé tudnak az emberek írni, meg még biztos van ezer más oka, amit nem vágok.

A VoiceSMS ára valamivel az SMS fölött van, de nem éri el a hívás költségét. Sokkal gyorsabb, mégis kifejezőbb, és 160-nál több karaktert lehet ledarálni szóban pár másodperc alatt.

A dolog persze nem új, még tavaly írt a TheFeature-ben Howard Rheingold arról, hogy miért nem ütnek eléggé a mobilos szolgáltatások. A cikk alapjául egy másik híresember, Scott Jenson tanulmánya, a Default Thinking (pdf) szolgált, amiben a szerző kb. azt állítja, hogy a WAP, MMS és társai azért lettek sikertelenek, mert alkotóik nem előre, hanem hátrafele néztek, azaz úttörő, egyedi szolgáltatások helyett olyanokat fejlesztettek ki, amik régi, meglévő dolgok mobilos adaptációi csupán. A példa, amivel párhuzamot von:

...likens the situation to the birth of motion pictures. The first moviemakers nailed cameras to stages. Cinema didn't blossom until D.W. Griffith used close-ups and sophisticated editing to invent the language of film.

Jenson egyébként négy szolgáltatást ajánl, mint lehetséges mobil killer appok:

• Olyan komplex MMS üzenetek, amikben kép, hang és szöveg kombinációjával egy ajándék típusú üzenetet hoz létre a küldő - ennek a fogadó oldalon nagy értéke lehet, mint emlék vagy hasonló.
• Tap - az üres üzenet, a vállonverés mobilos megfelelője, belefér a gondoltam rád vagy a most csináld és még sok más.
• VoiceSMS - erről van szó fent.
• SMS-alapú üzenőfal, azaz kettőnél több személyes SMS-váltás.

(A tap egyébként bejön nekem, mint ötlet.)

Új szolgátatás indult a Yahoo!-n, a Site Explorer igazából a szájtgazdáknak nyújt segítséget azzal, hogy megmutatja, mit gondol tud a szájtjuktól a Yahoo!, azaz milyen oldalakat lát, milyen befele jövő linkekről tud. És amit nem tud, azt meg lehet neki mondani, van pl. URL-hozzáadó szolgáltatás, meg API. És ez csak a kezdet, azt mondják, hasonló interaktív szolgáltatások sora indul.

Na az egyik dolog, amit még nem értettem meg, az az, hogy a Gmail felületéről miért hagyták le a Delete gombot. (Illetve értem, így húzzák alá a végtelen tárhelyet, de mégis.) Szóval lehet törölni persze, de kombóval, két egérkattintással, suks.

A megoldás - csak Firefox-juzereknek: egy GreaseMonkey script, ami bevarázsolja a hiányzó Delete gombot a Gmail felületére. (A GreaseMonkey egy Firefox extension, ami arra jó, hogy a böngészett oldalakon a felhasználó saját DHTML scripteket futtasson - magyarul kliensoldalon lehet befolyásolni az oldal viselkedését.) A GreaseMonkey amúgy az egyik erős érv amellett, hogy adjak még esélyt a Firefoxnak.

(via LifeHacker)

Az emberek mobiltelefonjaikon is a bevált, 'nagy' keresőmotorokat szeretik használni, és ez feldühíti az operátorokat. Nem csoda, hiszen ők szeretik a saját miniuniverzumukban terelgetni a juzereket, tervezett - szponzorált - keresők, tervezett - fizetős - végpontok. Milyen dolog már az, hogy valaki csak úgy beüt egy kifejezést a Google-ba és rögtön elugrik a keresett oldalra! Ami nem is a mienk! Ingyen! Pfuj!

(via webpronews)

A wiki (nem a wikipédia, hanem az eszköz) zseniális találmány, de egy kicsit lábbalhajtós, emiatt csak az átlagosnál technofilebb juzereknek való, én is sokat szentségelek vele, pedig programoztam már gépikódot assembler nélkül, hexaeditorban. Teljesen nyilvánvaló az ötlet, hogy kellene belőle csinálni egy juzerfriendly változatot.

Hát a Jotspot Live pont ez szeretne lenni. Igazi web2.0-ás, ajaxos cucc, WYSIWYG, drag-and-drop, popup ablakok, konkurrens szerkesztés, mintha nem is egy weboldal lenne, hanem egy igazi kliens. Csak az a baj vele, hogy annyira becélozza a buta felhasználót, hogy maga is lebutul, szerintem ez már rég nem wiki, funkcionalitása csak töredéke - az az igazság, hogy magamtól nem is jutott volna eszembe, hogy bármi köze van a wikihez, de hát az összes okos blogger azt írja, szóval biztos.

Még egy hátulütő: sajnos csak Firefoxon működik, legalábbis nekem, Operán és IE-n nem jön be tökéletesen a szerkesztőfelület.

Szóval a technológia, a kivitelezés ötös, de kellett volna alá pakolni valami igazi alkalmazást, így ez csak demó.

Peter Jackson nem mindennapi fazon, amellett, hogy a filmgyártásban pionírkodik (ezt most a technológiára értem), a King Kong forgatásának melléktermékeként az interneten is sikerült létrehoznia valami egészen rendhagyót. A kongisking.net egy olyan werkfilm, amire nem kell várni a DVD megjelenéséig, hanem még a film bemutatása előtt, a forgatással és az utómunkákkal szinkronban jelenik meg, méghozzá egy videoblog formájában. 2004 szeptemberétől a most decemberben esedékes bemutatóig (ami szerencsére itthon is a kintivel egy időben lesz, már csak két és fél hónapot kell aludni!) 100 klipben lehet real-time, folyamatosan követni, hol tart épp a munka.

A klasszikus hollywoodi filmgyártás pontosan rögzíti, milyen intenzitásgörbével kell promótálni egy filmet, és az Universal a King Kong esetében sem akart eltérni a szokásos menetrendtől. Jackson viszont egészen mást gondolt erről, hosszabb és intenzívebb beetetést akart, ezért saját szakállára hozta létre ezt az internet által kínált informálisabb csatornát, - mondjuk ki: - blogot. A stúdióknál szokásos erősen kontrollált, titkolózós, kiskanállal célzottan adagolt kommunikációval is szembemegy, a feldolgozás módja klasszikusan blogszerű, kiszivárogtatásokkal, nyitott forgatással, fésületlenséggel. És a lényeg a történetben pont az, hogy az interneten mára megszokott, disztributált, ellenőrizetlen kommunikáció vissza tud hatni egy olyan mammutisztikus intézményre, mint a filmipar.

(A dolog nem marad követők nékül: Jackson nyomán már a Superman returns is hasonló szellemben, nyitott forgatással, élő forgatási naplóval készül.)

(via wired)

Brutálisan egyszerű, de zseniális ötlet a Rollyo: keressünk úgy a weben, hogy a keresés bizonyos szájtokra szűrjön. Magyarul felépíthetünk az általunk fontosnak tartott néhány szájtból egy elitwebet, és garantáltan nem kapunk szemetet a találatok között, csakis értékes találatokat. (A kereső az ötlet alatt egyébként a Yahoo!, a Rollyo csak egy wrapper.) 

Persze a felhasználási kör behatárolt, de pl. jó lehet arra, hogy az általunk hírforrásnak tartott blogokban keressünk valamiről anyagot, etc. A filtert, amibe a szájtokat pakoljuk, természetesen megoszthatjuk másokkal, betaggelve, ahogy az a web2.0-n szokás.

Egy baj van csupán, aprócska, de az egészet használhatatlanná teszi: egy filterbe csak max 25 szájtot lehet berakni. Az én internetem fontos része nem 25 szájt, hanem ennél jóval több. Ha csak 25 szájtra akarok keresni, csinálok magamnak tíz perc alatt egy oldalt, ami továbbdobja a keresésemet a Google-nak úgy, hogy 25 konfigurálható site: mezővel kiegészíti a keresésem, ez nem nagy durranás. Ennek igazából úgy kéne működnie, hogy mindennap hozzáadhassam az újonnan felfedezetteket, és ezentúl csak abban kereshessek, ha akarok.

Csak azt nem értem, miért nem a Google-nak jutott ez eszébe? (Ott már lehet saját search historyban keresni, tehát a technológia teljesen kész, sőt, még korlát sincs a filterszájtok számára.) Innen üzenem Mountain Viewba, hogy szeretnék egy ilyet,  jól megcsinálva, most!

Semmi meglepő nincs az RSA Security legutóbbi tanulmányában, de nem árt ha észben tartjuk:

• egy átlagos juzer megjegyezhetetlen mennyiségű jelszót használ - a tanulmány szerint a felhasználók egynegyedének csak munkahelyi jelszavakból van több mint 13, képzeljük ehhez hozzá a többit 
• a juzerek 90%-a frusztrálónak tartja a jelszó overloadot
• a munkahelyi informatikai infrastruktúra szigorodó jelszópolicykat követel meg - részben elvben, részben viszont a gyakorlatban is (periodikus cserék, bonyolultsági szabályok, etc.)
• a fentiekből következik, hogy a juzerek képtelenek betartani a jelszavakkal kapcsolatos - amúgy ésszerű - szabályokat, azaz nem használnak elég bonyolult vagy különböző jelszavakat, illetve jelszólistájukat sokszor könnyen hozzáférhető helyen tartják - pl. egy normál file-ban a gépükön
• mindennek fényében nem meglepő, hogy a jelszóvesztések száma nagyon magas, ez a webes szolgáltatásoknál még kezelhető automatikusan (jelszó újraküldése), munkahelyi környezetben azonban a helpdesk kell hozzá, azaz emberi erőforrás, az ezzel kapcsolatos költségek tehát egyre nőnek

Most megszámoltam, 129 logint - azaz ugyanennyi jelszót - tárol a RoboForm a gépemen, és nem minden jelszót jegyeztetek meg vele, mert Opera alatt pl. nem működik. Ez a tanulmány tehát kimondottan rózsaszínben festi le a világot a valósághoz képest. Az egyik megoldás persze az lenne, ha a jelszóhasználatnak is lenne kultúrája (mint a tagelésnek), a juzerek tisztában lennének a jó jelszavak értelmével és tudnának egyszerű, megjegyezhető, egyedi jelszóképzési algoritmusokat használni.

A Google hetedik születésnapja alkalmából (mint a hobbitok, akik ilyenkor nem kapnak, hanem adnak ajándékot) megnövelte keresőindexét, bár némileg ront az összképen, hogy egyúttal le is vette a pontos számot a felületről, mert 'az emberek között nincs egyetértés arról, hogyan is kéne ezt számolni'. Az új indexről annyit mondanak, hogy háromszor nagyobb, mint bármi más - a bármi más ez esetben a Yahoo -, meg azt, hogy igazából nem a méret a lényeg, hanem keressünk valamit, és hasonlítsuk össze az eredményt.

Nos, én csináltam ma reggel néhány gyors párhuzamos keresést, és általában a Google adott több találatot, de bevallom, relevanciaelemzést nem végeztem rajtuk.

Jason Calacanis megint okosakat ír, ezúttal az öt nagy játékos (a Yahoo, a SkyNet Google, a Microsoft, az AOL és a Fox) napokban tett, némileg hangsúlyváltó bejelentéseiről. Ezek röviden a következők voltak:

• a Yahoo comingoutolt, azaz most már deklaráltan csap bele egyre több original content előállításába, szóval még inkább előtérbe kerül a content
• valamivel meglepőbb az a mai bejelentés, hogy a Google is erre mozdul, pontosabban a videóbizniszben próbálkozik, a Google Video az UPN múlt héten indult,nagyon sikeres Chris Rock-showját streameli (ami mellesleg szerintem a Flash egyetlen értelmes elképzelhető felhasználása, tudniillik a platformfüggetlen videólejátszás, de ez most mindegy)
• a Microsoft - szintén ma - bejelentette az MSN adCenter illetve az MSN Keywords szolgáltatásokat - mondjuk ez erősen várható lépés volt, a Google AdSense illetve AdWords szolgáltatása régóta piacvezető, a Microsoft maga is a Yahoo hasonló rendszerét volt kénytelen használni eddig, itt bevétel van, lépni kell

Természetesen egy csomó konvergencia és káosz van a mozgásokban, de ha a köd eloszlik, azt látjuk hogy:

• a Google és a Microsoft egyelőre dominánsan szolgálatatáscentrikus, és az is marad, így jobb, semlegesebb pozícióban tudnak együttműködni a nagy tartalomgyárakkal (médiacégekkel) - egyáltalán, ha valaki túl sok lábon áll, minden potenciális partner versenytársat lát benne
• a Yahoo viszont egyensúlyoz (vagy csak nem tud dönteni), a szolgáltatások és a tartalom frontján is keményen küzd
• míg a nagy szolgáltatásproviderek csak óvatosan nyúlnak a tartalomhoz, addig a második vonalbeli, hagyományosan tartalomközpontú cégek (Fox, CNET) bátran merészkednek idegen vízekre, azaz szolgáltatásokat ők is fejlesztenek
• a Microsoft egyértelműen feladni látszik az elmúlt években megszerzett kontentpozícióit - a nagy ellenfél a Google, arra akar hasonlítani
• a Google közben finoman kacérkodik és kikirándulgat a tartalom felé, de ez egyelőre nem igazi akarat - az AOL-ra most éppen pályázik ugyan, de az elsősorban internetszolgáltató, egyébként is inkább üzleti szempontok miatt érdeklődik, rossz lenne, ha a Microsoft venné meg, hiszen az AOL fő partnere most a Google

Calacanis arra jut, hogy még mindig a tartalom a király - a szolgáltatásoknak szükségük van a tartalomra, hiszen azt használják, keresik, rendezik, licenszelik, etc. - sőt, emiatt sokkal jobb pozícióban van, mint a 2000-ig tartó dotkom-érában, amikor még nem voltak a tartalom fölé épülő, azzal táplálkozó szolgáltatóóriások. És hogy ez az egész körmagyar tulajdonképpen tök izgi.

(Nem sikerült magyar címet adnom, pedig próbáltam.) Mindig csodálkoztam kicsit azon, hogy a menő nyugati blogokon mennyire kulturáltak a kommentek, és azon is, hogy akkor a Gawkeren miért nincsenek. De egy pillanatra nézzünk előbb körül itthon, mondjuk a Művelt Alkoholistán láttam tegnap ezt a gyöngyszemet:

TOILET!A TE SZÁJPADLÁSOD HÁTSÓ SZEGLETEIBŐL MAXIMUM A SZÁJPENÉSZ BÚJIK ELŐ! VANÍLIA MEG BARACKAROMA.A SOK PANELSZNOB MŰMÁJER, AKI TESZKÓSBORON TENGETI AZ ÉLETÉT AROMÁKRÓL ÁLMODIK.GRATULÁLOK! ANYÁDBAN VAN BARACKAROMA A REGGELI FELESE UTÁN NEM EGY BORBAN. A SOK FASZPARASZT AMIKOR MEGAKAR MAGYARÁZNI EGY ÍZT...

Jó, ezt el lehet intézni azzal, hogy így jár egy niche blog, ha az Index ráengedi a látogatóit. De ha csak az sesblog méretéig megyünk el, ott is elég sok anyázást látni. Na de vissza nyugatra. Nick Denton - aki persze ismeri az itteni és az ottani viszonyokat is, hehe - sokáig tartott attól, hogy a kommentezők felhígítják a Gawker szuperkúl tematikus blogjait, de hát a blogokon kell az interakció, ez nem kérdés. A megoldás az lett, hogy ezentúl lehet kommentezni, de nem akárkinek, hanem akit meghívnak, a meghívókat pedig 2.0-ás rendszerben terítik (haha), mint pl. a Gmail, szóval akit meghívnak, az hívhat meg további embereket, etc. A dolog egyelőre három blogot érint a birodalomból, részletek itt. Pár hetet várni kell, amíg kiderül, ez lesz-e az ultimate megoldás. Egy másik lényeg: az ügy apropóján megjelent a Lifehackeren az okos kommentező 12 pontja a frappáns Lifehacker’s guide to weblog comments címmel, na én ezt kívülről megtanultatnám mindenkivel, aki hozzá akar szólni, az I agree helyett ez lenne a regisztráció feltétele. De mindenesetre be kellene linkelni minden kommentformra.